Hoodie:
*Na jó... Ha szeretnék még ülni, akkor talán egy kis bogyót juttathatnék neki... Terve a kövi: Megvárja, míg a maszkos rámászik, s akkor óvatosan átcsúsztatja annak farzsebébe a piruláit. Addig is, felkönyököl, s úgy nézi annak következő lépését. Ellenkezni, vagy menekülni nem próbálkozik, hisz csak néma, nem gyáva.*

Masky:
*Egy nagyobb lendülettel ül le derekára majd egyik lábát átveti rajt, így helyezkedik el lovagló ülésbe. Pólóját két kézzel megragadva rántja magához közelebb, akaratosan ajkaira tapad. Az idegtől ökölbe szoruló kezei néha kisebbet rándulnak.*

Hoodie:
*Nem viszonozza a csókját, csupán alsó ajkára harapva húzza azt kissé maga felé, a szemét nem veszi le róla egy pillanatra sem. Hogy ne legyen annyira feltűnő, először csak derekára fog, s úgy simít át a fenekére. Kicsit meg is markolássza, miközben a pirulákat becsúsztatja a zsebébe.*

Masky:
*Halkan ajkaira nyög a tettei miatt, melyeket kissé meg is harapdál ezzel vérét kiserkentve. Lenyalja róla a vörös folyadékot ahogy eltávolodik tőle, majd saját szája szélén ismétli a mozdulatot miközben elgondolkozik mit is tegyen az alatta fekvővel.*

Hoodie:
*Maradék vérét pedig ő nyalja le ajkairól, mire csak megvonja a vállát. Kissé kihívó tekintettel méregeti, hiába ő van alul, s ő lesz megtoszva. Gondol egyet, s kissé megmozgatja a csípőjét, csak előbb a maszkost a megfelelő helyre rendezi, ha már úgyis rajta van a keze.*

Masky:
*Annyit azért hagy neki, hogy ennyiben rendezkedjen. Épp kivenné vadászkését farzsebéből, mikor a gyógyszerek kezébe akadnak. Kihúzza azokat, majd kicsit értetlenül pislog. Végül eszébe jut, hogy mikor hazajött, akkor már egy sem volt zsebében, az italbolt előtt szedte ki onnan az utolsót. Végül egyszerre kettőt vesz szájába s le is nyeli azokat. Füléhez hajolva búgja bele* Cseles, cseles. De ilyen szenilisnek még ne nézz. *mondandóját befejezvén még rá is harap fülcimpájára.*

Hoodie:
Ki lehetne belőled talán nézni... *Nyikkan egy kisebbet, miközben behúzza a nyakát füle rágcsálása miatt. Pedig, az elején már kezdett megörülni, hogy bevált a terve. Hogy is mondják?... Ja, igen. Ne igyál előre a medve bőrére. Szóval, ezt nevezem én szopacsnak, jól megcsináltad Hoodie, gratulálok.*

Masky:
Attól hogy napok kiesnek, ilyen közeli dolgokra még emlékszem, idióta. *Nyelvével füle tövétől lassan halad le nyakán ütőere mentén. Kését előhalászva vágja szépen cafatokra a csuklyás felsőjét, mivel azt úgy kell*

Hoodie:
Tudod ki az idióta, törpicsek... *Akaratlanul is felsóhajt, miközben kissé kiegyenesíti a nyakát. Jobbnak látja nem ficeregni, hiszen a mellkasára nem kér vágásnyomokat, jó ez így szépen, sértetlenül, izmosabban.*

Masky:
Nem úgy érzem, mintha azon lennél. *Nyakára nyom pár csókot a lazulás elősegítése érdekében, néhánnyal mellkasára is áttér.*

Hoodie:
Hát baszki... Kíváncsi vagyok, neked a helyemben mennyire menne... Bár ki tudja... *A 3. mondatot direkt hagyta a levegőben lógni, nem, nem akarna arra utalni, hogy lehet, a maszkost toszták már seggbe. Kis sóhajok mellett egyenesíti ki a nyakát, illetve feszíti be mellkasát.*

Masky:
Még egy ilyen megjegyzés és mégsem leszek veled ennyire se gyengéd. *Morrantja oda miközben magának nyomatékot adva lök is rajt egy nagyobbat. Persze bazdmeg, kettő is volt egyszerre a seggembe! Gyilkos vagyok, nem ribanc, te elmebajos.*

Hoodie:
*A visszaszólást inkább elveti, mivel alsó ajkát beharapja, hogy ezzel visszafojtsa feltörni készülő nyögését, ami miatt ugye nem tud megszólalni. Csak kissé élesebb tekintettel pillant rá végre-valahára, szemeit össze is húzza enyhén.*

Masky:
*Egy mélyebbet sóhajtva húzza inkább a fiú kacsóit a vállához, hogy kapaszkodjon meg benn, majd egyik kezét a derekára vezeti, másikkal pedig feje mellett támaszkodik meg. Nincs kedve már várni, így egy viszonylag lassabb tempóban mozogni kezd.*

Hoodie:
*Kapva az alkalmon belé is csimpaszkodik a maszkosba, s a nyakához hajol. Ne csak ő kapjon már ilyen szép nyomokat! Nagyjából kicsit nyaka alatt, s kulcscsontja felett tapad a bőrére ajkaival, s addig szívja, míg egy vérvörös folt nem marad utána.*

Masky:
*Hagyja neki, bár azért megjegyzi.* Ne látható helyre, mert akkor te sem jársz jól. *Ha már egyik kezét rajta tartja ellentétes mozgásra készteti így egyre mélyebbre lökve magát benn.*

Hoodie:
Figyelek, nah... *Mormogja gyerekesebb hangvételben, s elbújtatja a fejét a vállában, ha már itt van. Ajkain olykor kiszalad egy kósza, enyhén kéjes nyögés.*

Masky:
És még élvezi is, behalok. Talán titokban buzi vagy? *Jó, hülye kérdés, ami amúgy kijelentve rám igaz, de tök mindegy. Gondol egyet és felül, inkább ölébe húzza és utána ismét belé hatol. Így számára kényelmesebb, ücsörögve.*

Hoodie:
Nicsak, ki beszél?... *Gúnyosan forgatja a szemeit, miközben fúj egy kisebbet. A változtatások ellenére is marad ugyanúgy elbújva, mivel neki halál jó ott. Höh... Remélem nem várja el, hogy majd most meglovagoljam... Mert akkor meg is baszhatja magát, de keresztbe!*

Masky:
Hát nem az aki élvezkedik miközben seggbe rakják. *Mind a két kezét a derekára vezetve mozgatja, ha nem akarja, akkor is meglovagoltatja.*

Hoodie:
*Az egyik ereszkedésnél tövig sikeredik neki a dolog, mire fel is nyög, innen sztrájkol, megfeszíti magát. Azaz, a másik nem tudja mozgatni.* Te csak élvezkedsz, miközben mást seggbe raksz. *Szűri ki a fogai közt.*

Masky:
*Sokáig úgy sem fogja bírni hogy így ücsörög, egyszer úgyis elengedi magát. Ezért nem is feccöl bele felesleges energiát.* Szerintem kettőnk közt te vagy az aki nyögdösve élvezkedik. *Amolyan hirtelen és átgondolatlan ötlettel fog állára és egy csókkal belé fojtja a szót*

Hoodie:
*Vállába kapaszkodik saját hülye produkciója miatt, talán ezt mégsem gondolta át teljesen... A feszítő érzés hamar kezd az idegeire menni, így megadó sóhajjal engedi el magát, s mert miért is ne, félénkebben kezdi el kóstólgatni a másik puha ajkait.*

Masky:
*Kedvessége határtalan, így miután elengedte magát ráhúz egyet a hátsójára, de úgy hogy tenyérnyoma megmaradjon. Ez után ismét mozgatni kezdi néha saját csípőjét is meg- megemelve, ő maga jóvalta bátrabban falja ajkait.*

Hoodie:
*Nagyobbat nyikkanva rezzen egy elég szépet, véletlenül rá is harap a másik ajkára a csók közben. Szemeit lehunyja, ahogy átkarolja annak nyakát kacsókáival, akaratlanul is összehoz olykor egy-egy nyögést.*

Masky:
*A harapás hatására ajkait kissé elnyitva hagyja, nyelvét is egy idő után kidugja, majd végighúzza annak puha ajkai közt. Kicsit jobban magához vonja teljes testét, a lenti tempóra dobva közben.*

Hoodie:
*Az előzőnél halkabbat nyikkanva nyílnak el ajkai, miközben kissé egyenletlenül vesz magához egy kis levegőt. Mellkasát a másikénak préselve simul vele össze enyhén, barnás tincsei közé futtatja az ujjait.*

Masky:
*Nyelvét átdugja annak szájába s lassan fel is fedezi vele azt. Egyik kezét arcára simítva cirógatja meg kicsit, világoskék szemeit lehunyja.*

Hoodie:
*Kezdetben enyhe undor fogja el az egész dolog miatt, mi ki is ül pár pillanatig az arcára. Aztán, hamar túlteszi magát ezen, s a másik nyelvére simít, miután megböködte sajátjával. Mint valami macska, tenyerébe simul.*

Masky:
*Egy kis kört ír le nyelve körül sajátjával, a ,,kellemes" arckifejezést még látta mielőtt szemeit lehunyta volna, így kedvesen a kör után a torkáig nyomja a nyelvét. Egy idő után már nem csak a fiú csípőjét mozgatja, de ismét egy egyenletes tempót felvesz ő maga is.*

Hoodie:
*A körözésre halkabban elsóhajtja magát, ám élvezkedése hamar alábbhagy, ugyanis ráharap a másik nyelvére. Most már, viszont tagadni sem tudja, hogy élvezte/élvezi a dolgot, ugyanis tagja megmerevedett, s emiatt arca olyan vörös, hogy szinte lángol.*

Masky:
*Nyikkan egy kisebbet s inkább visszahúzza nyelvét egy szinttel kijjebb majd folytatja a körök leírását. Hadd veszítse el a másik a buksiját, arcáról lesimít lábai közé és ráfog merevedésére.*

Hoodie:
*Egy pillanatra nem csak azt felejti el, hogy hogyan is kell levegőt venni, hanem, hogy fiú-e, vagy lány. Sikeresen a másik szájába nyög, miközben nyelve ingerlése miatt akaratlanul is beszáll a dolologba. Légzése egyenletlen, szaggatottan veszi a levegőt.*

Masky:
*Ujjait lassan kezdi rajt fel le húzogatni, legérzékenyebb pontjait ezzel kitapogatva. Csípőjének mozgására dob egy kicsit miközben nyelvét egy vadabb táncba vonja.*

Hoodie:
*Hangja kéjesedik, amikor valami jó ponton találja el, vagy esetleg a feje egy kicsit hátra billen, amivel egy-két másodpercre olykor megszakítja a csókot. Ám, utána folytatja onnan, ahonnan abbahagyta.*

Masky:
*• Na, szép. Móresre akartam tanítani, erre ez sült ki belőle. •Nyelvét néha ki-be tolja a szájában, kézimunkáján is durvít. Még talán egy negyed óráig szórakozik bele, majd egyszer mikor tövig magára húzza beleélvez egy nyögés mellett*

Hoodie:
*Ez idő alatt rendesen elvesztette a fejét, hiszen a kéjes ribanc nyögdösése hozzá képest kutya füle. Szinte a másikkal egyszerre sikeredik elsülnie, eléggé liheg. Nabazdmeg... A "hogyan alázzuk meg magunkat" szerintem  mesteri fokon megoldottam.*

Masky:
*Kihúzódik belőle, egy kicsit paszkurálja még az idegrendszerét remélhetőleg jól kiakasztva ezzel. Amennyi a kezén maradt Hoodie élvezetéből, azt lenyalja közben végig direkt a szemébe nézve. Majd lerakja az öléből összeszedi a cuccait és meglódul az ajtó felé, hátha a fekete hajúnak hirtelen megverhetnékje támad.*

Hoodie:
*Szerencsétlen úgy kipirult, hogy még a füle is vörös színben virít, teljesen tenyereibe temeti az arcát. Jelenleg felkeni nem tudna, nemhogy megverni a másikat. Végül, nagy nehezen felveszi magára legalább a boxerét, majd az ágyára felmászva párnájában talál új rejtekhelyet.*

Masky:
*Lefürdik, alvóruháját magára kapja majd elvonul saját szobájába és elterül ágyán. Csak ez után jut eszébe, hogy csak néhány szem pirulát kapott vissza és egy nyűgös sóhaj mellett jegyzi meg hogy reggel kezdheti a vitát elölről.*

Hoodie:
*Nyűgösen nyögdösve kel fel, s megy el zuhanyozni, még sincs kedve így maradni. Lesz oly drága, s kopogás nélkül bemegy a másik szobájába. Leszegett fejjel ballag beljebb, majd az ágyhoz érve kinyújtja a kezét, s odaadja a maradék bogyót.* Nesze... *Veti oda hanyagul, majd egy 180°-os fordulattal meg is indul kifele.*

Masky:
*Eleinte csak úgy pislog rá, mint aki most lát életében először fehér embert.* Kösz... *Hangszínéből hallani, hogy meglepődött, maga sem tudja hogy mi okból, de utána nyúl és csuklójára fog, majd visszahúzza, le, maga mellé.*

Hoodie:
N-nincs mit... *Hatalmasakat pislogva tekint fel rá, kezdetben felmerül benne, hogy talán véletlenül drogot adott a másiknak gyógyszer helyett, s azért ilyen, aztán elveti a gondolatot. Kisgyermek módjára bújik hozzá, miközben átöleli.*

Masky:
*Talán a gyógyszer keverékében van is anyag, ki tudja. Fél kézzel magához öleli hátát kicsit megsimogatva. Saját maga is elgondolkozik rajt, elment-e az esze hogy ezt teszi, de maga sem tudja erre a kérdésre a választ.*

Hoodie:
*Felmerül benne az is, hogy esetleg az ő agyával van-e valami baj. Hát, nem jön rá. Lehunyt szemekkel ásít egy kisebbet, kényelmesen befészkeli magát maszkosa mellé.*

Masky:
*Inkább nem gondolkozik tovább, a végén még arra a következtetésre jutna hogy megkedvelte a csuklyást. Becsukja szemeit s inkább arra koncentrál, hogy elaludjon.* Jó éjt. *Ennyit mér azért oda motyorászik fél álomban, így feledtébb gyerekes a hangja.*

Hoodie:
Neked is... *Maga sem tudja miért, de egy kisebb puszit még ad az arcára, miközben megmosolyogja a kómás hangját. Nem kell neki valami túl sok, hogy az álommanó megtalálja, nemsokára már halkan szuszog is.*

Masky:
*Kicsit jobban még hozzábújik, de nem sokkal a szuszogó hangok észrevétele után már ő is elnyitott ajkakkal alszik csendben. De még mielőtt teljesen elaludna, egy gondolat végigfutott elméjén. Annyira nem is kibírhatatlan ez a srác, mint eddig hittem.*

********************************************************

Remélem aki olvasta annak tetszett ez az első kis szerep szösszenet amit kiraktunk és abban is reménykedem, hogy lesz is igény majd a hasonlóakra, mivel ilyesmit bőszen, napi szinten elszórakozunk Picidemon-nal. (Csak kitenni elfelejtjük a kész részt xD) Szóval számíthattok rá hogy hamarosan ismét jön valami hasonló~