Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 10/10✔
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Jimin:

Miután kimennek az irodából sem hiszem el, mi történt az előbb. Össze vagyok zavarodva, minden bizonnyal Yoongi szeretne újra velem lenni... De akkor miért Hoseokot választotta anno? Mellkasomhoz érintve tenyerem próbálom magam megnyugtatni. Annyira ver a szívem, szinte már a torkomba lüktet. Szeretem Yoongit, kétség ne múljék. Mégis, félek, mi van ha ez nála megint csak olyan, mint ezelőtt? Hogyha elkezdek vele járni, akkor ismét megcsal...? Tudnék benne bízni? De mindez teljesen mindegy, ugyanis, Hoseokkal van. És mindaddig míg ez így van, addig hagyjon engem békén. Utána talán beszélek erről a dologról... Talán. De előtte még egy kicsit bánnia kell.

Megingatva fejem sétálok vissza Tonyékhoz. Még mindig kosaraznak, meglátva engem azonban igencsak megörülnek.

- Chim - kapja el a labdát Dominic, majd a hóna alá csapva felém fordul -, nem is mondtad, hogy van valakid!

- Mert nincs, ő a volt barátom.

- És öhm... - szólal meg Tony -, hogy is mondják azt, mikor egy ember nem hagyja békén a másikat, követi mindenhová meg ilyenek?

- Zaklatja? - fonja fel a szemöldökét Domi.

- Igen. Zaklat téged? - néz rám a másik. - Megverjem neked?

- Nem kell - rázom meg hevesen a fejem. - Nem zaklat, sőt, valójában szeretem őt.

-Akkor miért nem jártok? - értetlenkedik.

- Mert mással jár - szorítom össze az ajkaim -, de azt mondja, hogy hiányzom neki.

- Akkor meg? - nevet fel nekem dobva a labdát. - Szerezd meg magadnak, ChimChim!

- Nem akarom - kezdem el pattogtatni a kosárlabdát, azt hiszem, játszom egy kicsit -, azért szakítottunk, mert megcsalt.

- Az a múlt volt - küld felém egy biztató mosolyt, majd hirtelen egy teljesen más témába kezd. - Gyerünk, passzolj, vagy dobj kosarat.

Yoongi:

Egy hónap elteltével hála istennek az amcsi ikrek visszatérnek hazájukba, oda, ahová valóak. Már eszméletlen undorítóak voltak: egy másodpercre nem szálltak le exemről, sőt! Több erotikus helyzetben is találtam őket, amit nekem kellett megszakítanom. De persze Pinkie élvezte. Azóta nem nagyon beszéltem Hoseokkal: igaz, ha találkoztunk a folyosón, akkor köszönt, órákon mellém ült, de semmi extra. És nem is bántam nagyon. Rájöttem, hogy nem az a pozitív ember, akibe azt hittem, szerelmes vagyok. Az az ember Jimin, és elhatároztam, hogy igenis újra az enyém lesz. Azóta többet lógunk együtt, olyan minden, mint mielőtt összejöttünk volna. Azonban... múltkor nyíltan a szemembe mondta, hogy nem akarja velem újra kezdeni. Most is, itt ülök a folyosón egy padon, és figyelem, ahogyan a haverjaival beszélget, nevetgél, stb. Hm... - túrok zöld színű hajamba, amit egy hete festettem ilyenre. Kaptam is érte egy beírást, amiért napokig sokkban voltam. De akkor Jimin jött és azt mondta, nagyon jól áll nekem. Akkor pedig megérte.

- Szia, hyung! - ül le mellém Taehyung. - Tessék, ez a tiéd! - ad a kezembe egy nyalókát, amit kibontva azonnal a számba veszek.

- Mit akarsz? - kérdem. Még mindig nem bírom a kis deviánst, de az édesség kedves volt tőle.

- Érdeklődni - kezd ő is nyalókázni. - Kell neked Jimin?

- Nem mindegy az neked? Igen, kell! Na.. - morgom, mire felkuncog, és közel hajol a fülemhez.

- Akkor menj, szerezd meg magadnak. Jimin romantikus fiú, légy te is az... Vallj neki szerelmet.

Jimin:

Nagy sajnálatomra Dominic és a drága kis Anthony tegnap visszautaztak oda, ahonnan valóak. Már várták ezt a pillanatot. Alig voltak itt egy hónapig, de honvágyuk lett. Aranyosak. És bár fáj, rosszul esik, hogy itt hagynak, nem lesz ki pátyolgassa a szívem, elengedem őket. Had menjenek. Én se bírnám ki más országba sokáig. Túl sok minden van, ami ideköt. Ahogy őket is a hazájukhoz. Az igazság az, hogy nem ért olyan nagy veszteség, jó barátok hagytak el, de nem rendesen. Megígérték, hogy írnak. Alig várom, bírom őket. Egyedül azt bánom, hogy nem ölelgetnek már. Jó volt, jó érzés. És én miért akadályozzak meg valamit, ami jó?

Végre a sulinak is vége és ma már dolgoznom sem kell menni. Nem tudom, meddig fogom bírni, Yoongi jelenlétét. Mióta megjelentek az ikrek ő turbó erőre kapcsolt, nem egyszer kezdett bele abba, hogy szeretne velem újra járni. Khmm. Nos, valójában azonnal a nyakába ugrottam volna, azonban Tony azt tanácsolta, utasítjam vissza. Had várjon, had gondolkozzon rajtam. Szerinte, hagyjam, had küzdjön értem. De azóta egy egész hónap eltelt. Azt hiszem, ha legközelebb megkérdezi, igent mondok. Ezerszer is igent. Már nem kéne játszadozni. És mint aki, meghallaná gondolataim, ír rám az emlegetett szamár.

"Találkozzunk a híd melletti kajáldába, már itt vagyok, várlak
- Yoongi "

Érdeklődve nézem a mobilom. Miért akar velem hírtelen találkozni Yoongi? Lehet, hogy valami baj történt? De mi? Mindegy. Erre nincs időm.

Gyorsan magamra kapva egy széldzsekit sietek ahhoz a bizonyos kajálda felé. Emlékszem, itt tartottuk az első randinkat. Romantikus volt, a maga módján persze. Este felé járhatott az idő és egy kicsit le is hűlt már, a mellettünk lévő ablak bepárásodott. Ezért is gondoltam, hogy rajzolok rá.
"Yoongi +Jimin"
Ezt a pillanatot örökre az emlékeimbe véstem, ugyanis olyannyira zavarba esett, hogy muszáj volt felnevetnem, mire persze ő is.

Egy járókelőt megkerülve fútok tovább az utcán, már látom a kivilágított épületet. Elmosolyodva lassítok a tempómon, mindaddig míg sétába nem torkolodik. Az üveges épület elé érve azonnal megpillantom Yoongit, az én cukorkámat. Annyira dezsávu érzésem van, mintha újra ez lenne az első randink. Ő ott ül egymagába, magányosan, a telefonját pütykölve. Azt hiszem nincs is ennél szebb látvány. Még párat pihegve nézem volt barátomat, majd ismételten elmosolyodva indulok hozzá.

- Szia! - ülök le mellé.

- Van valami fontos, amit meg szeretnék veled beszélni - érinti egymáshoz tenyerét. Nem válaszolok, aggódom. Ezért egy biztató biccentést küldve felé várom a mondanóját.

- Figyelj, nem egyszer mondtam el, hogy szörnyen röstellem, amit tettem. Teljeséggel megbántam. Rá kellett jönnöm, hogy nekem egy olyan személyre van szükségem, aki kiegészít - simít gyengéden kezemre, leülök vele szemben, de kézfejem nem engedi el, sőt még meg is fogdozza. Annyira aranyos. Tekintetét elfordítja, mint, aki zavarba esett. Még mindig olyan felénk. - Még utoljára kérlek, ne haragudj rám. Én tényleg nagyon sajnálom, nem éreztem jól magam vele. Nekem nem olyan emberre van szükségem, mint Hoseok. Nekem olyan kell, aki körülbelül ugyan akkora mint én, majdnem minden helyzetben mosolyogni tud és fel tud vidítani. Aki olyan édes, akár egy vattacukor. Rózsaszín és finom. Érzékenyebb egy szál rózsánál - mosolyodik el, de még mindig nem néz rám. - Pont mint te...

- Mint én...? - lepődök meg. Én?

- I..Igen!

- De biztos? Mármint érted!

- Biztos! Jimin, kérlek, adj egy esélyt. Ígérem, jobban meg foglak becsülni.

Mosolyogva nyúlok álla alá. Esküszöm, annyira szeretem, hogy nem bírom tovább azt játszani, hogy nem. Elég volt a játszmákból. Igaz, ami történt megtörtént. Engem szeret, és senki mást. Úgy érzem most vagyok a világon a legboldogabb. Bár, szerettem mikor Tonyék simogattak, csókolgattak, meg egyéb dolgok, Yoongitól jobban esne. Nagyrészt azért is élveztem ennyire az ikreket, mert ő kiakadt.
Mert féltékenykedett, ami vicces volt.

- Mondtam már, hogy szeretlek? - hajolok ajkaira, hogy megkóstoljam. Hogy érezzem azokat a finom párnákat, amik mézédesek.

- Én is szeretlek! - csíp arcomba mosolyogva.

- Aú! - sziszenek fel játszott fájdalommal. - Vigyáz mert visszacsiplek!

- Alig várom - tolja ki rám a nyelvét -, rendeljünk valamit, éhen halok.

Yoongi:

Sokáig üldögélünk Jiminnel a kávézóba, mindenféle idiótaságról beszélve, megnézve a többi vendéget és megpróbáltuk kitalálni az ő életüket. Természetesen Chimnek mindig valami abszurd jutott eszébe, mint például, hogy sárkányidomárok vagy valami hasonlók. Normális esetben ilyenkor mindig rászóltam, hogy vegye komolyan a játékot, de most nem tettem. Most csak nevettem és folytattam a furcsa eszme futását. Zárásig szórakoztunk, Jimin pedig ugyanúgy, ahogyan az első randinkon a párás ablakra írt: Yooongiii hyung, imádlak!<333

Erre persze megint zavarba jöttem, megfogtam az asztalon nyugvó kézfejét és a számhoz emelve egy csókot hintek rá. Szeretem, mindennél jobban - ezt eddig is tudtam, csupán most tudatosult bennem teljesen. Nekem olyan emberre van szükségem, mint Jimin. Aki aranyos. Aki kedves és aki mindenből valami hülyeséget tud csinálni. És a legfontosabb: aki feltétel nélkül szeret.

- Menjünk haza! - mondom, amikor kiérünk az utcára. Sajnos a kávézó bezárt.

- Nézünk nálatok filmet? - kérdi csillogó, kisfiús boci szemekkel. Összekulcsolom az ujjainkat, ráadom a kabátom, és elindulok a házunk felé. Kicsit gonoszkásan pillantok felé, látom, hogy várja a reakcióm.

- Azzal a feltétellel, hogy az ölembe ülsz - mondom fapofával, de alig bírom ki, hogy ne nevessem el magamat. Arca azonnal elvörösödik, ezzel olyan gyönyörű látványt nyújtva nekem, amibe egy hatalmasat dobban a szívem. Megállunk egy pillanatra, zavartan kezd dadogni, de beléfojtom a szót a csókommal. Nem bírtam ki: ahogyan ott állt előttem a kabátomba, kipirosodott fülekkel, teljesen zavarba esve tőlem annyira édes és ellenállhatatlan volt, hogy muszáj volt megcsókolnom. Kötelezőnek éreztem.

- Re-rendben... - suttogja telt, dús ajkaival az enyémekre. Pici Chimem, csakis az enyém!

💜THE END❤