Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek

Nyerte:  NekoChan_TR
Szerepek:

Aoi (Semesamas) írja Jimin szemszögét!
Kuti (én) írom Taehyung szemszögét!

Taehyung;

Nevem hallatára megdermedek. Jungkook kezét elütöm magamról, érti a célzást, eggyel hátrébb áll, mire én megfordulok. Látom, ahogy Jimin ott van a nappali közepén karba tett kézzel. Mi baja? Nem tud aludni vagy mi?

- Igen? - kérdezem, nevetve kilépkedve a konyhából. Ideges. Látom rajta. A szemei tikkelnek. Ajaj, mit tehettem? Kérdőn tekintek rá, de ő csak Kookie felé biccent. Aha. Szóval négyszemközt, igaz?

- Beszélhetnénk? - ragadja meg kezem.

- Ja, miért ne? - jelenik meg mellettem Jungkook is - Szeretek beszélgetni. A beszélgetés meg segít az ismerkedésbe. Szóval ismerkedünk? - húzza gúnyolódva szemöldökét fel-le. - Úgyis szeretem a kisebbeket!

Ne! Csak ezt ne mondta volna! Ránézek amolyan túlzásba vitted haver pillantással, de nem veszi fel. Istenem Kook, nem mindenki szereti, ha szemtelen vagy!

- Milyen jó ötlet, de tudod mit? - mondja, és lehet hogy csak beképzelem, de lehet hallani, ahogy csikorgatja a fogait. Miért ilyen dühös? Oké, értem, beszólt neki, de akkor is. - Holnap gyere át ebédre, most pedig húzz innen!

- Mi... - képedek el -, de miért? Jimin, nem mehet el, segít nekem.

- Majd máskor - mosolyog rám barátom gyengéden -, holnap beszélünk. Szia! - ragadja meg nyugodtan táskáját, majd kisiet.

- Miért kell ilyen baromnak lenned? - hagyják el ezek a szavak a szám, és meg sem várom reakcióját, elindulok, hogy lekísérhessem a másikat. Leégetett ez a hülye! És még a múltkor ő kérdezte meg miért nem mutatom be a barátaim. Na, ezért.

- Jungkook! - érem be a földszinten. - Ne haragudj kérlek, mi lenne ha holnap nálad főznénk?

- Rendben van! - ölel meg búcsúzóul.

Jimin;

Hihetetlen! Ez még utána is eredt! Annyira tudtam, hogy együtt vannak. Le sem tagadhatná. Én is kimegyek a bejárati ajtó elé, lenézek a lépcsőházba. Lent állnak, ölelkezve. Az eszem megáll! - megyek vissza a lakásba. Leülök a kanapéra, ott várom meg Taehyungot. Azért álljon már meg a menet! Mégis csak én vagyok a pasija, velem kéne ilyet csinálnia. De nem, ő mindenkivel kedves csak velem nem.

- Most miért kellett ilyennek lenni? - érkezik vissza a fekete bárány.

- Nekem? - fordulok felé, felvont szemöldökkel. - Azt mindig észre veszed, ha én vagyok rossz, ugye? De magadat hogy a fenébe vennéd is észre?! Bármit teszek, az neked nem jó! - pattanok fel, ő pedig elém trappol. Mérgesnek tűnik, amit nem értek. Ezek szerint fáj neki az igazság.

- Fejezd be, Jimin! Megint nem tudod, mibe köss bele, mert nem tudsz dolgozni! Ha ennyire nem tudsz elviselni, akkor menj innen! - mutat az ajtóra.

- Menjek el?!? - emelem meg a hangom, magamra mutatva. - Én bérlem a lakást! Maximum én küldhetnélek el, de nem teszem meg, van ennyi gerincesség bennem.

Taehyung:

- Ó - vékonyítom el a hangom gúnyosan -, nem kell engem eltűrnöd! Elmegyek! - nyúlok a zsebem mélyére a lakáskulcsért. - Nesze! - dobom oda neki az egész kulcscsomót. - Bocs, de az összes kulcsom rajta van. Majd visszajövök értük!

- Te teljesen idióta vagy? - nézegeti a kezében lévő tárgyat. - Mondtam én neked egy szóval is, hogy menj el?

A legrosszabb, hogy visszavett a hangjából, olyan fura lett.

- Te bérled a lakást, nem? - halkulok el egy pillanatra. Fáj, hogy a fejemhez vágta. Eddig is tudtam, hogy nyűg vagyok, nem kell azt ki is mondani. Sóhajt egyet, majd közeledni kezd. Elém érve megfogja a kezem egyenesen a szemembe nézve.

- Nem úgy értettem. Amúgy meg ki volt az a srác? Kérlek, őszintén válaszolj!

- Már elmondantam! Nem hiszel nekem, vagy mi? - szűkítem össze szemem.

- Hogy hinnék már neked? - förmed rám ismét. - Ne akard nekem bemesélni, hogy csak barátok vagytok!

- Mégis mik lennénk?! - értetlenkedem feljebb vidve hangom egy oktávval. - Ne gyere nekem itt a féltékenykedéseddel!

Nem hiszem el! Utoljára a gimibe volt féltékeny egy másik haveromra, erre megint kezdi. Még hogy én és Jungkook. Őt szeretem, miért kéne más?

- Tudod mit? - engedem el kezét nadrág zsebembe csúsztatva. - Elmegyek, sétálok egy kicsit, addig is megszabadulsz tőlem. Amíg el leszek gondolkodj el ezen! - mondom, majd elhagyom a lakást.

Jimin;

Fújtatva egyet leülök a kanapéra. Nem bírom; Taehyunggal nem. Ő egy olyan fiú, aki sok törődést igényel, azt meg ugye tőlem mostanában nem kapja meg. Istenem! - temetem a tenyerembe az arcom. Tudom, hogy bunkó voltam túl lőttem a célon, de mit tehettem volna? A szemem láttára jár össze egy másik fiúval, aki láthatóan rohadtul nyomul rá, ő pedig hagyja is. De Taehyung ezt nem veszi észre... Ahogyan azt sem, mennyire próbálom megmenteni a kapcsolatunkat. Szeretem, nem akarom elveszíteni, de úgy tűnik, ő nem gondolja ugyan ezt.
Hulla fáradtan hazajöttem a munkából, főztem neki, de ezt még csak észre sem vette. Az se tűnt fel neki, hogy hamarabb végeztem. Csak azon kattogott az agya, hogyan rázhatna le, hogy Jungkookkal romantikázzon. Én hülye pedig vele akartam. Kis naiv vagyok - elhiszem, hogy még mindig szeret. Sóhajtva elmegyek fürdeni, és próbálom lehiggasztani magamat, de nem megy. Csak csapkodni tudok, kiabálni magammal, sírni, összekuporodni a csempék mentén. Túlságosan szeretem, de tudom, hogy ezzel csak én vagyok így, ő meg most ott van Jungkooknal és szexelnek, minden bizonnyal.

Taehyung;

A panel előtt megállok, nincs szívem elmenni. Remélem meggondolja magát, várok még pár percet és visszamegyek. Hogyha továbbra is ugyan az lesz az álláspontja, bocsánatot kérek. Talán. Miért kell féltékenykedni? Jó, oké bevallom. Nem segített benne, hogy viccelődtünk egymással, mikor megérkeztünk. Az meg főként nem, hogy látott főzés közben. De nálunk ez normális, ha több lenne azt érezném. Könyörgöm, még csak a lélegzetem sem áll el attól a kölyöktől! Hátrafordulva felnézek az ablakunkra és látom, ahogy a függöny jár. Kicsit csalódott voltam, jól esett volna, ha kinézett volna. Nyelek egyet és vissza indulok.

- Jimin! - lépek be a házba, eltűnt. Nincs a nappaliba, konyhába, szobába. Egyedül a fürdőből szivárog ki egy kis fény. Ott van. Nagy lépetekkel sietek az ajtó felé és verni is kezdem a fa lapot, olyan erősen, gyorsan hogy meghallja. - Nyisd ki! Kérlek!

- Taehyung? - hallom megszeppent hangját, majd percekkel később kattan a zár, kinyílik. Bár ne tette volna! A szívem szakad meg... Szemei vörösek, aprókat szipog, amit próbál visszatartani. - Miért jöttél vissza? - beszélni is alig tud, olyan gyenge a hangja. Utálom magam. A szó szoros értelmében egy idióta vagyok. Nem érdekel, hogy épp az imént kaptunk össze, magamhoz szorítom.

- Sajnálom! - tolom el magamtól egy kicsit, mikorra már megnyugodni látszik. - Bunkó voltam, nem figyeltem rád... Ami Jungkookot illeti, mi tényleg barátok vagyunk. Csak barátok. Esküszöm, nincs köztünk semmi. Én téged szeretlek! - csókolok fájdalommal telt szemére, majd egy idő után ajkaira.

Jimin;

- Én is sajnálom! - bújok hozzá, amikor elválnak ajkaink. Ő is viszonozza az ölelésem, szorosan tart izmos karjaival.

- Szeretlek, Jiminie - motyogja, én pedig csak jobban belefúrom a fejemet a mellkasába. Annyira jó így... Nem értem, miért csak akkor tudunk ilyenek lenni, miután veszekedtünk.

- Én is szeretlek - bújok ki ölelő karjai közül, majd ismét megcsókolom. - TaeTae - nézek mosolyogva a szemébe, átkarolva a nyakát. - Akarlak! - mondom incselkedve. Látom, ahogy először meglepődik, majd elneveti magát. Ismét megcsókol, de most sokkal szenvedélyesebben. A szobáig vezet, ott pedig azonnal az ágyra lök. Zavartan kuncogva várom ott széttárt lábakkal, ő pedig perverzen lábaim közé is térdel. Imádom!

Taehyung:

Kis édes. Annyira örülök, hogy jobb kedvre tudtam deríteni. De azt nem hittem volna, hogy erre vágyik. Tökéletes teste van - nézek végig majdnem csupasz testén, csak egy boxer van rajta. Kuncogva középsőjére puszilok ruhán keresztül. Imádom, ha nyög, márpedig ez a cselekedetem mindig arra készteti. De ez esetben nem kínzóm olyan sokáig, még pár puszi után alsója korcához érek. Ujjbegyeim bevezetem és egy egyszerű rántással lerántom róla.

- Szeretlek! - csókolom meg csupasz drágaságát is.

Muszáj lesz ez után a veszekedés után kiengesztelnem és azt hiszem, ez tökéletes rá. Meg amúgy is vágytam már rá. Ajkaimmal végigszántom hosszát, majd közvetlenül ezután elmerítem számba. Ott a nyelvem indul be, körbe-körbe mozgatom, miközben hevesen szopom, szürcsölgetve a drágaságot.

- Taeh - lihegi a nevem, már ettől extázisba tud esni. Hogy nekem mennyire hiányzott ez az arc. Istenem. - Állj le, kérlekh!

Mosolyogva teljesítem kérését. A világért sem akarom, hogy előbb véget érjen, mint kéne. Feljebb tornázva magam hasára, mellkasára tapadok. Izmos, még mindig. Pedig aztán már nem gyúr. Kockáit meg-megkarcolgatva fogaimmal csusszanok még feljebb állához. Azt is kényeztetni kezdem. Érzem, bök a nemlétező szőrzete, de nem teszem szóvá. Tetszik.

Jimin;

Másnap reggel boldogan, kisimultan kelek fel. Ezek szerint ez hiányzott az életemből. Mosolyogva nyújtózom egyet, majd Taehyunghoz odabújok. Olyan jó!

- Jó reggelt, Dolly! - csókol meg, amit viszonzok is.

- Jó reggelt, TaeTae - mosolygok rá, majd sajnos ki kell bújnom az öleléséből. - Úgy itthon maradnék veled, de nem tehetem - sóhajtom, elkezdve öltözni.

- Tudom - biggyeszti le ajkait, aztán ő is felkel. Egy nagyot kell nyelnem, ahogy meglátom szűz meztelen testét, és hatalmas önuralomra teszek szert, miszerint nem ugrok rá egyből. Taehyungnak van a legkívánatosabb teste az egész világon.

- De sietek haza, és főzök neked - kötöm meg a nyakkendőm.

- Rendben, Chimchim - igazítja meg, majd ismét megcsókol. - Várni foglak, szeretlek!

Taehyung:

Miután elmegy neki állok takarítani. Minden ugyan olyan, mint ahogy abba hagytunk Kookkal tegnap. Tényleg, hozzá is át kell mennem. Még szerencse, hogy Jimin nem lesz itthon, mikor elindulok. Olyan édes volt tegnap este, ahogy ma reggel is, remélem sokáig így marad még. A salátát, amit vagdalni kezdtem kidobom. Egész éjjel kint volt, biztos megromlott már, majd a többi dolgot rendbe rakva huppanok le egy picit a kanapéra. Eldőlnék én szívesen, de akkor látom meg mennyi az idő: tizenegy óra húsz perc. Sietnem kell. Jungkook is otthon van már. Kifelé menet bezárom az ajtót - visszakaptam a kulcsom -, majd elindulok. Hamar oda is érek hozzá, nem lakik messze. Igazából a virágos mellett pár házzal.

- Gyere be! - hallom meg hangját, kopogásom után.

- Tae vagyok, szolgálatra! - emelem kezem feszesen a homlokomhoz, de nem bírom sokáig, elnevetem magam.

- Üdv katona! - kacag ő is. - Pakolja le a cuccait, utána nekiállunk valaminek. Megértette?

- Igen!

- Szakasz jobbra! - komolyodik meg visszatartott nevetéssel. Felém lépked és átölel. - Nagyon összevesztetek? - bújik mellkasomba, akár egy gyerek. Hová tűnt a kiképzőtiszt?

- Kicsit - rántom meg a vállam -, de utána kibékültünk. Szexeltünk!

- Húhúúú! - tör ki belőle a nevetés. - Ez kell nektek, mi? Békítőszex. Azért örülök, hogy nem vesztetek össze annyira.

Jimin;

A munka szokásosan unalmas, de azért viszonylag gyorsan telik. Nincs sok papírmunka, ma egy ember sem hiányzott az irodából hála isten - így van időm elmenni még ebédelni is. Előkapom a telefonom, írok Tae-nek, hogy ráér- e egy randira. Milyen rég is voltunk már. Beülök a kocsiba, és elindulok a kedvenc cukrászdám felé, várva az üzenetét.

"Bocsi, előbb be kellett mennem az egyetemre... Majd legközelebb<3" - villan fel pár perc után az üzenete. Erre csak megforgatom a szemem, és inkább csak leparkolok egy pékségnél. Veszek magamnak egy csokis rúdat, azzal vezetek vissza az irodába. Ennyit a nagy randinkról. Pff, méghogy behívták. Vagy lusta volt kikelni az ágyból, azt előbb kinézem belőle. De mindegy, mi már régóta járunk, az ilyen párok már randevúk nélkül is megvannak egymással. Azt hiszem.

- Merre jártál? - lép be utánam Mr. Min, lecsippantva a kártyáját.

- Csak vettem magamnak kaját - mutatom fel a cuki kis anime kiflis tasakomat.

- De van itt büfé - nevet fel, megingatva a fejét. - De mindegy, nem rám tartozik. További jó munkát - mosolyog rám, majd betér az irodájába. Ő annak ellenére, hogy el van havazva állandóan, sose bunkó az alkalmazottjaival, és ezért szeretek nála dolgozni. Csak ezt ugye nem mondhatom el Taehyungnak, mert abból megint balhé lenne csak. Legyen neki annyi elég, hogy jó itt a pénz.

Taehyung:

Szerettem volna elmenni vele valahová, de annál fontosabb dolgot csináltam. Főzni tanultam. Már tudom, hogy kell salátát és paradicsomot szeletelni. Remek vagyok. A húst sajnos nem tudtam rendesen felvágni, valahogy nem ment. De Kooknak igen. A sütését meg bevállaltam.

- Remélem finom lesz! - fordítom meg az egyik igen barnára sült szeletet.

- Az lesz ne aggódj! - paskolja meg fenekem biztatóan mellettem. Ha Jimin most itt lenne, ezt is félre értené, pedig most is csak barátságból történik, ami.

- Remélem is! - veszem el magam mellől a kikészített tányért. Bele bökök a húsba a villámmal és felveszem. Muszáj kivennem a serpenyőből, így is olyan sötétek lettek, hogy az csak na. Ráteszem a tálra a többi húsra, majd ingatva fejem vissza teszem a helyére - Még mindig nem megy.

- Mondtam már - pakolja be a serpenyőbe az utolsó adagot -, előbb vedd ki. Most majd szólni fogok.

- Eddig is szólhattál volna!

- Jól van, jól van. Bocs, miattam csesződött el - kuncog fel. - Hyung, ha ettünk elindulunk végre az egyetemre? Nem szeretek annyit késni.

- Hát persze - karolom át szabad kezemmel, majd hátulról megborzolom haját -, ne aggódj te kis suli imádó. Még csak tíz percet késünk. Következő órára beérünk.

- Ajánlom is! - lök arrébb, hogy kezemből kikapva eszközöm megforgathassa a húst - Erre figyelnél!

- Sajnálom! - vigyorodom el egyet hátra lépve, tányérokért megyek. Éhes vagyok már, nem várom meg míg megcsinálja a rizst. Szívesen ennék szójaszósos rizst, de az éhség dönt.

- Várj! - állít meg, mikor mindkettőnknek szedek a salátából. - Csináljunk egy selfiet az első főzésed alkalmából!

- Oké - kapom elő mobilom, magamhoz hívom Jungkookot és magunk felé tartom egy kicsit a telefont -, egy, kettő, három! - nevetek fel és kattintok a rögzítés gombra.