Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek
Nyerte: NekoChan_TR
Szerepek:
Aoi (Semesamas) írja Jimin szemszögét!
Kuti (én) írom Taehyung szemszögét!

Taehyung

- Olyan álmos vagyok! - dörzsölöm szemeim nyafogva.

Tizenegy múlt öt perccel, itt ülök az asztalnál egy csésze kávévval, de még mindig nem tudtam felkelni. Késő este aludtam el, Jiminnel túl sokáig voltunk fent beszélgetni. Sajnos mostanában túlságosan is sokat dolgozik. Alig van rám ideje. Csupán késő este tudunk beszélgetni, a napunk elmesélni.

Alig fél éve költöztünk össze. Azóta minden tönkre ment. Az iskolát befejeztük, dolgozni kezdett. Őt felvették oda, ahová jelentkezett, míg engem egy egyetemre. Szeretnék én is dolgozni, így olyan, mintha nyűg lennék. De mivel azt vallja, tanuljak csak, ő mindent megold az anyagiakban, ezért a házimunkát elvállaltam. Legalább ennyivel könnyítsem meg neki a dolgát.

Kávém az asztalon hagyom, egyenesen a fürdő felé veszem az irányt. Tegnap este kiválogattam a szennyest, már csak el kell indítanom a mosógépet. Régebben nem csináltam ilyent, de most muszáj. Emlékszem, én voltam az osztály bohóca, a furcsa srác. Jimin elmondása szerint ez tetszik neki bennem. Hogy különleges vagyok. Ennek ellenére úgy érzem, megváltoztam, mármint inkább felnőttem. Vagyis... hát... az a helyzet, hogy az egyetemen visszatér a régi Taehyung, de ahogy hazaérek minden más lesz. Tudom, hogy nem jön még meg Jimin vagy már megjött és alszik. Jobb esetben - mint tegnap -, megvár és beszélgetni tudunk. Szeretem azokat az estéket.

Jimin;

Amikor belépek a házba már este tizenegy óra van. Óvatosan vetem le kabátom és bakancsom, nehogy drágám véletlenül is felébredjen valami hangosabb zajra. Igaz, ha bomba robbana Tae mellett akkor sem kelne fel.

- Jimin, te vagy az? - szalad ki a fürdőből V. Alsó testét csak egy törülköző fedi, felső testén vízcseppek csillognak, haja nedvesen tapad a homlokához. Ezek szerint zuhanyzott, de meghallott, és kiszaladt.

- Én vagyok - mosolygok rá. Odamegyek, majd egy csókot lehelek ajkaira. Ő ezt viszonozza, és belemosolyodik a csókba.

- Milyen volt a meló? - megy vissza a fürdőbe, gondolom felöltözni. Én addig leülök a kanapéra és elterülök rajta.

- Áh, semmi - ingatom meg fáradtan a fejemet. - De SeokJin titkára is felmondott, úgy, ahogy Namjooné is, ezért most természetesen minden rám szakadt. Ki sem látszódom a munkából - temetem bele az arcom a tenyerembe, majd úgy teszek, mintha le akarnám nyúzni arcomról a bőrt.

Taehyung:

- Ez azt jelenti, hogy holnaptól több munkád lesz? - kiáltom ki aggódva, miközben az alsó nadrágom veszem fel.

- Gondolom - hallat egy sóhajt, majd mire kiérek a nappaliba, látom hogy gondterhelten tenyerébe temette az arcát.

Ingatva fejem leülök mellé, biztatóan megsímogatom hátát és fülére puszilok. Miért viszi ennyire túlzásba? Ahj. Segíteni akarok.

- Figyelj, mi lenne ha felmondanál... - kezdek bele, de csak egy mérges pillantást kapok -, átmennél máshová. És talán én is elmehetnék valami részmunkaidős munkára és akkor...
- Nem! - szakít félbe ideges hangja - Tanulj, nem kell dolgoznod. Könyörgöm, Taehyung, egyedül azt szeretném ha tanulnál, majd később kamatoztathatod a tudásod. Ígérem.

- De az még soká van! - nyavajgok elindulva a konyhába. Haza felé vettem egy kis főtt kaját, amit megmelegítve - mostanra kihűlt -, teszek neki. Szeretném, ha valami meleget enne, ami tápláló is egyben. - Gyere, egyél! - rakom le neki az asztalra.

A vitánkat egyikünk sem hozza szóba. Jobb is így, nincs kedvem megint veszekedni. A múltkori is rossz volt, még azt sem beszéltük meg igazán. Egymás fejéhez vágtunk sok dolgot, majd pár órával később mindketten úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna. Na igen, az ilyen dolgok általában hétvégén történnek.

- Finom! - vigyorodik el kanalazva a levesét - Tudom, hogy már mondtam, de szörnyen jól főzöl!

- Tudom! - vakargatom meg a tarkóm zavartan. Ő nem tudja, hogy veszem a kaját. Azt hiszi, főzök.

Jimin;

- Gyere, egyél te is - nyújtom felé a kanalam. Mosolyogva bólint, helyet foglal mellettem, majd elfogadja a kínálatomat.

- Tényleg finom! - csillan fel a szeme.

- Mondtam. Ügyes vagy te - hajolok oda hozzá, hogy dicséret képpen összeborzoljam haját. Ezután elmeséli ő is, mi volt az egyetemen, meg itthon, de csak a szokásos. Ahogy minden nap. Van egy olyan érzésem, hogy sok mindent nem mond el nekem. Nem hiszem el, hogy az egyetemen nem volt "semmi" itthon pedig csak takarított meg főzött. A-a, ez teljeséggel lehetetlen. Valamit elsumákol előttem. De oké, nem kérdezek rá, és nem is gyanúsítom semmivel. Nem tehetem, nincs rá semmilyen bizonyítékom.

- Köszi a kaját, finom volt. De én megyek zuhanyzok, aztán lefekszem - állok fel, amit ő is követ.

- Oké, jó éjszakát - fogja meg a tányérom és bevonul a konyhába takarítani. Gondolok arra, hogy talán segítenem kéne neki, de ezt hamar el is vetem. Fáradt vagyok én ehhez.

Taehyung:

Beállítom a csapot, hogy forró vizet engedjen. Szeretem, ha jó meleg, könnyebben megy a mosogatás. A szivacsot a kezembe veszem, nyomok rá egy kis mosogató ultrát, majd neki is kezdek. Nincs sok, csupán egy tányér és két pohár. Hamar kész vagyok vele, azt hiszem ma hamar ágyba kerülök. Talán előbb, mint Jimin. Még mindig zuhanyzik, hallom a víz csobogását. Sietnem kell. Ha előbb végzek és az ágyban fogom várni, akkor talán leáll velem beszélgetni. Szerelmeskedni. Azt is milyen rég csináltuk.

Mostanában a csókon kívül, ami nem más, mint üdvözölő és búcsú puszi, nem teszünk mást. A múltkori veszekedés óta meg főként. Haragudna még rám? - teszem a csöpögtetőre a tányért. Kész vagyok.
Lehetséges volna, hogy ennyire megbántottam? Pedig nem is mondtam olyan rossz dolgokat, a lényegük a munka volt, hogy nőként kezel.

A fürdőből a víz elhallkult. Végzett. Hiper gyorsasággal törlöm le a konyhapultot, hogy aztán neki iramodva az ágyba ugorjak.

- Várd csak ki a,véged Chimchim - kuncogom a takaró alatt.

- Alszol már? - lépdel be a szobába - Ilyen hamar végeztél?

- Aha! - ülök fel az ágyon - Nem volt sok, gyorsan megcsináltam. Jössz? - paskolom meg magam mellett az ágyat.

- Persze! - bólint, felhajtja a takarót és befekszik mellém - Jó éjt Taehyung.

- Nem akarsz valamit csinálni? - karolom át oldalról. A kis szemét elfordult tőlem. Chh.

- De - lökte le magáról a kezem -, aludni. Bocsi Tae, ígérem holnap azt csinálunk amit csak szeretnél.

- Remélem - dünnyögöm a másik irányba fordulva.

Lelökte magáról a kezem. Irtózik tőlem, nem szeret. De hát mégis mit tettem?

Jimin;

Másnap reggel korábban kelek direkt, mint Taehyung, mert nem szeretnék vele találkozni. Nem rég veszekedtünk, és azóta se beszéltük meg a dolgokat. Nem is lenne mindez gond, ha nem vágott volna olyan csúnya dolgokat a fejemhez. Mint például, hogy egy munkamániás vagyok, hogy nem szeretem őt, csak nőként tekintek rá. Nem olyan nagy dolgok ezek, mégis mérhetetlenül megbántottak.
A munkába beérve rápillantok az asztalomra, ahol tornyosul négy oszlopnyi papírmunka, amiket majd még be is kell gépelnem. Egy gondterhelt sóhajt eresztek meg, ledobom akta táskám a földre, bevágódom a székembe, és már neki is kezdek. Minél előbb, annál jobb.

- Hogy haladsz? - támaszkodik meg az asztalomon Yoongi.

- Jól, ne aggódj - mosolygok rá.

Taehyung:

Mire felkelek, ő már nincs melettem. Szomorúan kiballagok a szobából, megiszom a szokásos ébresztőm, majd rendet rakva magam után elindulok a közeli virágoshoz. Ott dolgozik az én drága legjobb barátocskám. Jungkook. Azokon a napokon, mikor délelőtt nem kell semmit sem tennem, ott szoktam csövelni.

- Szevasz! - tárom ki a bejárati ajtót, fejem felett megszólal a csengő. Cuki. - Mi a mai kínálat? - közeledek felé, hogy a pultnál oldalt megtámaszam a fejem.

- Hát karfiol leves, földi kilisztákkal! - nevet fel megsímitva arcom a kezében lévő rózsával - Helyzet?

- Szokásos! - ütöm el a rózsát - Tegnap még beszélni sem akart velem, direkt elaludt. Chh. - morgok a bajszom alatt, majd mivel nem akarom ezzel terhelni más témát kezdek - Mit csinálsz suli után?

Egy "osztályba" járunk vagy mi. Mindketten hallgatók vagyunk, szóval ugyan akkor végzünk. Ma pédául hétkor.

- Semmit, miért? Randira hívsz? - mondja nevetve, miközben az asztal alá nyúl még pár szál virágért, hogy azokat is kellő nagyságúra vághassa.

- Aha! - bólintok - Kajálhatnánk valamit, aztán ha ízlik akkor veszek belőle hazurra is.

- Rendben van, de nem kéne otthonra inkább főznöd?

- Tudod jól, hogy nem tudok! - veszem ki kezei közül a metsző ollót. Felveszek egy túlipánt és próbálom lemásolni, amit az előbb tett.

- Na jó - csap egy cseppet az asztalra -, nem ehetsz életed végéig bűfés kaját. Nem megyünk enni...

- De miért? - vágok szavába. Hát akkor egyedül kell ennem?

- Mert hozzád megyünk, megtanítalak főzni!

- Ne már!

Jimin;

Szerencsére mai nap délutánra Namjoon titkára megérkezik, így leszakítva a vállamról a munka felének a súllyát. Ezzel újult erőt adva nekem, gyorsabb iramba kezdek dolgozni, aminek hála sokkal hamarabb végzek. Előbb, mint Taehyung az egyetemen!

- Viszont látásra, Mr. Min! - köszönök el az ügyvédtől, akinek dolgozom.

- Mai napra végeztél is? - lepődik meg teljesen.

- Aham! Szerencsémre Mr. Kim titkára, Jakson megérkezett ma, szóval sokkal kevesebb munkám akadt. Így már végeztem is - mondom. Annyira büszke vagyok magamra!

- Örülök - mosolyog rám kedvesen. - Akkor jó pihenést, köszönöm a mai munkádat.

- Köszönöm, viszontlátásra!

- Szervusz! - szenteli ismét a figyelmét a munkájának. Azért sajnálom őt is, neki sincs könnyű esete. Sőt minden bizonnyal nehezebb mint nekem, hiszen kétszer annyi munkája van. Mielőtt hazamennék beugrom a boltba; megszeretném lepni Tae-t. Mindennap ő főz nekem, miután hazaérkezik az egyetemről, most illene nekem is ezt tennem. Aztán romantikázhatnánk... olyan dolgokkal, amiket tegnap akart. Ahw, de hiányzik már! - izgulok fel már teljesen a meztelen teste emlékére. Istenem, alig várom!

Otthon azonnal neki látok a hamburger húsokat kisütni. Hamburgert csinálok, mert az könnyű és mert szereti is. Már majdnem kész vagyok mindennel, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó, és megérkezik. Valakivel együtt jött, nagyon jól nevetnek.

- Mi van, Kookie? Tudom, hogy a micsodámra hajtasz! - kuncog Taehyung. Tessék?!

- Ugyan, TaeTae! Már az enyém!

Erre azonnal kiszaladok az előtérbe, hogy megnézzem, ki az a hülye gyerek, akivel meg kell küzdenem. Ch, hát... azt hiszem, vesztettem.

Taehyung:

- Jimin! - lepődöm meg. Hogyhogy ilyen hamar itthon van? Jeszus. Atya Isten! És én még meg sem főztem, bár érzek egyfajta ismerős illatot. Hamburger? Szemem azonnal felcsillan és minden aggodalomam - hogy esetleg kirúgták e - elfelejtem. - Hamburger szagot érzek?

- Ühüm! - Bólint közelebb sétálva hozzám, megölel és egy puszit ad a számra. - Ő ki? - biccent mögém. Ja igen, szegény Kookot elfelejtettem. Hehe.

- Igaz is - bújok ki zavartan öleléséből, nem szeretek mások előtt ilyen dolgokat csinálni -, Ő itt Junkook a barátom az egyetemről - mutatok az említettre, aki láthatóan csak magára erőltet egy mosolyt - Kook - szólítom most őt meg, majd mutatok Chimre -, ő itt a párom; Jimin.

- Csá! - rendezi le az a tökkel ütőt, miközben a kezében lévő cuccokat amit a főzéshez vettünk lerakta a közeli asztalra.

Tényleg. Úgy volt, hogy ma megtanít főzni. Most hogy? Jiminre nézek, aki csak barátom stírüli, ez egy szokása. Furának tűnik, olyan mintha az agytekervényei egyfolytában járnának. Mit tegyek? Mégsem küldhetem haza Kookie-t. Fáradtan átjött, hogy segítsen. Gondolkodnom kell, bemegyek gyorsan a konyhába, ahol egy tányérra kirakva három hambival térek vissza, hogy mindnek adjak belőle. El is fogadják. Nagyon szeretem, el tudnák rajt élni egy életen át. A baj csak az, hogy mindenki csendben eszik. Vágni lehetne a feszültséget.

- Milyen volt a meló? - vigyorgok szerelmemre teli szájjal.

- Jó. - rendez le ennyivel, még arra sem kérdez rá, hogy velem mi volt vagy mit csináltam. Mi van már? Még mindig haragszik? Ahogy látom Jungkooknak sincs jobb kedve. Szegényem, azt hitte főzni fogunk. És tudja mit? Meg is tesszük!

- Ma főzni terveztem, ha nem gond mi bemegyünk a konyhába és készítünk valamit. Legfeljebb holnap megeszük. Te csak feküdj le, jó? - fordítom vissza fejem Jimin felé.

- Persze, a szobába leszek. Legfeljebb elalszok! - áll fel unottan elsétálva a szobánkba.

Jimin;

Természtesen nem alszom el. Megvárom, amíg eltűnnek a konyhába, majd az ajtóba állok, hogy hallgatózni tudjak.

- Szóval? Mivel kezdjük? - hallom meg barátjának hangját. Kicsit kinyitom az ajtót, hogy kitudjak lesni. Szerencsémre a pulton lévő szárnyas ablak nyitva van, így pont belátok a konyhába. A konyha szekrény pultjának van támaszkodva, amíg Taehyung valamit előpakol.

- Gőzöm sincs. Talán meg kell gyújtani a gázt? - kérdi, szép szemét nagyra kerekítve, érdeklőve. Mi folyik itt?

- Dehogy is, hyung - nevet fel Jungkook, megingatva a fejét. - Először összeállítjuk az ételt. A szatyorban van a saláta, vágd fel, kérlek.

Látom, ahogy szerelmem arca kétségbeesetté válik, de ettől függetlenül nekilát a dolognak.

- Kookie, nem megy! Rossz a kés! - próbálja vágni, de sajnos a pulttól nem látom a salátát, nem tudom, mit csinál rosszul.

- Jaj, te - áll mögé, a hátához simulva, ráfog a kezére, úgy mutatja meg neki. Torkomba gombóc keletkezik, ujjaim ökölbe szorulnak. Ha nem engedi el Taehyungot, esküszöm megölöm. Mosolyognak, egymáshoz érve... Mit képzel, hogy csak úgy elveszi tőlem?! Nekem kéne ott állnom mögötte! Csessze már meg! Romantikázni akartam a hülye gyerekkel, erre idehozza elém a "barátját az egyetemről". Ki veszi ezt be?! A vak is látja, hogy szeretőt tart mellettem.

- Taehyung! - lépek ki a nappaliba.