Sziasztok!
Hoztam is nektek az utolsó kis részecskét eme történetnek. Még nem lett teljesen kijavítva, ezért is kérek elnézést előre a hibákért.
Másrészt lenne egy nagy kérésem hozzátok: Kérlek szorítsatok, ma fogok szóbelizni. Izgulok.

Ui: Jó olvasást! Remélem, tetszik! ^^

Yoongi:

Hiába hajtogatom egy ideje Taehyungnak hogy nem akarok felkelni, csak azért is kelteget. Ahj. "De hyung, Jin azt mondta fel kell kellned! " Aha persze, mindjárt. Mégis kinek képzeli magát. Ne parancsolgasson az ő dolga csak az, hogy főzzön, semmi több. Miután ez a bolond gyerek kimegy a szobából, sóhajtva de felülök az ágyban. Másodpercek sem telnek el, már szemeim dörzsölöm, hogy a homok, amit még az álom manó szort bele kijöhessen onnan. Majd ezek után nyújtozkodni kezdek kezemmel, mikor is meglátom közvetlenül az ágy mellett állni Namjoont.

- Mit akarsz? - morgom neki, nincs jó kedvem. Álmos vagyok, de szörnyen, mégsem tudok aludni. De nem is lenne baj, ha legalább feküdni hagynák az embert.

- Mond csak, mit csináltál te tegnap este?

- Dolgoztam? - kérdezek vissza, mintha egy értetlen fogyatékos lenne.

- Igen? És hogy sikerült a dal?

- Hát a helyzet az, hogy csak egy verszak sikerült! - döntöm hátra fejem gondterhelten, még azt is meg kéne írnom. Remek.

- Csak egy? - lepődik meg. - Miért? Talán valami nem elvette a figyelmed?

- Nem! - förmedek rá kapásból. Az ég világon senki nem vette el a figyelmem, csupán nem volt kedvem írni, ennyi az egész.

- Akkor mivel magyarázod, hogy este hallottam, ahogy te és Taehyung egymást szekáljátok? Várj, mivel is? Megvan! Alian és Kumamon. Komolyan Yoongi, egyedül a munkára összpontosítottál?

- Semmi közöd! - ugrok ki az ágyból - Foglalkozz a saját dolgoddal! - felhúzom barna meleg papucsom és hogy ne lássam ezt a számonkérő Donsanget kimegyek a nappaliba.

Taehyung:

A nap nem mondható sűrűnek, sőt elég unalmas volt. Valójában csak gyakorolnunk kellett pár órát, utána pedig zeneórára menni, majd edzeni. Igazság szerint, az a kedvencem, addig sem foglalkozom mással. Főleg nem Sugával, mivel ő azokat általában ellógja, mondván, hogy neki dalt kell írnia. Francokat már! Egész éjjel dalt ír és egész nap: nem hiszem el, hogy nincs jobb elfoglaltsága. Mondjuk szerelmeskedhetne velem... Hmmm, reggel olyan jó volt vele ébredni - mosolyodom el, amikor leszállok a futópadról, majd megszemlélem magam a tükörben. Fekete izompóló van rajtam, egy szürke térdnadrággal, fehér csukával. A sok gyúrástól már kezdett a vállam szépen szélesedni és az izmaim kirajzolódni, főleg a kezeimen és a mellkasomon. Most hajam csapzott volt, szinte csillogtak az izzatdságtól. Nem bírtam magammal, előkaptam a telefonom, és lőttem egy szelfit. Egyik szemem lehunyom, mintha kacsintanék, számmal pedig erotikusan csücsörítek. Semmi nagyképűség, meg semmi, de tényleg, de olyan büszke vagyok magamra, egyre jobban nézek ki.

"Végeztem!*^*" - küldöm el a képet Yoonginak nevetve, de rögvest meg is bánom. Nem hiszem, hogy erre a fejemre volt kíváncsi.

Yoongi:

Ejh ha. Nézem egy ideje azt a fotót, amit Taehyung küldött. Nem tudom, miért jelenti be nekem, hogy végzett, de tetszik. Ez a kép kifejezetten előnyös számára. Az ágyon hasra fekszem és úgy nézem tovább. Minél tovább bámulom, egyre jobban tetszik. Már magamnak sem bírok hazudni, eszméletlenül bejön nekem ez a srác.

" Nagyon szexi vagy!"

Ajkamba harapva nézem továbbra is képét, miután visszaírtam neki. Kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciója. Érdekel. Ha már itt tartunk lehet itt lenne az ideje elkezdenem "udvarolni" neki vagy hogy mondják. Igazán fűzögetném. A kérdés csak az, hogy vajon engedné?

" Köszönöm, szerintem is. Ha így folytatom egy félisten leszek. 😍"

" Csak is! 😂"

Nem tudom, mi hozza ki belőlem az emociót, de akaraton kívül odabigyesztettem. Azt hiszem Tae megfertőz a hülyeségével.

" Mondom, majd meglátod, de akkor már hiába mondod nekem, mennyire jól nézek ki. Egyszerűen egy én meg mondtammal kinevetlek! :P "

" Miattam, nem zavar, de úgy gyúrd ki magad, hogy a végén még rádmászok."

Taehyung:

Alsó ajkamba harapva olvasgatom amit írt, majd el is pirulok, amikor elképzelem, ahogyan Yoongi közelebb jönne, megcsókolna majd ott kényeztetne, ahol nem szégyellne. Vagy még ott is. Ahw!

"Szeretem a humorodat, hyungnim, olyan, mint te magad. Lapos és fakult. 😂😂😂"

"Tudod ki a lapos és fakult. Hiába vagy kigyúrt állat, az én szexiségemhez akkor sem érsz fel."

"Ebben nem kételkedem. :3"

Közben belépek az edzőterem fürdőjébe, és vetkőzni kezdek. Nem kell nekem mondania, hogy ő izmok nélkül is egy félisten, hiszen tudom. Látom, sőt néha még érzem is reggelente. Vagyis csak érezném, ha nem magamnak kéne vernem az olyan képzelgésekre, hogy előttem vetkőzik. Egyszer láttam csak meztelenül, akkor is véletlenül nyitottam rá fürdés közben. Azóta nem tudom kiverni a fejemből azt a szép testet.

"Elmegyek fürdeni, remélem, addig nem fogsz hiányolni. Hahahahaaa😁😁😁"

Yoongi:

"Hiányol a halál, az!"

Írom neki vissza morgolodva. Túlságosan el van magától szálva ez a kölyök. Menjen csak fürdeni, mégis miért hiányozna? Nem szeretem én annyira, hogy ne bírjak ki pár percet nélküle. Meg amúgyis nekem is dolgom van! Dalt kell írnom, ami nem megy. Meg is kérem Namjoont hogy segítsen. Felhívom, de feleslegesen, mert leráz. Hát kösz, te leaderök leaderje. Ezt még vissza kapja.

"Segítesz? "

A fene tudja, miért kérdezem meg pont ezt az idiótát, de azért néha nagyon is jó ötletei vannak.

" Miben?"

" Dalt kéne írni, siess haza kérlek"

Taehyung:

"Ééééén? *QQQ* Ittenem, mindig is erre a pillanatra vártam. "

"Mire? Hogy azt mondjam, siess haza vagy hogy segíts a hyungodnak?"

Erre muszáj elmosolyodnom, miközben a hajamat törölgetem.

"Sietek haza, hogy segítsek a hyungomnak! 🏃🏃🏃🙌"

Ezzel le is zárom a telefonom, nem várom meg a válaszát. Amilyen gyorsan csak tudok, felöltözöm, majd nem foglalkozva azzal, hogy vizes a hajam, sapkát húzva magamra sietek vissza a dormba.

- Megjöttem, hyungim! - kiáltom el magamat, ledobva magamról a kabátom és cipőm. - Hyung! Merre vagy? - megyek beljebb, de nem látok senkit. Lehet nincs is itthon, hanem a cégnél van. Ne már.

"Szobában vagyok, hülye alian!"

- Kumamoooon! - megyek be hozzá nevetve. Az ágyon fekszik, a plafont bámulva: vagyis pontosabban most a telefonját. Jaaaj, de édes, várja a reakciómat.

Yoongi:

Telefonomból felnézve megpillantom drága kis ürlényemet. Elmosolyodom, örülök, hogy segíteni fog. A laptapomért nyúlva, mely a lábaimnál hevert rakom a combjaimra.

- Gyere ide! - intek felé beljebb hívva.

Igennel felel, majd egyszerűen levágja magát mellém.

- Na mit kéne csinálni?

- Dalt írni! - sóhajtok gondterhelten - Egy szerelmes dalt kéne írnom, de nem megy. Nem segítenél? Mármint - vakargatom meg homlokom zavartan - úgy értem, hogy írd le kérlek, ami szerinted a szerelem. Abból kihozok már valamit, csak nekem még ahhoz sincs ihletem. Kérlek, ígérem megemlítem, hogy együtt írtuk.

És mintha ezzel a magyarázzattal valamely lavinát indítanék a lejtőn lefelé, megőrül. Felkuncog széles, szinte már doboz mosolyával az arcán és kikapja kezeim közül a laptopot.

- Hidd el hyung, olyan ügyes leszek, hogy csak na!

Elszánt nagyon. Bólintok, remélem is, szeretném ha valakinek megfogalmazná már nekem, mi az a szerelem. Vagyis megtudnám, csak akkor kiderülne a titkom. Máshogy nem bírnám elmondani, minthogy körülírom a világűr királyát. A fejhallgatot, mely még mindig mellettem foglalt helyet felemelem. Ahogy látom a zsinór még mindig csatlakoztatva van.

- Itt van a ritmus! - helyezem gyengéden fejére a készüléket. Akár egy repülőgép pilóta.

Taehyung:

Csak hallgatom a ritmust, próbálok vele eggyé válni, nem figyelve oda semmi másra. Azt mondta, csak írjam le, mit gondolok a szerelemről, az pedig nem lesz nehéz. Csupán meg kell fogalmaznom, amit iránta érzek pár éve.

"Egy ideje érzem, olyan, mint a betegség
Egy ideje nézem, de tudom, ez lehetetlenség
Csak hallom, ahogyan dobban párat,
Majd jelenléte ezt megszaporázza.
Csak akarom, hogy hallja ezeket,
Hogy szerelmes pillantásaival nekem esdekeljen.
Akarom, hogy tudja szeretem - Mert ez a szerelem, legalábbis azt hiszem.

Azt írják a nagy könyvben, mellette leszek
Oda fent is elrendelték a mi együttlétünket,
Hisz mindenki tudja, mindenki érzi,
Csak ő nem: a buta, fehér szív.
De színes lesz, ha hallja szavam,
Majd karjaimba borul, s nevetek magamban.

Akarom, hogy ez legyen a szerelem:
Azt írják róla az öregek, ez pont ilyen
Aggódom, ha nincs velem, mert nem érzem őt,
Nem látom szemét, mely megöl.
Ezért akarom fogni a kezét,
Nehogy eltűnjön, de ő Fehér
S így tündököl.
Szemtelen, vak, sötétségben él,
Szerelemem soha céljba nem ér"

Az ujjaim csak úgy siklanak a billentyűzeten, teljesen belélve magam, ám ennél a mondatnál megakadok. Visszaolvasom az egészet, majd rá pillantok Yoongira, aki nem akar zavarni, így telefonozni kezdett. Soha, de soha nem fogja megtudni azt, amit iránta érzek. Nem lehet - nem szabad. Ha meg is tudná, az borzalmas lenne; bár, ha elolvassak ezeket a szavakat, meg fogja, mégsem tudja, hogy róla szólnak.

- Nem megy tovább... - veszem le magamról a fejhallgatót szomorúan, áttéve az ő ölébe a laptopot. Francba is már! Nem szomorodhatok el ennyitől!

Yoongi:

- Had nézem! - teszem el mobilom közelebb csúszva hozzá. Elkezdem olvasni a sorokat, melyeket pár perc alatt röppentyintette nekem ide. Még meg is fogalmazta őket, tökéletesen, ezekkel nekem dolgom nem lesz. Mióta ilyen über ügyes?

- Nagyon ügyes vagy! - borzolom össze haját azon gondolkodva, hogy folytatni kéne e egyáltalán. Annyira őszintének tűnik, valósnak. Mintha szerelmes lenne. Chh. Kurvára remélem, hogy nem az, mert akkor feleslegesek lesznek az érzelmeim iránta, na meg nyűg.

- Szerelmes vagy?

- Nem, dehogy! - kacag fel zavartan - Csak leírtam a gondolataim.

Furcsa a viselkedése, de elnézem. Most az egyszer nem teszem szóvá. Egyik karommal átkarolom és közelebb húzom magamhoz. Imádom az illatát, ahogy látom neki is tetszik. Ugyanis fejét hátra veti arcomnak, majd másodpercekkel később oldalra dönti szemeimbe nézve. Hívogató, édes, lélekzetelálító. Ajkaimon érzem lehelete cirógatását. Szívesen megcsókolnám. Szeretném. És ő is. Fejét közelebb mozdítva megteszi köztünk az első lépést, megcsókol. Lassan, cirógatóan ízlelem azokat a puha ajkait, amit csak mosolyogva fogad, viszonoz.

- Megjöttünk! - kiabál Namjoon a nappaliból, ezzel megszakítva köztünk az idilli pillanatot.

Taehyung:

Az idegen hangot észlelve azonnal elszakadok azoktól az émelyítő ajkaktól, majd realizálom magamban a történteket. El sem hiszem, hogy komolyan csak ennyi kellett és teljesen elvette az eszemet. Csak hozzám kellett érnie! Borzalmas vagyok.

- Hyung... - nézek fel rá félve, hiszen hiába csókolt vissza, nem tudom, hogy most mi van. Lehet csak szórakozik velem.

- Mondd - mosolyog rám azzal az édes, őszinte mosolyával, aminek szintén nem tudok ellenállni: megcsókolom.

- Hol vagytok? - kiáltja el magát Jin is, mire Yoongi eltol magától.

- Megyek, megmutatom neki, milyen jó munkát végeztél - borzolja össze a hajam, egy homlok puszi kíséretében. Imádom!
Pironkodva veszem arcomat két kezem közé, nem hidve el, hogy komolyan csókolóztam vele. Aaaahw! - dőlök hátra az ágyán, némán sikogatva, hogy ne tűnjek őrültnek. Mert nem, nem vagyok az, csak boldog, hogy meg volt az első csók Yoongitól. Mmmn, sokkal ízletesebbek azok az ajkak, mint gondoltam.
Nagy levegőket véve felkelek, úgy megyek ki, némileg csillapítva a pulzusom. Ki tudja, meddig megyünk el, ha nem jönnek haza a hyungok. Brühühü, utálom őket.

- Nézzenek oda, itt jön a kis szerelmes - hallom meg egyből Namjoon gúnyos szavait.

- Nem is igaz! - csattanok fel, automatikusan védekezve.

Yoongi:

- Nem -e? - gúnyolódok nevetve - A szöveg alapján az vagy! Mond csak Taehyung, ki az a lány? - a véget direkt nyomatékosítom. Élvezem, hogy tudom, nem nő az illető. Remélhetőleg én vagyok az. Nagyon, nagyon remélem. Mert ha igaz, akkor első dolgom lesz nekem is leírnom iránta az érzelmeim. Úgy lenne korrekt.

- Senki! - pironkodik kezébe temetve arcát. Hát nem aranyos? Elfeledve, hogy két másik tag is itt tartozkodik köztünk közelebb megyek hozzá, hogy derekát át tudjam karolni. Boldog vagyok.

- Én is írjak neked ilyet? - csücsörítek felé.

- Igen! - csillan fel még az alapnál is jobban a szeme. Nem lehet lázas? Homlokom homlokához döntöm. Nem lázas, normális test hőmérsékletű. Még utoljára adok puha párnáira egy apró puszit, majd elválok tőle.

Taehyung:

Éhesen kapok mézédes ajkai után, de direkt elhúzódik tőlem, nyelvét kiöltve rám. Szemétláda!

- Hyuuuung! Követelem a csókomat! - toppantok hisztisen, mint egy gyerek, mire mindenki csípőből kinevet engem. Ah, senki nem vesz komolyan.

- Követeled? - lépdel hozzám közelebb, megragadva államat, igézően nézve a szemembe. Erre akaratlanul is megnyalom a számat.

- Igen! - bólogatok hevesen. Közelebb hajol hozzám, én már le is hunyom a szememet, amikor is ő elenged, kigúnyolva engemet. - De hyung! - nézek rá nagyon mérgesen. - TaeTae megver!

- Nézzenek oda, könyörög a csókért - gúnyol még anya is. Ráncolva a szemöldököm oda trappogok a Kumamonhoz, majd egy laza mozdulattal ajkaimra húzom.

- Ha a Kumamon nem megy az Alianhez, akkor majd az Alian megy a Kumamonhoz!

💗The end 💜