Sziasztok! :) Itt az új fejezet! Az esetleges hibákat majd a későbbiekben javítjuk

Yoongi;

Másnapra minden olyan lett, mint régen. A kölykök játszottak Hoseokkal, Jin Mariozott Namjoon meg figyelte. És én? Szokásos módon agyalok. Bennem, a lelkemben feszültség honol. Mióta megírtam azt a dalt, másra nem tudok gondolni, csak Taehyungra. Sajnos az érzéseim visszatértek és nem tudom, mi tevő legyek. Nem vallhatom be neki, számára csak egy nagyszájú hyung vagyok, semmi más. Legalább ha egy kicsit vonzódna a férfiakhoz, akkor talán lenne esélyem. Nem vagyok valami szerény, kifejezetten szeretem magam, így tudom magamról hogy az átlagnál jobban nézek ki. Szóval ha bejönne neki a fiúk, el tudnám csábítani. De így nem. Az sem biztos, hogy jól fogadná, ha rámozdulnék. Lehet homofób. Kitudja, attól hogy Jin és Namjoon elfogadta, az nem azt jelenti hogy más is.

Taehyung;

Aznap éjjel kivételesen jól tudok aludni. Talán az lehet az oka, hogy Jiminie hyung karjai közt vagyok.
Másnap a studióban lézengünk, dalokat felvéve, gyakorolva a táncot és jól elhülyéskedve, pont úgy mint régen. Imádom ezt a környezetet, biztonság érzetet ad nekem. Miközben Kook próbálja elkapni Hoseokot én Yoongira pillantok, aki csak üldögél és néz ki a fejéből. Szomorúnak tűnik. Nem is csodálom, ha nekem sem viszonoznák az érzéseimet, én is ilyen lennék. Sőt, ilyen is vagyok, vagyis voltam, amíg Namjoon nem világított rá arra, hogy a saját problémáimat ne nyomjam rá a külvilágra, hanem oldjam meg magam vagy segítséggel. Lehet neki nem megy egyedül? Talán segíthetnék neki. Leülök mellé, és figyelni kezdem a szép arcát, azt sugallva felé, hogy ne legyen bánatos, minden rendben lesz. Vagyis remélem, hogy megérti a telepatikus beszédem.

Yoongi;

Már megint less. Felé fordítom a fejem felhúzott szemöldökkel.

- Mi van, nem láttál még fehér embert? - flegmázok neki.

Irritál, hogy ennyire bámul. Ne tegye, ezzel csak reményt ad. Olyan, mintha tetszenék neki.

- Olyan fehéret, mint te még nem - nevet fel.

Megingatom a fejem, nem foglalkozom vele. Még hogy tetszenék neki, haha. Szép álom. Egyáltalán minek ült le mellém? Direkt csinálja. Biztos vagyok benne.

- Mi lenne, ha délután innánk egy kicsit? - szólal meg Jin, mire mindenki helyeslően bólogat.

Inni az egész banda szeret, főleg a mellettem lévő kis mitugrasz. Óirás szeme úgy csillog, akár egy drágakő. Iszákos. Elmosolyodom és azonnal felajánlom, hogy lemegyek a boltba megvenni az italokat.

Taehyung;

Végre iszunk! Amikor ezt a mondatot meghallom, olyan, mintha azt mondanák, hogy megtalálták a rák ellenszerét; felemelő, szinte a gondolattól is kábulok már.

- Elkísérlek - ajánlom fel. Yoongi képes arra, hogy valami pocsék itallal állítson elő, ráadásul kevés mennyiségben. Legtöbbször megveszi azt, amit legelőször meglát, vesz belőle egy-kettőt, hogy azért mindenki megtudja kóstolni, aztán utána kólázgatunk. Na nem, most nem hagyom hogy ezt tegye. Inkább elkísérem, és segítek neki kiválasztani, akármennyire nem akarok vele most kettesben lenni. A piáért mindent!

- Nem lenne rossz ötlet - ért velem egyet Jungkook, befogva a valamit mondani akaró Hoseok száját. - Menjetek csak ketten, mi a hyungokkal addig megvesszük a rágcsákat.

Túlságosan is furcsa nekem mostanában a maknae viselkedése. Olyan, mintha valamiben sántikálna. Ismét előveszem a telepatikus képességeimet, úgy bámulok Jungkookra, de ő csak értetlen arcot vág. Ennyit a kapocsról...

Yoongi;

Vállat vonva indulok meg, persze az ajtóban megvárom a fiatalabbat. Csak egyet nem értek, ha Hoseokék is mennek rágcsáért, akkor mért nem egyszerre megyünk? Vagy még jobb, ők mennének, én meg pihenhetnék addig. Mivel nincs kedvem kérdezősködni elindulunk. Nincs messze tőlünk a bolt. Az út, ami odáig vezet ennek ellenére igenis hosszúra sikeredik. Minden egyes lépéssel olyan, mintha tovább nyúlna előttem a járda, soha oda nem érve.

- És miket vegyünk? - kérdezek rá, nem kíváncsiságból, csak nem akarom hogy ilyen kínos legyen a légkör.

- Azt csak bízd rám! - vigyorodik el mellettem az egyik kezét vállaim felett átlejtve.

Utálom, hogy az évek során magasabb lett. Ilyeneket tehet meg, anélkül hogy észrevenném. Ráadásul ahogy elnézek rajta a vállai is szélesedtek, a mellkasával egyetembe. Nem szokott nagyon edzeni, testfelépítése mégis az ellenkezőt mutatja. Végignézve egész testén érzem, kiszárad a szám, amit akaratlanul is, de benedvesítek. A fenébe! Ez a kölyök maga a sátán, már ennyitől is melegebbnek érzem az arcom. És csak remélni tudom, hogy nem vörösödök.

A boltba érve Tae azonnal elvesz egy kék kosarat és elindul a kedvenc helye felé. Az italos részleghez. A folyosó elején van pár bor, úgy gondolom, annyi elég is lesz, legfeljebb majd veszek nekik hozzá kólát. Leveszek kettőt, és mire V korasába tehetném, látom, érzékelem nagy, férfias, eres kezét a kezemen. Ez meg mit akar? Oldalra nézek és abban a pillanatban csúsztassa ki kezeim közül a piát. Kis álnok.

Taehyung;

- Mi ez? - nézek rá szúrósan, visszatéve a polcra az italt. Bor?
Ráadásul kettő? Mit akart annyival, komolyan? Várat építeni? Pff, borzalmas, annyira tudtaaam! Nem ért az italokhoz!

- Bor - válaszolja tök természetesen.

- Nem-nem, Yoongi hyung! Te csak fogd a kosarat - nyomom a kezébe, majd előre megyek a sorba, elvéve egy szépen díszitett üveget, elolvasva a hátulját. Összetevők, blablabla, tizenöt százalék alkohol. Óhh, ez jöhet! - veszek le belőle hármat, aztán folytatom a felderítő útam.
Rengeteg jófajtát találok, amit talán, ha Yoongin múlna, soha meg sem kóstolhatnék, de mivel átvettem az irányítást, így lesz mindenkinek egy jó estéje. Taehyung, a megmentő! És ami meglepő, hogy nem is vagyok zavarban. Hm, hogyhogy?

Yoongi;

Beindult! A szó szoros értelmében felpörgött. Tartva a kosarat, hagyom had pakolja teli különböző hülyeséggel.

- Na jól van! - nézek a kosára, ami teli van és fájdítsa karom - Menjünk elég lesz ennyi.

- Biztos? - csattog a nyelvével gondolkodóba esve, nézve a további választékot.

- Biztos! - ragadom meg a kezét, mielőtt meglátna megint egy olyan dolgot, ami kell neki. Egy biztos: Soha többet nem jön velem boltba!

A pénztárnál felpakolva látom, hogy üdítő nincs.

- Várj meg itt, vissza megyek üdítőér!

Gyerek módjára bólint vigyázba állva. Megkuncogom és elindulok. Eredeti terveim szerint veszek két üdítőt és csak azért az egyért a két bort is odaviszem a pénztárhoz. Bocsánat kérések közepette előreférközöm Taehyunghoz, már le is húzták a dolgokat, feltartsa a sort.

- Ezt is húzza le kérem! - adom oda neki a dolgaim.

Fél szemmel látom, hogy Taehyung nem hiszi el az egészet, de ez csak jobb kedvre derít.

Taehyung;

Szemem megforgatva pakolom bele a szatyorba a két bort és az üdítőket. Nem, nem bírta ki, már azért az egyért sem hagyta ott azokat a hülyeségeket. Megfogom a nehezebb táskákat, neki hagyva azt, amiben csak az üdítő van és kettő bor. Nehogy már azokkal a vékony kis kezével cipekedjen szegényem, a végén még elfárad itt nekem.

- Na, mit szólsz, hyung? Szerintem ma lesz egy baszott jó éjjelünk - kezdek ábrándozásba, kiérve a boltból. Ekkor meglátom, hogy Kookék akkor mennek be egy másik üzletbe. Kis kétszínű, nem akart velem jönni a boltba. Ch! Meglátva, hogy Yoongi lemaradt kicsit mögöttem bevárom és rámosolygok, közben várom a válaszát.

- Igazából nem nagyon érdekel. - Úgy válaszol hogy rám sem néz, sőt most ő hagy le. Nem érdekli, mert velem kapcsolatos. Vagyis mert én kérdeztem. Ch, nem kéne ilyen nyilvánosan utálnia! Persze, ha a kis Jiminie lenne itt, máris jobb kedvvel csinálná végig az egészet. Ó, hogy egyem a szívét... Csak egyszer mondaná el nekem, hogy miért ilyen bunkó velem.

Yoongi;

Hazaérve leteszem a táskát és ledobom magam a kanapéra. Nem látok senkit. Egyedül lennénk? Körbenézek, de továbbra sem látok egy árva lelket sem.

- Megjöttünk! - kiáltom el magam.

- A konyhába! - hallom meg hyung hangját, akkor bizonyára Namjoon is ott van.

Tae ekkor érkezik meg, lemaradt az úton. Sajnálom szegényt, két táskát is cipelnie kellett, de vessen magára. Ő olyan önfejű, hogy beválalta. Pedig aztán én is hozni akartam valamelyiket, de nem. El tudom képzelni, hogy magában gyengének tart. Oldalra döntöm fejem és úgy nézem tovább, ahogy kipakol a szatyorból. Kis háziasszony.

- Taehyung - szólítom meg, mégsem lehetünk mindig haragosak, valamelyikünknek engedni kell -, hozz két poharat, hyung iszik veled!

Taehyung;

Erre a szemem felcsillan, majd mielőtt meggondolná magát, beszaladok a konyhába. Ott a hyungok érdekesen méregetnek, de nem foglalkozom velük.

- Yoongi iszik velem! - vigyorgok rájuk, már a két pohárral a kezembe. Erre csak még értetlenebbül néznek, de nem magyarázkodom tovább, hanem visszamegyek a kis cukorkához. Ő már éppen az egyik bort bontja meg a kulcstartónak használt dugaszhúzójával. Szegény sokat szenved vele, mire sikerül neki. Nem elég, hogy bor, de még olyan műanyagszar is lehet benne, parafadugónak álcázva.

Lerakom elé a poharakat, ő pedig egy kecses mozdulattal tölt mindkettőnknek, és ahw... Hogy tud valaki szexi lenni eközben?! Sőt, Yoongi hogy tud szexi lenni? Ő csak egy cukorka! - nyújtja át nekem az egyik italt, ám közben véletlen hozzáérek márványszínű, hosszú ujjához. Zavartan koccintok vele, majd meg is húzom fenékig, nehogy észrevegye, hogy elpirultam.

Yoongi;

Gyors ivó a kis taknyos. Úgy vedel, mint egy száz éves. Míg én az első poharam fogyasztom, addigra ő már a harmadikat, ha nem a negyediket. Ez a baj a mai fiatalokkal. A részegségre hajtanak, nem az ízekre.

- Le ne ittasd itt nekem Tae-t idő előtt! - lép ki a konyhából Namjoon aggódva.

- Én? - mutatok magamra felháborodottan. - Ez az első poharam! - emelem meg az említett tárgyat - Neki meg az Isten tudja hányadik!

Még hogy én?! Nem is szeretek annyira inni, mint ő vagy Nam, erre ezt kapom. Chh. Morognék még, de abban a pillanatban jönnek be a többiek az ajtón rágcsával a kezükben. Azonnal kérelem Jungkookot, hogy adjon nekem egy zacsival, amit meg is tesz, de csak azzal a feltétellel, hogy együtt eszük meg. Éves közben látom, hogy az az idióta már teljesen kiütötte magát. Könyörgöm, mért iszik, ha nem bírja?

Taehyung;

Szeretek inni, sőt imádok, ezért miközben Yoongi iszogatja azt az egy poharát, addig én megiszom minimun néggyel. Nem tehetek róla, nem is olyan rossz ez a bor. Látom még Yoongi szánakozó arcát, majd a puffogót arra, hogy Namjoon óvni próbál engem. Talán tudja, hogy szerelmi bánatom van, emiatt iszom le magam. Vagy az Isten tudja, miért.

- Elkezdtétek nélkülünk? - kérdezi rosszallóan Hoseok hyung.

- Iggyá' te is! - tartom felé a poharamat, majd csuklok egyet és ezen kezdek el nevetni. Vicces, ahogyan megugrik a mellkasom közben.

- Na, ez már részeg is - vigyorog rám, de azért elfogadja tőlem az italt, így mindenki neki is lát. Természetesen én sem hagyom abba, sőt kicsit megnővelem a mennyiséget, de nem annyira, hogy végül kórházba kössek ki. Csak érzem, hogy ettől még fog fájni a fejem.
Ahogy egyre több pohárral megiszunk, úgy lesz felszabadultabb a hangulat a dormban. Még Yoongi is nevetgélni kezd. Jiminnel... Nem hiszem már el! Miért nem tud rám ilyen szemekkel nézni?! Miért nem tud belém is ilyen reménytelenül szerelmes lenni?!

- Hyung!!! - dőlök Jiminie ölébe. - Tudod, hogy utállak? - nézek rá kérdőn a szemöldököm vonogatva.

Yoongi;

- De mér? - remeg meg, még így részegen is Jimin hangja.

Mi ez az egész? Azt hittem, kibékültek, kérdőn nézek feléjük, de egyikük sem figyel rám. Nem is szólok bele, nekük kell ezt megoldani. Hallgatom, ahogy Taehyung beismeri, haragszik hyungjára a dal miatt. Szerinte neki kellett volna írnom... Ó ha tudná kiről is szól.

- Chimchim - ragadja meg kezét Hoseok és nem törődve az elázott V-vel felrágassa táncolni. Legalább eltereli a figyelmét.

Szokásomhoz híven Taere vettem tekintetem, íriszeit keresem, amik semennyire nem akarnak az utamba keveredni. Itt fekszik a kanapén mellettem, hanyatfekve tekintetét a plafonra szegezve.

- Köcsög vagy! - csapom meg a combját és el is hagyom a helyiséget bemenve saját édes szobámba.

Taehyung;

Csak nagyokat pislogok az eltűnő Yoongi után. Köcsög, mi? Akkor ő mi, egy angyal?! Nevetséges - prüszkölök egyet, majd nyúlnék újabb pohár whiskyért, de Jimin elveszi tőlem.

- Add vissza! - ülök fel dühösen nézve rá. - Legalább azt hagyd meg nekem!

- Miről beszélsz? - értetlenkedik, és megissza a piám. Az enyémet! Szemét láda!

- Arról, hogy minden, ami nekem kell, az neked adatik meg! Mivel vagy jobb, mint én, heh?! Azonnal add vissza! - mutatnék a pohárra, de valahogy az ujjam Yoongi szobája felé vándorol. Érzem, ahogy mindenki lélegzete elakad, még az enyém is. Zavartan visszavezetem a mutatóujjam a pohárra. - Mármint a piát!

- Nem! Most pedig elmondod, mi bánt - ül le mellém, amit kihasználva ütni kezdem a lábát, de nem erősen, csak játékosan.

- Nem akarom, hogy te és Yoongi hyung járjatok. Nem, semmi képpen sem - ingatom meg a fejem. - Ti nem járhattok, hiszen nem illetek össze! De... - gondolkodom el. - Ne is utasítsd vissza, ne is játssz vele, mert akkor szomorú lesz... Sajnos mástól nem boldog csak tőled - motyogom, a sírás határán. Érzem, ahogy a gyomrom kavarogni kezd, nemsokára kijön belőlem az alkohol, a könnyeimmel együtt.

- Nem értem, miről beszélsz - lesz kétségbeeesett Jiminie hangja arra, hogy meglátja a könnyeket a szememben.

- Arról, hogy Yoongi téged szeret!