Tartalom: Ez a történet egy különállő, hosszabb történetből (Vmin) fakad. Ez egyfajta betekintés a másik oldalra. Jungkook egy hatalmas Big Bang fan (VIP). Szereti az összes bandatagot, de legeslegjobban G-Dragont: mindenféle tárgyat gyűjt vele kapcsolatba. Az iskolába az a hír járja, hogy Baekhyun jegyeket tud szerezni a közelgő koncertre, csakhogy ezeknek bizonyos ára van.
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, erotikus tartalomra utaló jelek
Hossz: 4/7
Szerepek: Yoongi - Aoi
Jungkook - Kuti

Jungkook: 

Mérgesen tekintek a falapra, amin pár másodperce löktem ki Yoongit. Azt a fránya idiótát. Hülye puli kutya. Füttyent és már fut is, papucs. A barátait meg itt hagyja. Fontosabb neki az a barom, mint itt bármelyikünk, még Taehyungnál is. Pedig azt hiszem először ők ketten voltak csak barátok, úgy csatlakoztak a többiek, erre tessék. Egy hülye fasz kell és megbolondul. Még mindig mérgesen, prüszkölök magam elé.

– Jungkook — szólal meg mögüllem Jin hyung –, nem gondolod, hogy durva voltál? Mármint túlzásba estél!

– Miért estem volna? Megérdemelte!

– Felnőtt ember – ingatja megróvon a fejét –, ő dönti el, hová megy. És ha ő most oda akart, akkor el kell fogadni, nem pedig kiakadni.

– Nem érdekel, ti hallgattok, de én kimondom, amit gondolok. Teljesen belebuzult Baekbe.

– Jungkook! – szól rám eréjesebben – Először is, nem beszélünk rondán, másodszor pedig légy tisztelettel azzal szemben, aki idősebb nálad. Tarsd be a társadalmi normákat!

– Nem! – dobbantok egyet — Majd ha bevallja, akkor kussba maradok, de addig ne jöjjön a közelembe sem. Miért nem bírja senki sem megérteni..?
– Mit? – értetlenkedik Hoseok is.

Magam sem tudom, talán hogy idegesít ez az egész helyzet. Legelőször leszartam, azt hittem miattam teszi, hogy a jegyekért áldozza fel magát, de mióta megtudtam, hogy nem. Ő igenis akarta, azóta forr a vérrem belülről.

— Semmi – ingatom meg a fejem. Sose fogják megtudni.

– Jungkook — szólít meg halkan Taehyung –, szeretnéd, hogy egyedül hagyjunk?

Yoongi: 

Ingerülten nyomok rá a csengőre, amely lágy dallamat kiadva magából jelzi a gazdinak, hogy jött valaki, aki akar valamit. Az az én.

– Yoongi! –  nyit ajtót Baekhyun, mire egyből az ajkaira tapadok. Kell nekem az a szex, de most kibaszottul. Kellett Jungkooknak felhúznia az agyamat. Éhesen falom ajkait, úgy lököm beljebb az ajtót. Ottbent azonban eltol magától, kipirosodott arccal.

– Mit művelsz? – néz rám megróvón.

– Semmit... Csak amiért jöttem – válaszolom, és sűrgetően a derekára fogok.

– Hülye perverz – szedegeti le a kezem magáról, puffogva nézve rám. – Nehogy azt hidd, hogy nekem mindig a fasz kell. Nem tudom, minek néznek egyes emberek – ingatja meg a fejét, majd helyet foglal a kanapén. Ne már!

– Akkor miért? – ülök le mellé. Hirtelen a kis szűzike lett, akinek nem mindig a fasz kell. A francokat nem! Csak kéreti magát most.

– Hát csak – von vállat, majd bekapcsolja a tévét. – Akarsz filmezni? – mosolyog rám, mire bólintok. Talán ezzel is lenyugodom, nem csak a szexszel. De lehet, hogy érezte rajtam, hogy most vad lennék, ezért nem akarta, és állított le. Vajon valaki bánthatta olyankor?

– Amúgy – szólal meg. – A kis Jungkooknak nem kellenek cuccok? Egy csomót beszereztem! – nyitja ki a tévé alatti kis szekrényt, amelyben ott lapul a több száz Big Banges cucc.

– Nem! – vágom rá automatikusan. Már csak az kéne, hogy tőle is csókot vagy ilyesmit kérjen. Ám ekkor a szemem megakad egy tárgyon: egy póló, amelyre az van írva, hogy "GD engem, csakis engem szeret!" – Az a póló mennyibe kerül? – mutatok rá.

– Hm... Egy három percnyi, hosszadalmas, nyelves csókba – vágja rá vigyorogva. – Tudod, nem olcsók ezek a cuccok.

– És nekem mennyiért adod? – pontosítom a kérdésemet, mire felvonja a szemöldökét.

– Mióta is szereted GD-t?

Kis kíváncsi természete, Istenem már. De mindegy, kell nekem az a póló. Holnap abba mennék iskolába, hogy amikor Kookie meglát rák vörös legyen és letépje rólam.

– Csak kell, na! – játszom meg a puffogást.

– Jó na – nevet fel, közelebb araszolva hozzám. – Neked is annyiért adom – nyalja meg az alsó ajkát. Elvigyorodom azon, hogy most már beadja a derekát, és ajkaira hajolva teljesítem a saját vágyam, meg az övét is.

Jungkook:

Másnap reggel fáradtan kelek, alig aludtam. Egész este azon gondolkodtam, mi ez az egész. Egyedül egy dolog tud az eszembe jutni,  ami nem lehetséges. Nem. Nem lehetek szerelmes Yoongiba. Én GD-t szeretem. Ő az én életem, meg ilyenek. De akkor miért leszek mérges, ha arra gondolok, hogy Baeket jobban szereti?  Jobban? Chh, este arra is rájöttem, hogy engem egyáltalán nem is szeret. Csak elviselt, Taehyung miatt.

Szerencsére út közben találkoztam Jiminnel, így legalább olyankor nem kellett rajta gondolkodnom. Hamar be is értünk a suliba és most arra próbálok összpontosítani messziről, hogy Yoongi mégis mit mutogat magán. Muszáj látnom. Megfogva Jimin kezét sietek a fiúk felé, majd mire odaérek szemem elé kerül a látvány. Egy fehér "GD, csak engem szeret, csakis engem"  feliratú pólót visel, boldogan mutogatva. Meglátva engem megcsillan a szeme, piszkálni szeretne. Mindig ezt teszi. Hevesen mutogat a pólójára.

— Mond csak Kook, szeretnéd ezt a pólót?  – nyúl a pólója korcához, majd egy mozdulattal le is veszi magáról. Azt hittem, meztelen lesz, hogy megmutassa mindenkinek a felső testét, de nem. Egy egyszerű fehér trikó van alatta. Mit mondhatnék:  nem izmos.

– Tartsd meg, látom jó éjszakád lehetett, ha ilyet kaptál! — tudom, hogy nem vette. Ugyan, sajnálja ő arra a pénzt.

— Ajándékba kaptam, na vedd el! – nyújtsa felém még jobban. Megrázom a fejem, nem kell nekem semmi sem, ami attól az embertől van. Főleg úgy, hogy tudom, mit tettek előtte. Most már komolyan el kéne hinnem, mit érzek... Elárultam G-Dragont. Miatta, mert itt van. Ha nem lenne itt le tudnám magamba tisztázni, meg amúgy is! Ha nem vállalta volna be a dolgokat, nem akaszkodott volna rá Baekhyun és én nem kezdtem volna ilyeneken agyalni. Így hogy nézzék majd egy hónap múlva a szemébe?

– Tudod mit?  – tolom vissza a kezét – Tehetsz egy szívességet. Menj el innen, hagyj békén! 

Yoongi:

Erre  a szavára ajkaim elnyílnak, kicsi szemeim tányér méretűre nőnek. Hiába minden erőfeszítésem, Jungkook utál, és nem tudom, hogy miért. De ezt tudomásul kell vennem: ha nem kér belőlem, akkor nem.
Lehajtva a fejemet leteszem elé a pólót, majd visszakapom magamra a pulcsimat. Ebben is eléggé látszik vézna termetem, nem kell még izom trikóban is feszítenem. Egy mosolyt erőltetek magamra, majd bólintva le is lépek. Nem hiszem el, nem hiszem már el! – trappolok át a másik folyosóra, ott ülök le egy padra. Akármit teszek ő csak gyülölködik, most pedig arra kért, hogy tegyek neki egy kibaszott szívességet. Tettem, de utoljára. Ha azt akarja, hogy hagyjam békén, akkor ő is tegyen így. Kis mitugrász.

– Szia, Yoongi – huppan le mellém Baekhyun. – Miújság?

– Semmi. Légyszi, most hagyj. Nincs jó kedvem... – motyogom. Szomorúan néz rám, látom rajta, hogy sajnál. De nem kell, meg tudom oldani, csak kell egy kis feldolgozási idő. Eddig azt hittem, én vagyok a kedvenc hyungja.

– Ne haragudj, akkor nem zavarlak. Bocsi, szia – pattan fel, és gyorsan el is siet. Megbántottam, őt is, ami talán nem olyan nagy baj. Kezdem úgy érezni, Baekhyun többet akar tőlem szimpla barátságnál. Csak bárcsak ne ő tenne így.

Jungkook:

Mérgesen figyelem távolodó alakját, majd az elém letett pólót. Nekem hozta. Tudom, azért hogy kiengeszteljen a tegnapi miatt, de én ismét bunkóztam vele. Talán jobb is lesz így, csak állandóan bántom mostanában.

– Jeon Jeong Guk! – szól rám eréjesen Taehyung.  Dühös, nagyon is. Megintgatja fejét és vállamra helyezi tenyerét — Csalódtam benned!  Miért teszed ezt?

– Nem kell a mocskos pólója – mormogom, mire érzem, hogy egy kicsit megráncigálja a testem.

— Ó, dehogynem kell neked. Most pedig elmondod a valós okát, amiért ilyen vagy vele mostanában! Néha nem tesz semmit és belékötsz!

— Nem tesz semmit?! – emelem meg a hangom — Kettőnk közül ő az aki minden éjszakáját Baekkel tölti, ő szereti jobban azt a hülyét, mint engem!

– Féltékeny vagy? – szól közbe Hoseok is.

— Féltékeny? — lepődök meg – Miért lennék az?

– Mert kedveled hyungot, azért – válaszolja helyette Tae – Nem gáz. Tényleg. De most menj oda hozzá és kérj bocsánatot!

– Miért tenném?  Ő se teszi soha!

– Az ajándékokat direkt azért adja, tudod, hogy nem a szavak embere. Az Istenért is Jungkook – rángat meg ismét egy aprót –, léteznek olyan emberek akik nem tudnak bocsánatot kérni.

– De akkor sem akarok bocsánatot kérni! 

– Miért?  — vonja fel a szemöldökét.

– Mert elárultam miatta GD -t... Nem bírok másra gondolni, csak rá. És ez fáj, mert ő nem szeret engem. Sehogy. – ütöm le hyungom kezeit magamról. Nem szeretem, ha ráncigálnak.

– Istenem már!  — lökte arrébb Jin Taetaet – Ide figyelj, azt nem tudom, mit érez irántad, de azt igen, hogy megbántottad. És ha elárultad azt az énekest?  Ő is járt ezer nővel! Szereted Yoongit, nem? Akkor ne akard magadtól ellökni. Ha mással is van, fogadd el. Egy igazi felnőtt férfi elfogadja, tégy te is úgy! 

– Rendben! – Bólintok félszegen. Az igazat megvallva egy kicsit megijesztett a kirohanása, azt hiszem nem szereti a feszültséget.

– Akkor meg mire vársz? Keresd meg!

Talán igaza van.  Végülis ő már idősebb, bölcsebb nálam. Gyerekes és csökönyös lettem volna. Ahj. Miért vagyok ilyen hülye?  Egyszer ezt máskor meg azt gondolom. Felkapva a kezembe a pólót, kezdem el megkeresni. Azt sem tudom, mit mondjak neki. Komolyan már. Nem kellett volna olyat mondanom, csak egyszerűen feldűhített.
Hamar meg is találom, eggyel feljebbi folyosón üldögél az egyik padon. Veszek egy mély levegőt, majd elindulok felé.

Yoongi: 

Fülembe bedugom a fülhallgatómat, hallgatva valami kis rapet, de igazából nem figyelek a szövegére. Jungkook szavai járnak a fejembe: ahogyan mondja, hogy hagyjam őt békén, ahogy látom rajta az utálkozást. Felesleges bármit tennem...

– Hyung! – huppan le mellém a gondolataim lakózója. Nagy szemekkel nézek a Kookra, el sem hidve, hogy itt ül mellettem. Teljesen lesokkolódva veszem ki a zenét a fülemből.

– Jungkook – mosolyodom el, de az hamar le is hervad az arcomról. Lehet jött ismét beolvasni nekem.

– Hyung, én... – kezd bele, de nem hagyom hogy befejezze, magamhoz húzom, és jó szorosan megölelem.

– Ne mondj semmit, légyszi. Nem tudom, miért haragszol, azt sem tudom, mi rosszat tettem, de biztos hogy tettem valamit, szóval... szóval... – motyogom, és most kéne kimondanom azt az átkozott szót, amit soha nem tudok, akármennyire is akarom. A francba is már! – Szóvaal... kérlek, hadd legyek ismét én a kedvenc hyungod!

Jungkook:

Szemeim azonnal bekönnyesednek erre az egy mondatra, de most kivételesen nem a szomorúságtól. Jól esik, hogy ezt akarja tőlem. A kedvenc hyungom akar lenni. Ó, ha tudná, hogy több nekem mint egy Hyung.
Kezemmel mostanra én is átkarolom, fejem jó alaposan belepasztörözve mellkasába. Szeretem az illatát, nagyon.

— Ne haragudj rám hyung, imádlak téged... Haragudtam rád, tény és való. Hogy miért azt inkább ne bocolgassuk kérlek. — és mint régebben, most is megpuszilom. Nem az arcát, a mellkasát, bár úgy sem érzi a pulóvertől, de sebaj. Valahogy ki kell adnom magamból ezt az egészet. Jin hyungnak igaza van, muszáj lesz elfogadnom a párkapcsolatát, én addig várok. Tudok várni, maga G- Dragon bizonyithassa, hogy a várakozás hercege vagyok. Nem mond semmit, tudom, hogy nála ez jó jel, de azért szeretném ha legalább nevetne a közelembe. Nem akarom, hogy velem mindig veszekedjen. Hihetetlen, hogy percekkel ezelőtt még azt akartam hogy hagyjon békén. Azt hiszem Jin hyung jól tette hogy beszélt a fejemmel.

Huncutan elmosolyodom, majd kezem pulcsija cipzárjához ér, lassan észrevétlenül próbálom lehúzni, kevés sikerrel, ugyanis döbbenten figyeli mozdulataim. Kuncognom kell a nagy szemeire, aztán folytatom, megvan a trikó. Azon keresztül már biztos érzi; csíkizni kezdem.

Yoongi: 

– Ne! Kookie! Ne! – nevetek fel, ahogyan csikizi az oldalamat, sőt még össze is görnyedek, hiszen annyira csikis vagyok, hogy az már fáj. De csak nem hagyja ám abba, inkább folytatja. – Nee! Kérlek! – folynak ki a könnyeim már. Borzalmas, amit művel.

– Jól van, na – nevet fel ő is, majd abba is hagyja. Letörölve a könnyeimet, kiegyenesedem  és visszahúzom a pulóveremet.

– Nem kell mindenkinek látnia milyen izmos vagyok – kacsintok rá, majd felállva felhúzom őt is. – Menjünk vissza a többiekhez  mielőtt valami rosszra gondolnának.

Bólint, és így indulunk vissza: de persze a kezét nem engedem el. Lehet út közben valamelyik idióta fellökné vagy valami ilyesmi. Örülök, hogy végre kibékültünk, nem bírtam volna elfogadni hosszú távon, hogy nem lóghatok vele és a fiúkkal.

– Na végre! – pattan fel Taehyung. – Azt hittem, soha nem értek vissza. Minden oké? – pillant Kookra, aki csak mosolyogva bólint.

– Hurrá! Már kezdtem megőszülni, ugye Jimin? – löki meg a könyökével Hoseok szegény fiút. Elnézve az arcát, amíg nem voltunk itt, szekálták.