A diploma után egy nemzetközi cégnél kezdtem el dolgozni. Irodai munkát végeztem, így valódi betekintést nyerhettem az irodista világba. Emellett pedig az ottani flörtölésekbe is. 

És őszintén nem tudom megmondani, hogy inkább csalódott vagyok, vagy hálás...

Csalódott, hogy az állítólagos értelmiségi réteg, nem az irodában található meg.

Vagy hálás, hogy flörtölésen kívül semmit sem akarnak tőlem.

A munkahelyi kultúrához hozzá tartoznak a kisebb flörtölések. Fogalmam sincs miért, fogalmam sincs mire, de ez tény. Van akinek ez tetszik, és van, akinek nem. Én őszintén meglennék nélküle is.

Hadd meséljem el az első esetet, amikor valaki... hát azt nem mondanám, hogy bepróbálkozott, mert volt barátnője...

Hadd mondjak előtte valamit:

Minden irodában van egy páva fiú. Én már csak így hívom őket. Ez alatt azon férfit értem, aki jóképűnek képzeli magát és elhiszi magáról, hogy ő a legjobb parti az egész cégnél.

Valójában pedig egy minden lében kanál, aki ott legyeskedik, ahol éppen senki sem dolgozik... Yepp.

Na de. A sztori:

Tél volt, én pedig télen állandóan meg vagyok fázva, így azon a napon is mézes teát készítettem. A cég konyhája igen kicsike volt, három embernél több nem igazán fért el odabent. A konyha előtt helyezkedett el a vízautomata, ahol hideg és meleg vizet is lehetett engedni. Ezért hát fogtam egy bögrét és engedtem magamnak forró vizet. 

Ez idő alatt pedig megjelent a páva fiú egy másik férfi munkatársunkkal egyetemben és bementek a konyhába. Amikor végeztem beálltam az ajtóba és szóltam nekik, hogy én csak a sarokba szeretnék bemenni, mert ott volt minden, ami a teához kellett. Ehhez azonban nekik félre kellett húzódniuk, hogy be tudjak menni. 

Erre a páva fiú segítőkészen (egyébként meglepően azok, ez is része az egész aurájuknak) arrébb ment és a következő párbeszéd zajlott le köztünk, ahogy bementem:

Páva fiú: Persze, gyere csak. Neked csak egy sarok kell?

Én: Igen.

Páva fiú: Munkához is elég lenne?

Pici gondolkodás után rávágtam:

Én: Persze - bár nagyon nem vágtam a helyzetet, de hát nekem a munkához csak egy laptop kell. Semmi más. Azzal pedig bárhol elférnék.

Páva fiú: Szóval egy sarkon is el tudnál dolgozni?

Én egyre gyanakvóbban: Igen.

Erre ő harsányan felnevetett, én meg még mindig nem értettem mi van.

Páva fiú: Érted ugye? - kérdezte még mindig nevetve.

Én: Nem.

Páva fiú: Egy sarok is elég, hogy dolgozz. Mint a kurv*k. Ők is a sarkon dolgoznak.

És ezen még mindig nevetett. Úgyhogy csak annyit tettem, hogy lenézően néztem rá és odavágtam neki:

Én: Soha többet ne szólj hozzám - azzal ki is mentem a konyhából.

És valóban nem szólt többet hozzám. Sajnos vannak ilyen emberek a munkahelyen, de nagyon fontos, hogy higgadtan és helyén kezeljük az ilyen ügyeket. Soha ne engedjétek senkinek, hogy lealacsonyítóan bánjanak veletek!

Már nem dolgozom ott, mert több probléma is volt azzal a céggel. Volt ott más p*erverz is, aki ki akart készíteni.

Fogok még hozni más sztorikat is. Nem mindig flörtölésről lesz szó, de a következőben elmondom, hogyan hoztam magam kellemetlen helyzetbe a tudtomon kívül. Tetszeni fog.

Sziasztok! :)