Zwölf
A falra néztem. Üres mint mindig,
Ahogy a szívem egy része is.
A falra néztem. Eddig is Fehér.
Mint amilyen pólót viselek épp.
Köd. Hideg van,
Fáznak az emberek.
Látod? Eltűntek halva!
Az élete lepereg.
Eső. Zúg a fejem.
Mint ha dézsából öntenék.
Szél. Oly' hideg,
Fákat gyökerestül tép.
Kötelesség. Nem csinálja,
Nem is csinálom én.
Meg kéne, de túl lusta
Egyetértek vele még.
Lusták vagyunk. Lusta itt mindenki!
A bolygónk megy tönkre így.
Ez van. Ilyenek vagyunk!
Megpecsételve: ezzel ássuk sírunk.
2019. május 30.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro