Ülök a szobában,

Csendesen, magányban

Kezemben gitárral

nézek a világra

Meg pengetem: ta-ta

Rád gondolok: bam-bam

S mégis, hogy Így görnyedek előre,

Gondolatban fára mászok, fenyőre!

A nyitott ablakból madarak hangja száll,

Száll...szemed babonáz.

Kinézek a kertbe: virágok százai!

S hallom őket..virágok sikajait.

A szél befúj, csiklandozza arcomat 

Rád gondolok, mardos a bűntudat.

Hisz én sajnálkozok? Ugyan miért is?

Mert te nem vagy képes egy kicsit szeretni?

Fázom, fázom , fázom!

Ez is miattad van!

Ám csak most kapok észhez

Az ablak nyitva van.

Bocsánat.

2019. április 18.