17 perc.
Mennyi minden történt az évek alatt.
16 perc.
Azt hittem, több gondom nincsen a pad alatt.

Csakhogy a pad alatti kosz felgyülemlett.
Pedig takarítottam.
Én tényleg azt hittem hogy takarítok, de
Csak bepaszíroztam a sarokba.

15 perc.
Már 14.
Úgy érzem összetörtem.
Tényleg így lenne vagy csak tönkretettem?

A legjobban számított ember, társ..
Nem figyeltem rád, és a problémát
Vagyis a problémánk ami igazából
Csak az én problémám egy nagy faszság-
Mert csak nekem kellett.
Csak nekem.

12 perc van hátra.
Tudod az előbb könny úztatta a fürdőszobát. Fulldokoltam, fuldoklom.
De lehet többé már nincs gondom?

Talán megoldodik magától.
Úgy teszek mintha nem lenne.
Mint ha nem kellene, mintha csak a Kényszer, a megszokás létezne.

9 perc van hátra.
Nincs minden rendben.
Nem vagyok álmos, nem vágyok másra
Csak kérlek ölelj át, csitísd el a kényszert.

7 perc.
Telik az idő.
Talán nem is vágyok már, talán
Nem is kellene már.

De ha nem kellene, akkor mi legyen?
Éljek örökké gyomorgörcsben, Miközben álmosollyal mosolygok kedvesemre
Mert ennyire remek lenne?

5 perc van hátra.
Hogy mennyi év telt el..
Már nem is érzek kényszert az írásra Csak legyen már vége.

Talán, csak beszélnem kéne egy baráttal.
Talán csak felnagyítom a problémát.
Eluralkodott már felettem.
Nem hinném hogy el tudnám.

3 perc...
Régebben vártam a pillanatát de most csak a semmiség fogad.
Szervusz semmiség.
Hát engem hogy fogadsz?

2 perc...
Még kapaszkodni akarok!
Nem akarom az idő múlását
Ez túl közel van, túl sok!

Mindjárt itt az 1 perc.
Talán változni fog?
Hopp, itt van az az 1.
Én, talán változok?

Vegül, utolsó soraim írom ma.
Letelt az az egy perc.
Legelsőként, megírom magamnak:
Boldog szülinapot nekem.

2023.01.30