Utálom ezt az érzést.
A szívem majd széthasad.
Ha épp felétek néznék
Görcs van a hasamban.

Igen, jól hallottad, felétek.
Felétek, engem le se szarsz!
Felém pillantasz, tény, rendben.
És máris..jön a sok baj.

Baj? Ugyan ne aggódj,
Téged ez nem érint.
Ne aggódj, újra mondom:
Nem érint, megint.

Minden porcikám, sikít, kiabál:
Ha hátam mögött jársz,
"Érints! Érj hozzám!"
De, a sikítás nem használ.

Nem hallasz,
Nem szólsz,
El vagy mással,
Na és, leszólsz.

Aztán, jön a megsértődés.
Sajnálom. Tényleg.
Utána jön "csak poén".
Ó, hála az égnek.

Feléd nézek, felétek,
Rám se nézel, elfelejtesz.
Utállak, Utálni akarlak.
Gyűlöllek! Gyűlölni akarlak!

Utálom ezt az érzést!
Utállak téged is!
Vegyél észre, kérlek!
Kérlek..az istenit..

De te meg sem hallod, nem,
Semmibe veszel.
Utálom, hogy tényleg,
Nem úgy...nem úgy nézel.

Az ilyet el kell fogadni.
Ezt próbálom féléve.
De ahogy mosolyodik..
Mégis, fáj, hogy nézlek.

Ahogy nézlek.
Ahogy nézel.
Ahogy nézlek...
El fordítottad fejed.

S éled az életed.

2019. április vége- május közepe.