Ein
Csendesen hallgatom, tűröm, hogy mit érzel,
Csendesen magamba fojtom hogy mit érzek.
Csendesen ballagok szomorúan nézve rád...
Míg te szomorúan nézel, valaki más után.
Szárnyaim nem nyílnak, itt maradtam a földön míg te már csapdosva készülnél elhagyni.
Egy másik miatt.
Egy olyan miatt, aki nem olyan mint én..
Egy fiú miatt.
Sokszor úgy érzem, "Nem bírom" kiabálja lelkem;
Ám mégis valahogy érzem
Hogy erősebb lettem.
Sokszor érzem úgy,
Hogy nagyon hiányzol.
Sokszor érzed úgy..
Hogy én nem hiányzom.
Úgy érzem ezek a szavak,
Mind semmit nem jelentenek,
Hisz' ezek csak érzések.
Amik elfelejtődnek.
2018. augusztus 19.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro