Az élet kegyetlensége mindent elkövetett azért, hogy boldog legyek. Még ő is segített volna, hogy örömre és nyugalomra leljek, én mégis eltaszítottam magamtól.

Nem arról volt szó, hogy a sors arra szánt, hogy boldogtalan legyek. Nem azért nem éreztem önfeledettséget, mert rossz helyen voltam, vagy mert nem vettek volna körül engem szerető emberek.

Egyszerűen csak az, akit én szerettem, nem volt mellettem, s ezért hihetetlen módon szenvedtem. Valahol, az emberek milliója között ott állt, nagy, szürke szemeivel rám bámulva; az én ágyamban aludt, mikor lázasan fázott egyedül. De ez mind kevés volt. Túlságosan is kevés ahhoz, hogy boldog legyek.

S én féltem attól a másodperctől, hogy mi lesz, ha egyszer már nem lesz elég, hogyha csak távolról segítem őt, s figyelem.

_____________________________________________

A Bűnös Mostoha egyik alternatívája következik. Ha bárkit érdekel, tartson velem, remélem szavaimmal el tudlak szórakoztatni Titeket ^^