Hatalmasakat pislogtam, így próbáltam visszanyerni a látásom. A fejem ugyan még hasogatott, de már nem annyira mint az elején. Valamilyen különös erőt éreztem magamban, és ezt nem tudtam hova tenni.
Hatalmasat kortyoltam a mellettem lévő vízből ami azonnal segített.

- Bethany? - felálltam és megpróbáltam beazonosítani barátnőm a sok ember között.
- Itt vagyok! - nyöszörgött, majd megpróbálta feltenni a kezét.
- Mindenki jól van? - kérdeztem hangosabban, mire hallottam pár ,,fogjuk rá"-t.

Reméltem hogy minden csak álom volt, de amikor felkeltem, rá kellett jönnöm hogy nem.
Nem sokkal később Mr.Black nyitott be, hogy megbizonyosodjon arról: élünk-e még. Talán még sem olyan biztonságos az a szer, mint ahogy azt ő állította.

- Rendben, most hogy tudom mindenki jól van, kezdődhet a móka! - tapsolt.
- Máris? Most azonnal? - szólalt meg az egyik lány értetlenül.
- Igen most!

Azonnal visszatért a heves szívverésem. Semmi kiképzés, semmi próba! Csupán bedobnak teljesen kiszolgáltatottan egy szobába ahol a halál vár ránk.
Ajkamba haraptam hogy fékezzem magam, és hogy visszafojtsam kitörő agresszióm.
Nekem ugyan sikerült, de Bethany-nak nem annyira.

- Na azt már nem! - dobbantott - Hagyjon már minket egy percre és takarodjon ki a szobából. Folyamatosan magát látom lassan el sem múlik a hányingerem.
- Ha nem fogod be, most azonnal bedoblak az utolsó szobába! - vigyorodott el a férfi.

Bethany már szólásra nyitotta volna a száját, amikor is megfogtam a kezét és jó erősen megszorítottam.
Mr.Black elmondta a tudnivalókat, majd fütyült egyet.

- Mint mondtam egy kígyó vezet el benneteket a szobákhoz. - mutatott a felénk csúszó állatra - Legyetek ügyesek és sok szerencsét! - nevetett fel, majd visszament a szobába.

Mindenki rémült volt. Senki sem akart gyilkolni, és főleg nem meghalni! Még azt sem tudtuk mi az erőnk, és már is kezdődik a ,,játék". Lassan követtük a hüllőt, ki nyugodtan és természetesen mozgott a sötét folyosón. Mindenki nèma csendben kullogott az állat után, még Beth sem szólalt meg ami nagy dolognak számított tekintve a lány nagyszájúságára.Nem tudom mennyit sétáltunk, de amikor feleszméltem már az ajtó előtt álltunk, melyen egy vörös 1-es díszelgett.
A híres első szoba!

- Ki megy előre? - kérdezte egy idegen lány remegő hanggal.
- Majd én. - hallottam meg egy fiút, majd nem sokkal utána elsétált mellettem, közben végigsimított karomon.

Azonnal megdermedtem, és élveztem a testemben szétáradó kellemes érzést.
Gondolataim kitöltötték a ,,ez ki volt" ,,miért csinálta ezt?" ,,mit akarhat" féle gondolatok.
Még ebben a lehetetlen helyzetben is képes voltam elmosolyodni neki köszönhetően.
Nem tudtam hova tenni azt, hogy megsimított. Könyörgöm még senkivel sem beszéltem barátnőmön kívül, mégis ki a fene szeretett volna belém ennyire rövid idő alatt. Fejben átgondoltam hányan is vagyunk a csapatban és ebből kb hány fiú van. Egyenlő lett az eredmény ami 3-3-at jelentett. Az egyik srác komor volt szőke hajú és borostás, a másik barna és erős állkapcsú a harmadik pedig sötétbarna-szinte fekete-és még sosem nézett a szemembe.

- Hol van a lámpa? - kérdezte meg Bethany.

Kezem végighúztam a falon, és szinte azonnal meg is találtam a kapcsolót. Kérdezés nélkül lenyomtam, és azonnal megláttuk a szörnyet ami a sarokban ülve várt ránk véres fogakkal. Mindenki megdermedt, és kikerekedett szemekkel bámultuk a fenevadat, ki hatalmasakat pislogott és folyamatosan nyalogatta szája sarkát, mintha csak valami ínyenc fogás állna előtte.

- Mi a szar? - kiáltottam fel ijedten.
- Valaki csináljon valamit! - szólalt meg egy másik lány.
- De ki a halál tudja használni az erejét? - kezdtünk kétségbeesni, miközben egyre csak a felénk sétáló állatnak nem nevezhető lényt néztük.