- Nyugodj meg kérlek! - sóhajtottam fel mikor Bethany ismét morogni kezdett valamit.
- Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? Nem lehet csak úgy embereket elrabolni! - akadt ki ismét.

Hajamba túrtam, majd felültem a kényelmetlennek annyira nem mondható matracomban. Takarónak csupán egy szakadt huzatot kaptunk , így meglehetősen reszkettem.
Egy fotel és egy kisebb ablak volt csupán a szobában, amin beszűrődött a bágyadt holdfény.
Barátnőm alig 10 centire feküdt az ő ,,ágyán" , és hiába ásítozott, nem volt hajlandó elaludni.

- Ki kell tervelnünk egy szökési tervet! - suttogta.
- Hagyd már ezeket a hadműveleteket. Ha sikerül is kijutnunk ezek megtalálnak minket! Először is végig kell csinálnunk. Talán ha ez meg lesz akkor meg tudjuk őket állítani végleg. Nem hagyhatjuk hogy további tiniket vadásszanak! - gondolkoztam.
- Mi lesz akkor ha nem egy csapatba kerülünk? - kérdezte Bethany

Nem válaszoltam. Ez a gondolat már a csapatos téma után foglalkoztatni kezdett és rettegtem a gondolattól hogy én meg ő külön csapatba leszünk. Bethany nem sokkal később lefeküdt, majd egy hatalmasat sóhajtott és lehunyta a szemét.
Én is ismét megpróbáltam elaludni, de a családom gondolatára könnyek szöktek a szemeimbe. Reménykedtem abban, hogy látni fogom még a szüleimet és az öcsémet. Csupán a nyerésben való hit tartotta bennem a lelket.

——-

- Keljetek! - locsolt le minket Mr.Black (feltételezem) egyik alkalmazottja.

Ijedten ültem fel az ágyban a hirtelen ért hideg víz miatt. Beth sem tett másként, szúrós szemekkel méregette a férfit kinek kellemes barna szeme és lágy borostája volt.
Telt ajkait megnyalta barátnőmet látván, de Beth nem tört meg. Szemforgatva kelt ki az ágyból, majd engem is felsegített.

- Most azt akarod hogy vizesen menjek Mr.Black szerelmem színe elé? - vetette oda szarkasztikusan.
- Beth, inkább csak menjünk. - sóhajtottam, majd kezét megfogva magam után kezdtem el húzni.

A hosszú folyosó mostmár nem rettentett el, magabiztosan sétáltam végig rajta. Valahogy megnyugtatott az a gondolat hogy rajtunk kívül is vannak még itt tinik.
Egy hatalmas és visszataszító aulába értünk ahol kellemetlen szagok domináltak.
Első látásra úgy 10-re saccoltam az emberek számát.

- Sziasztok! - vigyorgott Mr.Black - Remélem megbocsájtjátok Asher-nek ezt a kis tréfát. - pillantott a mellettünk ácsorgó férfira. - Na akkor itt vannak a csapatok! - tapsolt , majd kettő lapot rakott le a hatalmas, kerek asztalra.

Kíváncsian sétáltam én is oda, majd rápillantottam a lapra reménykedve hogy barátnőmmel egy csapatba raktak.

1. Csapat

- Ebony (Főszereplő)
- Bethany
- Eleanor
- Earl
- Walter
- Timothy

2. Csapat

- Catherine
- Katy
- Johanna
- Scott
- Ernest
- Roy

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd az asztal alatt összekulcsoltam barátnőmmel a kezem. Egy ideig még nézegettem az érdekes és ismeretlen neveket, majd az ismét beszélő férfira pillantottam.

- Az 1-es csapat menjen oda! - mutatott az egyik sarokra. - A 2-es pedig oda!

Izgatott lettem, és bevallom akármennyire is ijesztő volt ennek a játéknak a gondolata, vártam már a sok kalandot amit átélhetek velük.
A sarokban állva rendesen szemügyre vettem a csapatom tagjait. Mindannyian rémültek vagy épp unottak voltak.

- Mindenki kapni fog egy tablettát amit le kell nyelnie. - folytatta Mr.Black - Ne ijedjetek meg ezektől nem fogtok meghalni.

Miközben mondta, pár férfi osztogatni kezdte az említett gyógyszerféleségeket.
Én egy nagyobb darabot kaptam mint Beth ami megijesztett,de megpróbáltam hamar lenyelni. Nem sokra emlékszem abból ami utána következett, ugyanis elájultam. Hatalmas fájdalom öntött el belülről és noha mindenki üvöltözött, én néma maradtam. Szemeim és ajkam összeszorítottam a kínzó lüktetés miatt amelyet a fejemben éreztem. Egyik kezem azonnal említett testrészemhez kaptam és a fájó pontot masszíroztam, míg másikkal Beth-ét szorítottam.
Nem tudtam megszólalni, vagy épp kinyitni a szemem. Gondolataim üvöltöttek és mintha a fejem tágulni kezdett volna. Nem sokkal később elmúlt a fájdalom és már semmit sem érzékeltem a külvilágból.