Távoli hangokat hallottam. Egyáltalán nem tudtam beazonosítani, hisz a fülem teljesen bedugult. Hasogató fejemhez kaptam tenyerem, és próbáltam hozzászokni a hirtelen szemembe fúródó napsugarakhoz. Minden olyan messzinek tűnt. Forgott velem a világ, és kénytelen voltam a futás előtt evett almámat kiadni magamból.

- Örülök, hogy végre felkeltél csipkerózsika! - morogta Beth, majd egy hatalmasat ásított - Altatót lőttek belénk...
- Ezek betegek! - csodálkoztam, majd miután megtöröltem a szám, megsimítottam nyakamon a sebes bőrt. - Mihez kellünk?
- Ha tudnám se maradnék itt tovább. - állt fel, majd miután engem is felsegített , az ajtó felé indult.
- Beth, túl egyszerűnek tűnik nekem ez... - motyogtam, bár halk léptekkel loholtam utána.

Az ajtó nyikorogva nyílt ki előttünk, majd megpillanthattunk egy hatalmas és hosszú folyosót.

- Hát ezt se sétára tervezték! - motyogta Beth, majd egy nagyot sóhajtva megindult előre.

Kelletlenül követtem, de közben egyre csak azon törtem a fejem hogy ez mennyire egyszerű. Ha tényleg elraboltak valószínűleg őriznek is mert valamihez kellünk. Vagy ez nem így működik? Kiskoromban sok elrablós filmet néztem, és minden ennek pont az ellentettje volt.

- Figyu, menjünk vissza! - súgtam, miközben megfogtam a karját. Idegesen kirántotta azt, majd trappolt is tovább.
- Nem maradok itt tovább! - morogta csak úgy félvállról.
- Bethany, ha meg akarsz halni tedd egyedül! - dobbantottam dühösen, és abban a pillanatban a mellettem lévő ajtónak neki rohant valami.

Ijedten simultam az azzal szemben lévőhöz, de onnan sem maradt el az ijesztgetés. Hatalmas karmokkal rendelkezhetett a személy, aki dühtől telve vájt az ajtóba.
Nagyot sikítottam, majd ledermedt barátnőm kezét megfogva futottam vissza a szobába.

- Mi a franc volt ez? - akadt ki lihegve. - Hol vagyunk?
- A pokolban. - hallottuk meg a már ismerős és rekedtes hangot.
- Nézd már! - bökött meg Beth - Itt a csöves.
- Valóban mulatságos személyiség maga Bethany. - törölte meg ajkát a férfi.
- Önnek maximum asszonyom! - vágott vissza a lány.

Kénytelen voltam nyelvemre harapni, hogy elfojtsam a kitörő nevetésemet. A férfi kelletlenül engedte el füle mellett a beszólást, majd leült a sarokban elhelyezett székre.

Szóval ő mindvégig ott ült?

Lábait keresztbe rakta, majd összekulcsolta kezeit. Olyan nyugodtnak tűnt a sötétben, drága pénzért vett öltönyében mohó mosolyával.

- A játékszabályok a következők... - kezdte el lassan és tagoltan.
- Kussoljon. - szólalt meg ismét Beth - Nem vagyok rá kíváncsi és nem is fogok játszani! - tisztázta, majd azonnal meg is indult az ajtó felé.
- Szeretném ha távozása előtt tudná, minden ajtó mögött vérszomjas fenevad lakozik. - mondta ha jól emlékszem Mr.Black.
Ajkaim eltátva néztem Beth-re, aki ugyanolyan rémülten nézett vissza rám. - Na szóval, folytatnám ha lehet.

Beth sápadtan sétált mellém, majd engedelmesen befogta a száját és megpróbálta megemészteni az imént hallottakat. Bevallom engem is hatalmas sokk ért, és alig tudtam odafigyelni az épp magyarázó férfira. Szinte csak annyit érzékeltem hogy mozog a szája, miközben gondolataimban újra és újra visszajátszottam a fenevad szót.

- A szabályok és a tudnivalók a következőek.

Ez a játék nem arra megy hogy csak egy jót szórakozzatok.
Az életetekért fogtok küzdeni.
Rajtatok kívül még jó sok embert hoztunk el ide akaratuk ellenére, tehát a játék végén a nyertes csapat emlékezetét kitöröljük. Nekünk ez biznisz nektek pedig egy jó játék és pénz lehetőség.

- Ha nem fogunk erre emlékezni hogyan fogjuk tudni hogy mire kaptuk a pénzt? - kérdeztem.
- A postaládátokba fogjuk tenni és majd egy ,,névtelen adományozó" feliratot fogunk ráírni.
- Mi lesz a vesztesekkel? - szólalt meg Beth.

Mint ahogy említettem az életetekért fogtok küzdeni. A vesztes csapat összes tagját kegyetlen és brutális módon végezzük ki.
Minden ajtó mögött egy szörny van akit majd meg kell ölnötök. Az ajtók be lesznek számozva, és egyáltalán nem lesz mindegy hogy melyikbe mentek be. Muszáj sorjában mennetek mivel az épp megölt szörny szobájában lesz a következő szörny kivégzésére szolgáló fegyver. Egy kígyó fog titeket elvezetni a szobákba mivel nem sorrendben vannak az ajtók. Ha az a kígyó meghal, lehetetlen lesz eljutnotok a következő szobába és rövidesen utána egy kegyesebb halálban lesz részetek.
Erőkkel lesztel felruházva, hisz varázsszörnyeket nem fogtok tudni sima halandókként megölni.

Hevesen verő szívvel hallgattam a férfit és egyre jobban a hatalmába kerített egy bizonyos roham. Kapkodni kezdtem a levegőt és teljesen levert a víz.
Bethany se volt másképp. Az imént még nagy volt a szája, mostanra viszont mintha eltűnt volna a nyelve.

- Hát ennyit a szabályokról. A csapatotokat holnap fogjátok megismerni, most viszont pihennetek kell. Apropó! Azt a hányást mindjárt feltakarítják és alhattok azokon a matracokon. Tudjátok mint a csövesek. - nevetett fel gúnyosan, miközben végig Bethany-t nézte.
- Ha rajtam múlik a játék végén nem a vesztes csapatot fogják kivégezni! - szorította ökölbe kezeit a lány.