A reggeli futást Bethany-val vittem véghez. Beszélgetve kocogtunk a megszokott útvonalon, miközben hallgattuk a madarak kellemes dalolását. Fülledt idő volt, ha jól emlékszem. A nap erőteljesen küldte felénk sugarait, így az átlagnál több veríték csordult le halántékomon.

Már lassan 10 éve élek itt, Angliában. Apukám munkája miatt költöztünk ide, de egyikünk sem bánta meg. Csodálatos lakást találtunk az egyik kisebb utcában, ahol kényelmesen elférünk mind a négyen. Az öcsémet Bryce Payne-nek hívják és a világ legidegesítőbb kisöccse a kemény 12 évével. Bethany-t a suliban ismertem meg, és azóta törzsvendég nálunk.

Még csak egy km-t tettünk meg amikor egy furcsa szemüveges alak sétált elénk egy bokor mögül.

- Jó napot hölgyek! - vette elő a legtermészetesebb mosolyát. - Érdekelné magukat egy jóféle szerencsejáték? -kérdezte jól kihangsúlyozva a szerencse szót
- Fújj, nem. - fintorgott Bethany. - Nem vagyunk kíváncsiak betépett hajléktalanok ajánlataira.
- Álljunk csak meg... - kezem barátnőm karjára tettem, majd a pasasra néztem. - Először is Ki maga? És mi lenne a nyeremény?
- A nevem Mr. Black. - vigyorgott, mire én magamban elkönyveltem hogy elég pszichopata mosolya van.  - És a nyeremény 200.000.000 dollár.
- Vegyen belőle tusfürdőt és zuhanyozzon le. - tanácsolta Beth, belőlem egy halk kuncogást kiváltva.

  Mr.Black ideges vigyorra váltott át, majd csettintett egyet hosszú, vékony ujjaival. Azonnal bekapcsolt nálam egy láthatatlan riasztó, és barátnőm kezét megragadva egy pláza felé kezdtem el futni. A bokorból 3 férfi ugrott ki, majd zsákkal a kezükben a nyomunkba eredtek. Kíváncsi arcok figyeltek az út széléről, és talán az egyik a rendőröket hívta. Átvágtunk a tömegen, de a pláza be volt zárva. Kétségbeesetten nézelődtem menekülő út után, de embereken kívül semmit sem láttam. 

- Húzzatok már arrébb vagy lerúgok valakit! - kiáltott fel Beth, majd egy éles kanyart vett velem jobbra, ahol egy ártatlan parkoló helyezkedett el.

A befordulással, és a rengeteg kíváncsi emberrel némi időt nyertünk. Nem sokat, de arra épp eleget, hogy egy autót egyszerűen feltörjön barátnőm, majd egy kis babrálás után beindítsa a vezetékek segítségével. Értetlenkedésem csak letudta annyival, hogy sok videójátékkal játszott már, majd a gázra taposott.

Szívem majd kiugrott a félelemtől, bár minden olyan gyorsan történt hogy nem tudom pontosan felidézni.

- Siess! - sürgettem, de ezzel csak azt értem el hogy ideges legyen.
- Azt csinálom! - rivallt rám - Többet nem jövök el veled futni! - tette hozzá puffogva, majd balra rántotta a kormányt - Mióta kergetnek zsákokkal, futó embereket? - kiáltott fel, amikor meglátta hogy motorral eredtek a nyomunkba - Mióta lopok én kocsikat? - akadt ki.
- Beth, ne gondolkozz csak cselekedj! - szóltam rá - Az eddig is bevált.
- Egyetlen egyszer próbáltam meg egészséges lenni, erre valami pchiopata hajléktalan kiugrik egy bokorból és ránk küld 3 zsákos pasit akiknek luxus motorja van! - tudtam hogy lassan sokkos állapotba kerül ezért az anyósülésről kezelésbe vettem a dolgokat.

Jobbra rántottam a kormányt, majd éles dudával próbáltam az előttem ácsorgó autókat elkergetni az utamból.

- Miben vagyunk mi? Valami akció filmben? - vonyította Beth.
- Kussolj már és vezess! - rivalltam rá, majd a járdára vezettem hogy kikerüljek minden autót. - Nem is tudtam hogy tudsz vezetni... - tettem hozzá.
- Hát persze hogy nem, hisz nem is tudok! Segítség! - visítozta.

Sziréna szó hangzott fel a távolból, mire én azonnal jobbra fordultam.

- Mint Thelma és Louis! - röhögött fel, majd a kormányt megragadva mégnagyobb sebességre váltott.

Rémülten néztem az előttünk lévő utcára, amit teljesen elleptek a motoros, zsákos emberek. Azonnal meghúztam a kéziféket, majd az értetlen Bethanyt kirántva az autóból futni kezdtem. Már majdnem elértük az utca végét, amikor is hirtelen valami éleset éreztem a nyakamba fúródni, aminek hatására mintha mindenem lebénult volna. Azonnal összeestem.