Liza:
Sébastian a mai  túra után gyorsan elsietett. Nem tudom hova,de biztos fontos dolga volt...

Hírtelen megcsörrent a telefonom.
-Tessék?-vettem fel.
-Liza!-szólt bele apukám a telefonba.
-Szia apa!-mosolyodtam el.
-Tegnap elfelejtettél hívni... azthittem valami baj van.-sóhajtott.
-Nem. Nincs semmi baj,mizu?-kérdeztem.
-Semmi kislányom... semmi sok. A cég most akar nekem ajánlani egy munkalehetőséget.
-Az tök jó. -válaszoltam
-Hát igen. És milyen Charlotte nénivel az élet?-kérdezte.
-Nagyon jó. Imádom őt....-elhallgattam.
-Kicsim! Haló! Ott vagy még?-ilyedt meg.
-Apa...-szoltam szomrúan.
-Mond Eli.-unszolt kedvesen.
-Annyira hasonlít anyura...-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
-Jaj Liza.-halkult el apa is.
-Ahogy egyre jobban felnövök még jobban hiányzik.
-Elhiszem kincsem.-mondta apa már szinte suttogva.
-Szeretlek apu.-mondtam.
-Én is téged Lizzy.-válaszolt.-Most le kell tennem. Vigyázz magadra.
-Megpróbálok.
-Ja és... tudom,hogy oda vagy a francia idegenvezetőért.-nyomta ki a hívást.
Elpirultam.
Nem sokkal Amy lépett mellém egy hatalmas dobozzal a kezében.
-Fürt... abban meg mi van??-kérdeztem a dobozra mutatva.
-Macaronok-mosolyodott el. -Igen mentazöld is van.
A mosoly az arcomon hatalmas lett.
-Adj már egyet!-nyúltam a dobozért.
-À-à-à-à!! Csak ne olyan hevesen!-ütött rá a kezemre-Majd otthon.
-Kabbe-nyújtottam ki rá a nyelvem
-Nincs mit bekapnom.-röhögött.
Rácsaptam a kezére,majd tovább indultunk.
Egyszer csak megláttunk egy lányt ülni egyes egyedül egy padon és szomorkodott.
Amyre néztem.
-Ne menjünk oda hozzá?-kérdeztem
-Menjünk.-mondta.
Odaléptem a lányhoz.
-Szia,hogy hívnak?-kérdeztem "nagyon tökéletes" francia kiejtéssel.
-Szia Olivia vagyok.-válaszolt.
-Szép név. Én Liza vagyok. Ő pedig itt mögöttem Amy.-mutatkoztam be és Amyre mutattam.-Láttam nagyon egyedül ülsz. Gondoltam beszélgethetnénk.-ültem le mellé.
-Oké.-mosolyodott el a lány és Amyre nézett.-Ülj le te is.-kérte tőle. Fürt elmosolyodott majd odaült mellénk.
-Mesélj valamit magadról.-kértem Oliviát. A vörös lokniai mögül fel-felcsillanó zöld szeme most valósággal ragyogott.
-Hát oké a teljes nevem: Olivia Betranche. Párizsban születtem. 17 éves vagyok. Öhmm.. szeretem az állatokat és kb 9 éve zongorázom. Mit mondjak még?-nevette el magát.
-Vannak tesóid?-kérdezte Amy.
-Van két öcsém. Most ti meséljetek.
-Oké.-mondta Amy.- A teljes nevem Amy Henderson. New Yorkban születtem,ott is élek,csak ide jöttünk nyaralni Liza nagynénjéhez. Van egy bátyám.. néha megtudnám folytani egy kanál vízben de azért szeretem. Mint látszik,szemüveges vagyok és van egy tetkóm a nyakamon.-hajtotta le a fejét és előre türte a haját.
-Azta! Nagyon szép.-mosolyodott el Olivia.
-Köszi. Nos,azt hiszem Liza jön.
-Igen. Khmm.. a teljes nevem Elizabeth Rogers. Én is New York-i vagyok és hát itt nyaralunk a nénikémnél. Apukámmal élek egyedül,nincs egy testvérem se. Van egy lila tincs a hajamban.. és öhm mit mondjak még? Szeretek olvasni. Ennyi.-fejeztem be.
-Nagyon kedvesek vagytok lányok. Bár már megbocsássatok kicsit furcsák. De nem rossz értelemben nyugi.-mosolyodott el
-Akkor jó. Te is elég kedves vagy. Ha meg adod a számod még beszélgethetnènk.-tartottam felé a telóm. Bepötyögte a számát,majd én is a sajátomat az ő telefonjába. Aztán elindultunk haza.

Este:
Annyira álmos voltam a Charlotte néni által kitalált közös program után,hogy szószerint bezuhantam az ágyba.

Reggel viszont izgatottan ébredtem.