Liza:
A gondolataimat Sébastian szakította félbe.
-Az első állomásunk a Louvre. Utánna a környéke. Kövessetek.-szólt,mire megindult az egész sor. Páronként haladtunk a nagy épület felé.
A Louvre bámulatos volt! A reneszánsz stílusban épült múzeum hatalmas volt. Amikor beértünk Sébastian megint megállt.
-Nos,mivel mindent megszeretnék nektek mutatni itt ebben a múzeumban,ezért vegyük úgy,hogy ez a mai fő állomásunk. De utánna,még megmutatok pár érdekességet a Szajna ezen partján.-mondta. Boldogság fogott el. Mindig beakartam nézni a Louvreba és most majdnem az egész napom ott tölthetem!!
-Vigyori!-bökött meg Amy.-Elindult a sor!
-Oh..-néztem döbbenten. Futtottunk a többiek után,úgy hogy majdnem elestünk.
Sébastian hátra nézett és mosolyogva megrázta a fejét. Megállította a sort az egyik képnél és magyarázni kezdett róla.
Amyvel amikor lassìtottunk,majdnem nekiestünk egy szerelmes párnak. Dühös pillantást vetettek ránk,mire én hülyén elvigyorodtam.
Seb megint hátra nézett.
-Köszi.-tátogtam. Mosolyogva biccentett egyet és tovább indította a sort.

Mindig megálltunk egy képnél vagy más alkotásnál,de én elvoltam merülve a gondolataimban.
Miért más ez a fiú? A többi azonnal beleszerettem fiúnál nem éreztem így,ő más.
Ekkor valaki megkocogtatta a vállam.
Sébastian:

Liza azt se vette észre,hogy a többiek eltüntek mellőle. Csak Amy maradt és én.
-Menj csak,csináld meg azt a feladatot,amit mondtam. Majd én intézem.-néztem a szőkeségre. A feladat mindenkinek más volt. Le volt 10 műalkotás írva,az az mindenkinek egy. De nem a konkrét neve,hanem körbe írtam,hogy hogy néz ki stb és meg kell keresniük.
Amy összehúzott szemöldökkel nézett rám,majd a bambuló barátnőjére. Sóhajtott egyet és sarkon fordult.
Óvatosan megböktöstem Liza vállát.
-Lizzy?
Rámemelte gyönyörű szemeit,majd megszólalt.
-Hol vannak a többiek?-kérdezte
-Feladatot oldanak,amít neked is kell.-mosolyogtam.
-Ohh.. sajnálom,elkalandoztak a gondolataim... azonnal megyek is ha megmondod a feladatot.-pirult el.
-Semmi baj. Ha gondolod elkísérlek és közben beszélgethetünk. Úgyis úgy van,hogy én megyek el értük addig ők várnak.-én is megdöbbentem azon amit mondtam. Liza is döbbenten nézett majd lassan kinyögte a választ.
-O..oké.-boldogság kerített hatalmába. Szélesen elvigyorodtam mire a lány arcán a pír jobban elterült.

Liza:
Sébastian mondatán nagyon meglepődtem,de közben olyan boldog is voltam,mint még soha.
-O...oké.-válaszoltam,mire Seb a kezembe nyomta a papírt amin nekem festmény leírása volt.
Széthajtogattam a papírt amin verses formában volt a leírás:
"E női alak ruhája oly szakadt.
Mint a zászló,ami kezébe oly pompásan akadt.

Zászló színei nemzeti lobogó
Kék,fehér és pirosas bordó

Ifjú ez a leány.
Csatát nyert netán?

Körötte háború hulladéka terül szét.
De,harcolt ezért.

Nem csak ő terpeszkedik a képen.
Csak kitűnik a pár úriember körében.

Fejsd meg melyik ez a műremek és ha jól találod el,leszek a hű béresed :)"
A vége az nem teljesen igaz. Sok szerencsét: Sébastian.
Elmosolyodtam. Tudtam melyik képről volt szó,mindig megakartam nézni.Eugčne Delacroix egyik leghíresebb festményéről van szó.
Már csak meg kell találnom.
-Indulhatunk.-mondtam Sebnek. Bólintott,majd gyengéden megfogva a könyökömet és az egyik lépcső felé húzott.
Mondanom sem kell mennyire elpirultam az érintésétől.
Már majdnem felértünk a lépcsőn mikor megszólalt.
-Mesélj valamit magadról. Hogy-hogy idejöttél Párizsba?
Sébastian:
Vártam Liza válaszát,amit meg is kaptam.
-Hát tudod,a nagynénikém itt lakik és nála töltöm a nyarat a legjobb barátnőmmel. Akit már ismersz. Tudod,alacsonyabb mint én,szőke,szemüveges van egy tetkója.. vagyis-félbe szakítottam.
-Tudom,Amy.-mosolyogtam. Bólintott egyett,majd a földre nézett.
-Szóval itt tölti a vakációt.. A világ legjobb nyara lesz,az biztos.. már ha érdeklem őt vagy ilyenek.-gondolkoztam magamba.
-Most mondj te valamit.-bökte meg a könyökével az oldalam.
-Öhm.. miről?
-Hogy hogy ilyen fiatalon idegenvezető vagy?-kérdezte.
-Apukám cége szokott a legtöbb ilyet szervezni és mondta,hogy nyári munkának válalhatnék. Én meg belementem. De aztán rájöttem,hogy nagyon sok előkészületet igényel..-fintorogtam. A lány halkan felnevetett.
-Értem,szóval nem kényszerítettek,hanem te akartál jönni idegenvezetőnek.-jelentette ki.
-Igen. -bólintottam
-És hogy-hogy ilyen jól megy az angol?
-Apukám francia,anyukám angol. Otthon anyuval leginkább angolul beszélek szóval kétanyanyelvű vagyok.-mosolyodtam el megint.
-Nálunk ez úgy volt,hogy anyu volt francia,apu amerikai.-lelkesedett be.
-Volt?-a mondatot elősszőr magamban akartam feltenni,de kicsúszott a számon.
Liza összepréselte a száját,majd elfordult.
-Gyere. A térkép szerint amit az előbb láttam,erre van a festmény.-szólt,de most nem volt olyan kedves a hangja mint pár mondattal ezelött.

Liza odasétált a kép elé.
-Ez az.-mutatott rá.
-Igen.-mondtam.
-Akkor az enyém meg van. Szedjük össze a többieket.-csinált egy fotót a festményről.
-Rendben.

Úgy körülbelül 2-2 és fél óra múlva már mindenkit összeszedtünk.
Liza nem nagyon szólt hozzám,csak akkor amikor muszáj volt.
-Gyertek. Elviszlek titeket a Monalisához.-varázsoltam mosolyt az arcomra.
Mindenki örülni kezdett,ami engem is boldogsággal töltött el.
Amikor odaértünk mindenki vadul fényképezte a festményt.
...
Amikor majdnem az egész múzeummal végeztünk,már fél 6 volt. Láttam a csoporton,hogy már unják a dolgot,újra kivezettem őket a Louvre elé.
-Sajnálom a mai túrába ennyi fért bele. Vagyis,aki akar itt még szét nézhet. Segítek.-mondtam. Végig néztem a túristákon és megakadt Lizán a szemem.
A csoport lassan szétszéledt.
Amy és Eli is indulni kezdtek,ezért megfogtam a fekete lány csuklóját.
-Várj Lizzy.. Sajnálom,nem akartalak megbántani.
A lány szeme felcsillant,majd egy könny csepp jelent meg a sarkában.
-Ugyan Seb semmi baj.-húzta ki gyengéden a csuklóját a markomból.
-Szia Sébastian,holnap találkozunk!-szólt vissza a háta fölött.
-Szia Liza! Remélem is.-mosolyogtam. Visszamosolygott,majd Amybe belekarolva elment.
....
Ahogy hazaértem lezuhanyoztam és bedöltem az ágyba. Holnap hosszú napom lesz.
Liza:
Otthon Charlotte nénit két puszival köszöntöttem.
-Lizzy,Amy! Milyen napotok volt?-kérdezte.
-Jó.-bólintottunk egyszerre a szőkeséggel.
-Látom fáradtak vagytok. Menjetek aludni kincseim.-puszilta meg a homlokunk.
Amyvel azonnal a szobánkba siettünk.
...
Mindketten már lefürödve az ágyunkban telóztunk.
-Felraktam a szelfinket instára!-mosolygott Amy.