Sébastian:
Az ébresztőm "lágyan csilingelt" jelezve,hogy rohadtul fel kell kelnem,mert ma kezdődik az egyhetes idegenvezetésem.
Fáradtan nyomtam ki a telefonomon az ébresztést.
-Fél hét... iskola időben kelek így!-morogtam.
Kikászálódtam az ágyamból és a szekrényem elé léptem.
Felvettem egy térd fölé érő farmert és egy kockás rövidujjú inget.
Végig siettem a folyósón és bementem a fürdőbe. Beállítottam a hajam,majd indultam reggelit keresni a konyhába.
A konyhában:
-Jó reggelt Seb!-köszöntött anyu egy puszival.
-Jó reggelt.-adtam neki én is egy puszit.
Az asztalon kettő tányéron palacsinta volt. Gondolom apu már elment. Leültünk és nekiestünk a reggelinek.
-Izgulsz?-kérdezte anya halkan.
Ideges mosoly húzódott végig az ajkaimon.
-Ennyire látszik?
-Jaj Sébastian! Ne félj,minden rendben lesz,szeretni fognak a túristák.-mosolygott rám,hogy megnyugtasson.
-Nagyon remélem.-sóhajtottam.
-Biztos így lesz.-mondta.
-Köszi.-bólintottam.
-Meg,legalább gyakorlod az angolt.-váltott át az említett nyelvre.
-Anya,veled itthon szinte mindig így beszélek.-válaszoltam én is átváltva angolra.
-Az lehet,de ők amerikaiak. Az kicsit külömbözik az én angolomtól.-oktatott.
-Tudom,de épp hogy csak. Szóval,a nyelvvel nem lesz bajom.-álltam fel a tányéromat pedig a mosogatóba tettem.
-Rendben.-szólt,majd tovább evett. Az ajtó felé indultam,amikor utánnam szólt.
-Kisfiam, találj magadnak valakit.
-Anya,ezt már tegnap megbeszéltük.-morogtam.
-Az lehet,de azt akarom,hogy boldog legyél.-suttogta. Felsóhajtottam és felmentem a szobámba.
A szobámban:
Már negyed nyolc van.
Összeszedtem mindent a válltáskámba,hogy amikor indulni kell csak felkapjam.
Gondoltam még telefonozok egyet.
-Válaszolt...-néztem a telefonra. Ma találkozok a túristáimmal.. és akkor vele is.
A vigyor a képemen óriási lett.
Megnyitottam az üzenetet.
Csak két szót írt.
"Te is :)"
Az ujjaim a válasz írása felett időztek. Visszaírjak? Úgyis mindjárt találkozunk... de ha nem írok vissza bunkónak tart majd?!
Ha visszaírok neki,akkor most a Louvre előtti találkozónak is benne kéne lenni..
"Köszönöm,jól aludtam. Nehogy elkéss a Louvre-tól. :) Jó reggelt! Sébastian :)."
Hát..  nem a legjobb üzenet.. de megteszi..
Elküldtem,majd gyalog elindultam a találkozó helyre.
                       Liza:
Fáradtan nyitottam ki a szemem.
-Mennyi az idő?-nyúltam a telómért.
7:25
Ahh... ideje felkelni.
Felültem az ágyamban és a tekintetem azonnal Amy ágya felé siklott.
A kis göndörke még aludt. Telefonja és a szemüvegtokja érintetlenül hevert az éjjeliszekrényén.
Kimásztam az ágyamból és a barátnőm mellé bújtam.
Szembefordultam vele,majd megszólaltam.
-KELJ FEL FŰRT!-a hangom hangossága még pont nem volt kiabálás. Amy szemei kipattantak,majd nem túl nőiesen legurult az ágyról.
-Idióta!-morgott. Kínosan elvigyorodtam
-Tudom,hogy szeretsz.
-Ez az én bánatom..-sóhajtotta.
-Jaajj már..-játszottam a sértődöttet és az ágyról néztem őt.
-Elizabeth... nem fogsz tudni soha felkelteni rendesen igaz?-fogta meg a vállam és lerántott a földre. Amikor leértem megráztam a fejem.
-Nem hát.
-Ezt még visszakapod.-suttogta röhögve majd felállt. Felémtartotta a kezét én meg elfogadtam. Lassan felhúzott a földröl majd készülődni kezdtünk.
-Mit vegyünk fel...-álltam meg a bőrönd elött.
-Uu öltözzünk egybe.-mosolygott a legjobb barátnőm.
-Arra gondolsz amire én?-néztem rá. Aprót bólintot,majd nekiálltunk megkeresni az ugyanolyan szoknyáinkat,amiknek csak a színe külömbözik.

Az enyém volt a krémszínű,az övé a zöldes.
-Nem leszünk túl csinosak?-kérdezte.
-Az lehet,de ez az első napunk. Használjuk ki! És ne feledd,Carpe Diem.-kacsintottam rá. Egy kicsit megnyugodott,majd elmosolyodott.
-Én akarom megcsinálni a sminked.-mondta. Hátrahököltem.
-Hogy-hogy?
-Hát,csak.-válaszolta.
-Oké,de akkor én a tied!-tartottam fel a mutató ujjam.
-Rendben. De akkor,a hajad is az egyém.-tette hozzá. Már válaszolni akartam de aztán beleegyeztem.
-Oké.
Ajkaimat Amy egy visszafogott színre festette. A szememre csak szempillaspirál került. A hajamat lágy hullámokba göndörítette. Nem szeretem a göndör hajat,de most tetszett

Én a barátnőm hajával nem tudtam semmit csinálni. Végül a szájára egy rózsaszínes árnyalatot  választottam.
-Most a te szádon lesz a vakmerő szín-nevettem fel.

-Oh.. nem is rosz-vigyorodott el a tükörképét látva. A szemén neki is csak szempillaspirál volt.

Magamra vettem az elmaradhatatlan fejpántomat,majd most kivételesen lecseréltem bőrnyakláncom egy másik kedvencemre,amin két kis angyal szárny volt.

-Mehetünk?-szólt Amy nekem dobva a táskám.
-Aha.-mondtam felkapva a telefonokat.
Fürt a szemüvegét igazgatta. Odaértünk a konyhába.

-Omlett a két kis hercegnőnek.-fordult felénk a nénikém.
-Gyönyörűek vagytok.-szólt.
-Köszi Charlotte néni. -öleltem meg. Amy is átölelte miután átengedtem.
Megettük a reggelit. Ami mint mindig isteni volt.
-Akkor induljunk.-javasoltam.
-Vigyázzatok magatokra! -figyelmeztetett minket Charlotte néni.
-Vigyázni fogunk.-nyugtattam meg és egy puszit nyomtam az arcára.
-Várj!-mondta Amy.-A nyakláncom.
-Keresd meg.-mondtam és visszaültem az egyik székre. A barátnőm a szobánk felé vette az irányt.
Mivel,a nénikém már kiment a kis kertjébe ezért telefonozni kezdtem.
-Sébastian.-mosolyodtam el amikor megláttam,hogy válaszolt.
Gyorsan pötyögtem a választ.
"Neked is jó reggelt! És ne félj nem késnék el semmi pénzért!
Liza :);)"
Pont amikor elküldtem az üzenetet megjelent Amy.
-Na mehetünk.-puszilta meg az arcom.
-Akkor indulás.-adtam neki én is egy puszit.

                   Sébastian:
Csak néztem az érkező embereket. Egy kis zászlót tartottam,jelezve,hogy idejöjjenek.
Eddig öten jöttek meg. Három lány és kettő fiú. Pont a fele.
-Amíg meg nem jön mindenki,addig nem ellenőrzöm a névsort-határoztam el magamban.
Még két ember csatlakozott hozzánk. Már csak három.

Az utolsó emberek egyszerre értek ide egy fiú és kettő lány.
 
                        Liza:
-Megérkeztünk.-álltam be a sorba Amyvel. Szememmel azonnal az idegenvezetőnket kerestem,és amikor megláttam,elállt a szavam.
Szökés barna hajában megcsillant a fény,barna szemében értelem csillogott. Rámnézett,a gyomromban pillangók kelltek szárnyra. Egy nézéstől...
Szálkásan izmos volt és iszonyat jóképű.
  Pár lépésre volt tőlem,de ígyis láttam,hogy pár centivel tuti magasabb,ha nem többel.
-Akkor,névsor olvasás.-mosolyodott el. A hangja egyszerűen elvarázsolt.
Vajon létezik szerelem első
látásra?
                     Sébastian:
Elkezdtem olvasni a névsort.
-Amy Henderson.-a név hallatára egy göndör szőke hajú lány lengedte meg a kezét.

Soroltam a neveket,várva mikor jön az ötödik.
Amikor az ő nevéhez értem,felemeltem a fejem,hogy lássam ki ő.
-Elizabeth Rogers.-mondtam ki a nevet. Egy gyönyörű magas fekete hajú lány emelte a magasba a kezét. Elkápráztatott.
Néztem Őt.
A világ legszebb szemeivel rendelkezett. Belül kék,kívül szürke. Ében hajában,csak úgy ragyogott a napfény. Megláttam egy lila tincset hajzuhatagában.
Elmosolyodtam. Nála szebb lányt még sosem láttam. Minden egyes vonását az eszembe véstem. Egy fekete angyal.
Félmosolyra húzta a száját,amitől megremegett a lábam.
Amikor leesett,hogy már elég sok ideje bámulom,nagy nehezen levettem róla a tekintetem és folytattam. A szememsarkából láttam,ahogy elpirul.
Borzasztóan édes volt.
Beleszerettem volna? Első pillantásnál?