Liza:
Abbahagytam az olvasást és Amyre néztem.
- Fürt!
-Mi az Hippi-gót?
-Mennyi idő van még vissza az útból?-kérdeztem.
-Neked is van órád Liza. De megnézem.-húzta végig az ujját a tabletjén.
-Még olyan egy-egy és fél óra.-mondta.
-Ú!! Az tök kevés. Mingyárt odaérünk-vigyorogtam úgy mint egy idióta.
-Hát igen. Kedves Charlotte nénikéd?-húzta fel a szemöldökét.
-A világ legaranyosabb nagynénje!-válaszoltam.
-Akkor jó.-mosolyodott el.
Hírtelen megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kincsem.-hallottam meg Charlotte néni hangját. Emlegetett szamár.
-Szia. Mizu?-kérdeztem.
-Mikor érkeztek meg a reptérre?-kérdezett ő is.
-Egy óra és leszállunk.-válaszoltam.
-Ó,értem. Várlak ám titeket!-mondta.
-Okés.
-Akkor további jó utat! Szia Lizzy!
-Köszi. Szia Charlotte néni.-köszöntem el.
-Miért hívott?-kérdezte a mellettem ülő göndörke.
-Azért,hogy mikor érünk oda.-válaszoltam Amynek.
-És apádat nem hívod fel?-nézett rám.
-Nem. Majd akkor amikor odaérünk. És te a szüleid?-húztam fel fél szemöldököm.
-Majd amikor odaérünk.-bólogatott vadul. Nevetve megráztam a fejem és folytattam az olvasást.
                  Sébastian:
Arra ébredtem,hogy valaki simogat. Amikor kinyitottam a szemem anya mosolygó arcával találtam szembe magam.
-Szia anya. Vissza is jöttél?-nyújtózkodtam ki.
-Igen. Te meg szundikáltál ha jól látom.- húzta fel a szemöldökét.
-Ja. Fáradt voltam.
-Sébastian. Komolyan mondom 19 éves létedre,úgy viselkedsz ebben a pár napban mint egy ovis.-nevetet fel. Elmosolyodtam.
-Apa hibája! Ő adott nekem ilyen nehéz melót.-mondtam.
-Hát igen. De ezt előtte ne hangoztasd.-kacsintott.
-Nem fogom.-mondtam komoran és a fejemre húztam a takarót.
-Tényleg úgy viselkedsz mint egy óvodás.-nevette el magát megint.
-A barátaid odakinnt tuti jól szórakoznak. Menj te is ki.-noszogatott.
-Nincs kedvem.-nyögtem fáradtan. De anya nem tágított.
-Meg hát kisfiam,mióta nincsen neked barátnőd...-kezdte de félbeszakítottam.
-Ne juttasd eszembe Chloét!-figyelmeztettem. Azzal a lánnyal majdnem egy évig jártunk,amikor szakítottam vele,mert a legjobb barátomnál próbálkozott. Chloéval együtt a volt legjobb barátom is eltünt az életemből.
Anyunak lehet igaza van,mert ennek már majd nem 5 hónapja,de keresem azt a lányt,aki soha nem tenne velem ilyet. Remélem hamarosan megtalálom.
-Bocsi kicsim. De akkor is már öt hónapja történt. Ideje keresned valakit.
-Tudom anya.-álltam fel és a fűrdő felé vettem az irányt.
-Hova mész?-szólt utánnam.
-Zuhanyozni.-válaszoltam és bezártam magam mögött a fűrdő ajtaját.
                          Liza:
-Tisztelt utasaink,fél óra múlva landolunk Párizsban.-szólt a pilóta. Elmosolyodtam és izgatottság kerített hatalmába.
-Mingyárt ott vagyunk,érted Amy?! És az egész nyár a miénk,hogy megcsodálhassuk! -ujjongtam.
-Cssss... Liza! Nyugodj már meg.-csitított nevetve.
-De érted,apuval mindig egy-kettő esetleg három napra jöttünk,most pedig majdnem két hónap! Sőt,ha felvesznek az egyetemre akkor négy év! -hüledeztem.
-American idiot.-rázta meg a fejét.
-Nem akarok Amerika idiótája lenni*.-kezdtem bele a Green Day számba.(*a magyar fordítását írtam az első sornak a dalból,hogy ne legyen annyi külföldi szöveg)
-Már az vagy-röhögött. Kinyújtottam a nyelvem.
-Hallod,az gáz,hogy egy Green Day számról az jutott eszembe,hogy One Directiont akarok hallgatni?-kérdeztem röhögve.
-Liza.. ez nálad nem gáz.-sóhajtott. Rávigyorogtam és a fülesemet bedugtam a fülembe és gyorsan elindítottam a Fireproofot.
Amikor vége lett a számnak,azonnal eltettem a telóm és Amyre néztem.
-Na mi van,eddig tartott a "One Directiont akarok hallgatni" ötleted?-nézett rám vihogva.
-Nem,csak mingyárt leszállunk. -mutattam a képernyőre a fejünk fölött.
Erre a mondatomra,szinte azonnal megszólalt a pilóta.
-Tisztelt utasaink,megkezdjük a leszállást. Kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket.
Amyvel egymásra vigyorogtunk,majd szinte egyszerre bekapcsoltuk az öveinket.
A reptéren:
-Charlotte néni!-borultam a nagynénikém nyakáb amikor megláttam.
-Lizzy!-szorított meg.
-Charlotte néni,ő itt a legjobb barátnőm,Amy.-mutattam be neki a barátomat.
-Jó napot!-mosolyodott el Amy.
-Jaj csillagom,annyit hallottam már rólad.-ölelte meg őt is.
Charlotte néni már csak ilyen.
Hullámos fekete haja a vállára omlott. Kék szemét ide-oda kapta,rám majd vissza Amyre.
Az én majdnem 180 cm-emhez sem volt alacsony. Közepes a testalkata ,se nem sovány,de még kövérnek se mondható.
Ő az én nénikém.
-Gyertek drágáim,biztos fáradtak vagytok. Otthon van friss croissant!-mosolygott és elvett egy bőröndöt Amytől és egyet tőlem.

Szorosan követtük őt az autójáig,majd bepattantunk és elindultunk hozzá Párizs világos utcáin. Ránéztem az órára a műszerfalon.
20:35
                    Sébastian:
Nagy nehezen rávettem magam,hogy kijöjjek a fürdőből és felvegyem a "pizsamám".
Magamra vettem egy boxert és egy trikót.
Visszasétáltam a szobámba és visszadöltem az ágyamba.
-Franc se megy el fél kilenckor itthonról. Holnap dolgom van.-motyogtam.
Felvettem a telefonom az éjjeli szekrényről és megnéztem az értesítéseim.
10 üzenet a túristáimtól. Ezek érdekeltek. A facebookot,instagrammot ilyeneket most leszartam. Ők érdekeltek. Megnyitottam az üzeneteket.
Mindenki illedelmesen megköszönte,hogy értesítettem és irta,hogy rendben. Szinte mindenki. Hírtelen megakadt a szemem az egyiken.
    "Igenis kapitány! ;)
         Tuti ott leszek! Köszi,hogy szóltál. Legyen szép estéd.
                          Liza (Elizabeth Rogers ) :)"
Mosolyogva néztem az üzenetet,majd válaszoltam.
    " Köszönöm,neked is. Aludj jól.
                Sébastian :) "
Senkinek nem válaszoltam,csak ennek a lánynak... nem tudom miért. De most kivételesen nem volt emiatt büntudatom.
-Kiváncsi vagyok erre a lányra.-gondoltam,majd letettem a telóm és álomba szenderültem.

                        Liza:
A croissantok mennyeiek voltak! Megettünk Amyvel fejenként 5-5 darabot és úgyéreztük szétpukkanunk. Legalábbis én biztos.
-Huh.. Köszi Charlotte néni ez finom volt!-mosolyogtam.
-Örülök,hogy ízlett,nektek sütöttem.-mosolygott ő is,amitől a bal szája sarkában megjelet egy kis gödröcske.
-De,ha nem baj megyünk lefeküdni.-állt fel Amy is.
-Semmi baj kicsikéim. Menjetek csak.-jött oda hozzánk és adott mindegyönknek egy puszit.
A szobánkban:
Egy nagyon aranyos kis szobát kaptunk a nénikémtől. Már be is rendezkedtünk.. jó csak bedobáltuk a cuccaink.
Én már zuhanyoztam,így pizsiben feküdtem az ágyamban és telefonoztam.
-Ohh.. az idegen vezető válaszolt.-döbbentem meg. Megnyitottam az üzit és amint elolvastam elmosolyodtam.
-De aranyos!-pirultam el. Visszaírtam.
         "Te is :)
             Liza "
Sóhajtva terültem el az ágyamon.
-Kiváncsi vagyok erre a srácra.