Liza:
A korán kelésen még az sem segített,hogy Seb mellett ébredtem. Hajnali fél 3 volt. A fejemre nyomtam a párnám,hogy ne halljam az ébresztő hangját,de Seb leszedte a párnát a fejemről.
-Egyetlenem,lefogjuk késni a gépet,ha nem kelsz fel.-suttogta a fülembe.
Csak morogtam egyet.
-Jól van,te akartad.-sóhajtott,majd megragadott és felemelt az ágyról. Az ölébe kapott és elvitt a fürdőszobáig. Izmos mellkasát ütöttem.
-Nem akaroom Sébastiaaan!-nyavajogtam,de nem nagyon hatotta meg.
-Ha most itt hagylak,akkor felöltözöl?-nézett rám mosolyogva.
-Attól függ.-ásítottam.
-Értem.-mondta és bezárta az ajtót. Odalépett hozzám és adott egy puszit. Elmosolyodtam és átkaroltam a nyakát. Ő átölelt,majd elnyúlt a hátam mögé. Meglebegtette a szemem előtt a bugyit amit felkapott onnan.  Majd lehajolt.
-Te most komolyan felöltöztetsz?-nevettem fel.
-Ha már magadtól nem akarsz felöltözni.
-Na,akkor hajrá.-emeltem fel az egyik lábam,hogy beletudjon bújtatni,majd a másikat is. Hagytam,hogy húzza fel az anyagot rajtam. Éreztem,ahogy egyre feljebb húzza,megremeg a keze. Végül felhúzta én meg igazítottam rajta.
-Nos,jöhet a többi?-húztam fel a szemöldököm.
Elmosolyodott,majd rám adta a melltartóm kb ugyanolyan lassan mint az előző ruhadarabot.
-Ha én csinálom a többit is akkor sosem leszünk kész.-nevette el magát.-Készülődj édesem. Addig én is felveszem a többi ruhám.-csókolt meg,majd kilépett a fürdőből.
Magamra kaptam a gatyám meg a pólóm,majd felkötöttem a hajam egy copfba és kisminkeltem magam.
Kimentem Sebhez,aki éppen vette magára a pólóját.
-Gyorsan készen lettél mon chéri.-kacsintott rám.
-Látod,ha nem hátráltatnak,akkor milyen gyorsan kész vagyok.-vigyorogtam rá.
Gyorsan bepakoltam a táskám,mire ő megragadta a derekamat és magához rántott.
-Nem is hátráltattalak.-motyogta a fülembe,mire kirázott a hideg.
-Nem,nem hátráltatsz igazad van.

...
Fél óra múlva már úton voltunk a reptérre.

Amíg várakoztunk a reptéren,addig apunak írtam egy sms-t,hogy mi van,mert ugye ő intézte a jegyeket.
Seb ölében ülve vártam,hogy apa válaszoljon.
Apu válaszolt a jegyek rendben voltak, hamarosan fel is szállhattunk.

A repülőn:
Sébastian vállára hajtottam a fejem.
-Mon chéri?-suttogta a fülembe.
-Hmm?
-Apád kedvelni fog engem?-kérdezte halkan.
-Remélhetőleg igen. Bár Jason óta nagyon próbált óvni. De érted szerintem oda meg vissza lesz.-súgtam vissza. Seb felemelte a fejem és lágyan megcsókolt.
-Reménykedjünk,hogy így lesz.-mondta és elővette a fülhallgatóját. Az egyik felét odanyújtotta nekem. Együtt hallgattuk a zenét,majd egyszer csak megéreztem,hogy a szemem egyre jobban csukódik.

Sébastian:

Liza mégjobban a vállamra dőlt és lassan elaludt. Elmosolyodtam,majd fokozatosan hallkítottam a zenén,végül ki is kapcsoltam,hogy rendesen tudjon pihenni. Elkezdtem simogatni a haját. Magam elé bámúlva gondolkoztam azon amit Lizzy mondott. Tényleg bírni fog az apja?
Ezen filóztam,mikor Liz felemelte a fejét a vállamról és szorosan megölelt,mivel az övek nem voltak már becsatolva,ezért Liza az ölemben kötött ki. Rázkódott a válla,tehát sírt. Magamhoz szorítottam.
-Mi történt? Mi a baj?-suttogtam
-A.. anyával álmodtam.. apa lecserélte őt.. most fog annak bemutatni. Ó Seb... annyira hiányzik anya. Túl korán veszítettem el. Túl kevés időt tölthettünk együtt. Én.. én..-a hangja elcsuklott. Zokogni kezdett. Könnyei a mellkasomat áztatták.
-Shh. Nyugodj meg szivem.-lassan hátra döntöttem mindkettőnk székét és még szorosabban vontam magamhoz.
-Minden rendben lesz. Anyukád odafentről vigyáz rád,én meg itt. Mindig itt leszek neked.-mondtam halkan.
Liza megfogta az arcom és egy lassú és forró csókot nyomott az ajkaimra.
-Annyira szeretlek.-súgta,majd a mellkasomra hajtotta a fejét.
-Én is téged.-nyomtam egy puszit a fejebubjára.
Liza újra bealudt én pedig ölelve őt vigyáztam az álmára.
....
-Mon chéri! Fél óra és leszáll a gép.-keltettem fel.
Rámnézett.
-Add ide a táskám.-mondta úgy,mintha azon múlna minden. Felültem,majd odanyújtottam neki a táskáját. Kivette belőle a telóját úgy tartotta mintha selfiezne.
-Nos a hajamat meg kell csinálnom.. meg megigazítom a rúzsom.-mondta,majd rámnézett a telefon felett. A szemeinél összefutottak a nevetőráncok,majd rámirányítva fotózott.
-Ezt most miért?-kérdeztem.
-Áá.. semmi.. csak megláttam,hova tünt rólam a rúzs.-mutatta meg a képet. Nos igen.. a rúzsa rajtam landolt. Felém nyújtott egy zsepit én pedig letöröltem az arcomról.

Liza:
Megigazítottam a hajam és rúzsom. Szerencse,hogy vízálló szempillaspirált tettem fel.

...
Landoltunk,apa pedig már küldött értünk egy taxit.

A házunk előtt:

A taxi leparkolt,én meg megláttam,hogy apuék kint állnak az ajtó előtt. Apukám és mellette egy barna hajú szemüveges igen csinos nő.
Kiszálltam a járműből és a csomagokkal nem törődve szaladtam apukám felé. Futva a nyakába ugrottam és megöleltem. Apa magához szorított.

Öleltük egymást néhány másodpercig,majd apa a fülembe súgott.
-Hiányoztál királylány.
Halkan felnevettem.
-Te is nekem király.-ezt még amikor anya élt,akkor találtuk ki ezt a becenevet. Anya volt a királynő...
Lassan elengedtük egymást apa egy puszit nyomott az arcomra.
-Beszeretnék mutatni neked valakit.-lépett a barátnője mellé és átkarolta a vállát. Furcsa érzést váltott ez ki belőlem
-Ó én is neked valakit.-néztem hátra a vállam felett a felénk közeledő Sébastianra.
Seb mellém lépett,majd rákulcsolta ujjait az enyémre.
Apa szeme végig követte a mozdulatot.
-Melyikünk kezdi?-néztem merészen a szemébe. Elmosolyodott,szemöldökét felhúzta.
-Én. Liza,bemutatom neked a páromat. Karolina,ő itt Elizabeth Rogers,a lányom.- mutatott apám elősször a mellette álló nőre,majd rám.
-Szia,Karolina Smith vagyok. Apád már nagyon sokat mesélt rólad.-tartotta felém a kezét mosolyogva. Magabiztosan megfogtam a kezét és kezetráztam vele.
-Elizabeth Rogers. Én is hallottam már rólad.-mosolyodtam el kedvesen,bár nehezemre esett.-Akkor én jövök.
-Igen,te.-bólintott apám.
-Apa, ő itt a fiúm, Sébastian. Seb,ő itt édesapám.-Seb kihúzta a kezèt az enyémből és apám felé nyújtotta.
-Sébastian Mestolar. Bámulatos lánya van.-mosolygott rá apámra
Apa is elmosolyodott de csak egy pillanatra.
-Tudom. Steve Rogers. Neked elsőre Mr.Rogers. meglátjuk,hogyan alakul még a dolog.-mondta apa és megszorìtotta Seb kezét
-Apu! Ne legyél már ilyen!-förmedtem rá.
-Jaj,nyugi mon chéri. Ha Steve ezt akarja.-engedte el apa kezét és a csomagokért indult.
-Mr.Rogers!-kiáltott utána apa,de láttam,ahogy a nevető ráncok összefutnak a szeme alatt.
-Aranyos srácnak tűnik.-mondta Karolina.
-A legaranyosabb. Majd ebédnél jobban megismerhetitek.-mosolyodtam el. Apára néztem mit szól.
-Normális. Elsőre. Majd meglátjuk még.-mondta és besétált az ajtón.
Karolinával összemosolyogtunk,majd elmentem segìteni Sébastiannak.

Kövi rész tartalmából:
Leülrünk az ebédhez. Egyik oldalon apa meg Lina. A másikon Seb és én. Most jön még csak a kérdés áradat...