Liza:
Reggel volt. A nap erőteljesen sütött be az ablakon. Sébastian keze a meztelen hátamat szorította,fejem az ő mellkasán. Óvatosan leszedtem magamról a kezét és kikászálódtam az ágyból. Seb morgott egyet de nem kelt fel.
Odaléptem a szekrényhez és találomra kihúztam egy fiókot. Pont a pólósat húztam ki szerencsére. Kikaptam Seb egyik pólóját,majd felkapva a bugyimat a földről felöltöztem..(már ha ezt lehet annak mondani.) Kiléptem a szobából és úgy döntöttem felfedezem a lakást.
A folyósó elég szélés és nagy volt. A bal oldalán egy ajtó nyílt,ami a fürdőhöz vezetett.Bementem és belenéztem a tükörbe. Egy kissé kócos de mégis felmérhetetlenül boldog Lizát láttam viszont. Tovább indultam "felfedező" utamra,hamarosan megtaláltam a wc-t.
Két vendégszoba,egy nagy nappali és a konyha fogadott. A nappali és a konyha nem volt elválasztva. Nagyon tetszett az egész lakás. Jó nagy volt.
A konyhában nézegettem az egyik pultot,amikor két erős kéz siklott a derekamra.
Felsikítottam.
-Naaaa! Mon chéri,hát szabad ìgy sikonyálni?-dörmögte a fülembe Seb.
-Nem és vajon szabad így megijeszteni?-fordultam felé. Csak egy alsó volt rajta.
Elmosolyodott.
-Te is megijesztettél,hogy nem találtalak magam mellett.
-Körülnéztem.
-Na,és milyen?-húzott közelebb magához.
-Mármint te,vagy a lakás?-hajoltam felé.
-Én is ès a lakás is.-nevett fel
-Mindkettő tökéletes.-suttogtam,mire Sébastian rányomta az ajkát az enyémre és hosszasan megcsókolt.
-Mon chéri?-szakította el az ajkát az enyémtől.
-Hmm?-mormogtam
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-De egy picit.
-Akkor elugrok valami kajáért.-engedett el.
-Ne!-szóltam utána,mert már épp ment a szobánk felé. Úristen. SZOBÁNK. Még a gondolaton is elmosolyodtam.
-Mit ne drágám?-kérdezte.
-Ne menj el! Nem lehetne,hogy rendeljünk valahonnan?-hajtottam le a fejem.
Odalépett hozzám és a homlokomra nyomott egy csókot majd szorosan átölelt.
-Olyan édes vagy szivem. Hiányoznék,ha elmennék 10 percre?-sussogta a fülembe.
-Ühümm.-motyogtam. Halkan felnevetett,majd az államnál fogva felemelte a fejem. Gyors csókot nyomott az ajkaimra és megszólalt.
-Figyelj édesem,itt van a sarkon a bolt. Lemegyek,te addig fedezd fel rendesebben a lakást. Sietek vissza.
-Rendben.-sóhajtottam
Lágyan megcsókolt,amikor elengedett,elment felöltözni.

Kb két perc múlva, egy puszit nyomott az arcomra,majd elindult a boltba.
Én bementem a szobánkba a telefonomért,majd leültem a kanapéra. Éppen egy francia sorozatot néztem,mikor megszólalt a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kicsim.-köszönt apu.
-Szia. Miújság?
-Hát szivem.. az van,hogy haza kéne jönnöd New York-ba. Mert,mindannyian költözünk ki Párizsba!-mondta a végét szinte ujjongva.
-Átraknak a Párizsi céghez??-kérdeztem.
-Igen.
-És miért menjek haza?-értetlenkedtem.
-Összepakolni. Drágám,kiköltözünk Párizsba. Az azt jelenti,hogy kb örökre.
Amikor ezt kimondta teljesen leblokkoltam. Váó,örökre.
-Holnap menjek?
-Hát igen,de akkor az első géppel. Szóval szerintem indulj összerakni azt,ami ahhoz kell,hogy haza gyere.-mondta.
-Ó.. okés.-motyogtam.
-Ja és Liza!-szólt mielőtt letettük volna.
-Igen?
-Hozzd a franciádat is.-felyezte be a mondtatát és letette.
Szóval Seb is jöjjön velem... oké hát nem tudom,neki mennyire tetszik majd ez az ötlet.

Ültem a kanapén,mikor meghallottam,hogy nyílik az ajtó. Odasiettem.
Seb egyik kezében egy szatyor volt a másikban egy gyönyörű virágcsokor

A virágokat felém nyújtotta.
-Ezt most miért kapom?-kérdeztem meglepve.
-Csak,mert szeretlek. Megláttam egy árusnál és olyan szép volt,hogy egyből te jutottál eszembe.-mosolygott rám
Elpirultam,majd átkaroltam a nyakát. Egy hosszú csókot leheltem ajkaira.
-Köszönöm szépen.-suttogtam.
Éreztem,hogy elmosolyodik.
-Igazán nincs mit. Remélem egy csóknál többet is kapok még.
-Persze,két csókot.-nyomtam egy gyors csókot a szájára.
-Ohh..
-Mit hittél? Hogy lefranciázlak?-nevettem fel. Sébastian meg olyan hangosan elkezdett röhögni,hogy azt hittem kiszakad a dobhártyám. Elhúzódtam tőle mèg mindig vihogva.
-Drágám a te döntésed.-kacsintott.
Megpofoztam.
-Ne legyél már ilyen perverz.-mondtam visszatartva a nevetést. Seb elkapta a csuklómat és kiejtve a kezéből a szatyrot,a csokrot meg lerakva a cipőspolcra a falhoz nyomott. Mindkét csuklómat a fejem fölé nyomta. Közel hajolt hozzám,csípőnket összenyomta. Felsóhajtottam. Csókokat nyomott a nyakamra,majd egy igazi francia csókot adott. Végigsimított a combomon, majd a keze megállt a fenekemen. Óvatosan belemarkolt. Egy halk sikkantás hagyta el a számat. Még párszor előre lendítette a csípőjét. Hatalmasat nyögtem. Seb megint megmozdította a csípőjét,majd a fülembe morgott.
-Szóval,ne legyek perverz?-kérdezte,kezét bedugva a pólóm alá. Elérte a melleimet,mire sóhajtottam egyet.
-De,néha legyél.-mondtam. Még egy szenvedélyes csókot kaptam tőle,majd elengedett.
-Nos,hogy ezt megbeszéltük,talán ideje lenne ennünk.-mondta. Én meg csak álltam ott full vörös arccal az izgalomtól remegve. Sebet nem zavarta a dudorodó nadrágja, neeem ő neki állt pirítóst sütni. Talán nekem is játszadoznom kéne? Sajnos nincs most rá időnk. Rá kell vennem,hogy jöjjön el velem New Yorkba.
Odaléptem mögé és átkaroltam a derekát.
-Hercegnőm?-fordult egy picit hátra. Elmosolyodtam egy kis pìr futott végig az arcomon.
-Noooss... lenne egy kérdésem.-mondtam,mire teljesen megfordúlt.
-Igen? Hogy lefranciázhatsz-e?-húzta fel a szemöldökét és kaján vigyorra húzta a száját.
-Hülye!-löktem meg a mellkasát.-Nem az.. csak tudod,apa hívott.. és haza kéne mennem.. és azt mondta vigyelek téged is... Szóvaaal.. eljönnél?
-Persze,csak meg kell beszélnem anyuékkal,mert ezen a héten lehet be kellett volna ugranom apa cégéhez. De meglehet oldani mon chéri.-villantott rám egy mosolyt.
-Köszönöm!-öleltem át,mire ő is szorosan átölelt és egy puszit nyomott a fejem bubjára.
-Miért kell hazamenned amúgy?
-Pakolni. Véglegesen kiköltözünk Párizsba.-válaszoltam
Seb még szorosabban ölelt és megemelt. Megcsókolt,majd leengedett a földre.
-Nos,akkor nem szabadulsz tőlem.

Reggeli után:
Sébastian:

Liza a kezemet fogva ráncigált le a lépcsőn.
-Mon chéri,miért sietünk ennyire?-kérdeztem meglepetten.
-Össze kell pakolnom mit viszek magammal,neked meg el kell kéretőznöd. Szóval sietünk és kész.-válaszolta,majd kitárta az ajtót és kiléptünk az utcára. A tegnapi szépséges ruhája volt rajta,ezért hiába akart volna sietni még jobban,a pocsoját látva megtorpant mivel a cipője is a tegnapi volt.
-Ezek szerint tegnap esett.-morgott.
-Vajon hogy nem vettük észre?-húztam fel a szemöldököm és vigyorogva ránéztem. Szemét forgatva elmosolyodott és tipegve elindult a kocsihoz.
Visszarántottam a kezénél fogva,majd menyasszony fogásba emeltem és elvittem az autóig.
Kinyitottam az ajtót és szépen beültettem.
Köszönet képp egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam és becsuktam az ajtaját,majd átültem az én oldalamra.
Gyorsan kiraktam őt a nénikéjénél én pedig hazamentem.

Otthon:

-És hány napra mennél?-kérdezte anyu aggódva.
-Max szerintem 2-3. Nyugi,nem lesz semmi baj.-vettem le a bőröndöm a szekrény tetejéről.. van még pár dolog amit átkell vinnem a lakásba..
-Jó-jó. Már félteni sem szabad?
-Tizenkilenc vagyok. Elég nagy,hidd el.
Anya nagyot sóhajtott,majd megszólalt.
-Hívj ha megérkeztetek.
-Rendben és köszi,hogy elengedsz.-öleltem át. Magához szorìtott.
-Jaj drágám,persze,hogy elengedlek. Apád meg ugye már nagyon várja,hogy indulj! Főleg,hogy elintézte a céges mizériát!-mondta hangosabban,hogy apa meghallja.
-Igen,hiszen kell neki egy kis kikapcsolódás Lily-Anne.-szólt vissza apám. Felnevettem,mert anyu mordult egyet.
-Nos,akkor én most elmegyek Lizáért. Hajnalban indulnunk kell.-indultam a bejárati ajtó felé.
-Érezd jól magad,vigyázz magadra.- siettett utánam anyu.
-Minden rendben lesz.-nyomtam egy puszit a homlokára. Apu is idecammogott,szóval megöleltem.
-Sziasztok.-léptem ki az ajtón. Odasiettem a kocsimhoz. Édesanyám mégegyszer utánam szólt.
-Szia kicsim és pusziljuk Lizát!
Elmosolyodtam,majd intve egyet az ajtóban ácsorgó szüleimnek,beszálltam a kocsiba és elindultam.

Liza:
Amy nem jön velünk haza,ő majd akkor akar,ha letellik a maradék pár hét. Meg hát Charlotte nénit sem akarja egyedül hagyni.

Összekapkodtam pár cuccomat a bőröndbe. Tényleg,alig volt benne valami,majd megfogva mindhárom bőröndöm az ajtóhoz álltam.
Charlotte néni a lelkemre kötötte vagy 5-szőr,hogy vigyázzak vigyázzak magamra.
Csöngettek.
Kitártam az ajtót.
Sébastian félmosolyra húzta a száját,majd egy gyors csókot nyomott a számra.
-Nos,akkor indulhatunk hozzám?-kérdezte.
-Persze.
Megölelgettem a nénikémet meg Amyt,majd Seb kezébe csúsztattam a sajátom és átadva neki a két üres bőröndöt kiléptünk az ajtón.

Sebnél:
Amint ideértünk,a bőröndöket beraktuk az egyik vendégszobába. Nem tudom említettem-e,de a két vendégszobán kívül meg a hálón kívűl van még egy hálószoba... 😏

Egységes megállapodás után,leültünk a nappaliba dobpergést.... FIFÁZNI(tudom,meglepő fordulat.)
Miután egyszer kikaptam,majd nyertem kétszer,Seb úgy döntött,ideje lefeküdni,mert korán kell kelnünk. Ugyanis 4kor indul a gépünk.
Elment lezuhanyzott.
Amíg én fürödtem ő bepakolt a bőröndjébe. Magamra kaptam egy pólóját meg egy bugyimat és bementem a hálószobába.
Seb amikor meglátott,mosolyra húzta a száját,becsukta a bőröndjèt,majd odébb lökte.
Elém lépett,majd a derekamnál fogva magához húzott. Lassan megcsókolt. Bizseregtem ott ahol hozzám ért. Végigsimított a hátamon,majd vissza le,végül a keze megállapodott a fenekemen. Felsóhajtottam,mire hírtelen elengedett és az ágyra perdített. Lekapcsolta a villanyokat,majd ő is ledőlt mellém. Magárarántott,majd ránk terìtette a takarót. Lágyan megcsókolt,keze a meztelen hátamat simogatta,a pólóm már annyira felcsúszott,hogy azthittem leesik rólam. Végigsimítottam a hasán mire felsóhajtott.
-Nem akarom,hogy azt hidd csak erre kellesz.-súgta és maga mellé rakott,majd betakargatott és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Bonne nuit.-mondta,majd ő is betakarózott és elfordult.
Nem bírtam moccani. Hogy lehet valaki ennyire figyelmes és aranyos? Lassan feléfordultam,majd átmásztam rajta,hogy a másik oldalára kerüljek. Szorosan hozzásimultam. Átöleltem és átkulcsoltam a lábaimmal.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe. Kinyitotta a szemét.
-Mindennél jobban.-folytattam,majd rátapasztottam az ajkamat az övére.
Érzéki csókolózásunkat semmi nem szakíthatta volna meg. De egyszer csak Seb megszólalt.
-Aludnunk kéne.
-Tudom.-motyogtam,de ajkaim,már a nyakára tapadtak és óvatosan megszívtam.
Seb felsóhajtott. Csípőnket összenyomtam,mire morgott egyet.
-Liza,miért csinálod ezt?-kérdezte,a hangja remegett.
-Akarom Seb.-mondtam ki. Hírtelen csend ereszkedett ránk. Csak a saját egyre gyorsuló légzésemet hallottam,meg Seb szívének heves dobogását.
Hìrtelen maga alá fordított. Rámereszkedett,mire felnyögtem.
-Biztosan szeretnéd?-csókolta meg a nyakam a fülem mögött,mire libabőrös lettem.
-Igeehn.-nyögtem. Éreztem,hogy elmosolyodik.
Megfogtam a pólóját és leráncigáltam róla. Megint fordított rajtunk,hogy oldalasan legyünk. Megcsókolt. Hevesen csókolóztunk,keze a pólóm alatt simogatta a hátam. Lerántotta rólam a pólóm,majd újra fölém került. Megcsókolta a nyakam,majd haladt egyre lejjebb és lejjebb. Felsóhajtottam. Mikor a hasamhoz ért,lehúzta rólam az utolsó ruhadarabom, én is lehúztam róla....

......

Szinte egyszerre nyögtük egymás nevét,majd egy csók után összebújva álomba szenderültünk.