Sébastian:
Liza mögé léptem ès átöleltem a derekát.
-Elég kemény voltál vele angyalkám. De megérdemelte.-suttogtam a fülébe.
-Tudom.-mondta.-Remélem békénhagy már.
-Azt én is.-csókoltam meg a nyakát.
Megfordult ès megcsókolt. Viszonoztam,majd átengedtem Amynek,hogy ő is megölelhesse.
....
Még egy fél órát ott voltam aztán felmentem,hogy rendbe szedjem magam és elinduljak.
Liza kijött,hogy elköszönjön tőlem.
-Mit szólnál,ha este átjönnél és rendesen bemutatnálak a szüleimnek?-kérdeztem megfogva a kezét.
Egy kicsit elsápadt,majd dadogva megszólalt.
-O..oké.
Elmosolyodtam,majd magamhoz húztam.
-Nyugi,imádni fognak.-suttogtam az ajkaira,majd lágyan megcsókoltam.Viszonozta,majd sóhajtott egyet.
-De ha nem,az a te hibád lesz.-emelte fel a mutatóujját.
-Várj,de most miért?
-Hát csak úgy.-nevetett fel és nyomott egy puszit a számra. Megfordult,hogy már bemenjen,de utánna szóltam.
-Hétkor nálunk Liza!
-Rendben.-bólintott,majd intett egyet és bement a házukba.

Liza:
Ahogy beléptem,Amy azonnal zúdította rám a kérdéseket.
-Naa,milyen volt?-nézett rám nagy szemekkel.
-Mi milyen volt?-értetlenkedtem.
-Jaaj,ne játszd a nem tudomot! Tudom,hogy valószínüleg nem csak aludtatok az este.-hajolt közelebb.
-Amy már!-pirultam el egy pillanat alatt.
-Tudtam én. Na mesélj csak szépen.-húzott magával és leültetett a kanapéra.
-Jó,honnan kezdjem?-sóhajtottam.
-Hmm.. mondjuk az elejéről..          - Az elejéről?-húztam fel a szemöldököm.                                  - Igen,a leges legelejétől.-bólintott.                                             - Szóóvaal... az úgy volt.hogy épp megfulladni készültem a könnyeimtől,amikor jelzett a telefonom,hogy valaki rám írt. Megnéztem és Seb volt az. Azt írta beszélnünk kell...                       - Ajajj... azt tudhatná,hogy ilyen esetben a legijesztőbb mondat a Földön.-húzta el a száját Fürt,majd felnevetett.
-Jah,meg is ijedtem.-sóhajtottam bólintva.
-Na folytasd!-sürgetett.
-Jól van na!-emeltem fel a kezem majd folytattam: -Na,miután ezt megbeszéltük,hogy beszélnünk kell.. átjött. Leültünk ide ő pedig belekezdett. Én pedig "érett nőhöz" illő eleganciával felsprinteltem a lépcsőn mert azt hittem,ki akar dobni.-kedves Amy itt felnevetett,majd mikor látta az arcomon,hogy inkább hanyagolnia kéne a nevetést és ezért abbahagyta,folytattam.
-Na,ő utánam jött. És hát amikor bejött a szobába én felpattantam az ágymról és oldalra fordultam. Közelebb jött... a falig hátráltam. Megcsókolt... a többi meghát folytatótodt magától..-a vègét már vérvörös fejjel mondtam kb.
Amy rámnézett,majd halkan megszólalt.
-És,most őszintén válaszolj a legelösszőr feltett kérdésemre. Milyen volt?-mosolyodott el.
-Egyszerűen varázslatos.-vigyorogtam.
-Gondolom,ha megkérdezném,hogy ő milyen volt úgy.. hasonló lenne a válaszod.-nevette el magát.
-Ez így van.-nevettem én is fel.
Felkászálódott a kanapéról és magával húzott engem is.
-Várj,most hova megyünk?-kérdeztem. Felvitt egészen a szobánkig.
-Te,most eltünteted a nyomaitokat. Én addig pihenek,majd főzünk együtt valamit a nénikédnek,aztán rendbe teszlek a szülős talákozásodra.-sorolta a feladatokat.
-Két kérdésem van. Egy,hogy miért pihensz? Kettő,honnan tudsz te a meghívásomról?-húztam fel a szemöldököm.
-Miközben te Mr.Seggfejt küldted melegebb éghajlatra,én beszélgettem a te hercegeddel.-mondta.
-Aha.-bólintottam.
-Ja és azért pihenek,mert Charlotte néninek nem mondtam el,hogy hogyan békültetek ki.. kicsit kamuztam. Nem kell megköszönni!-röhögött fel és intve egyet kisétált a szobából.
Nem tudtam,hogy falazott nekem... ahjj most akkor hálából az egész szobát rendbe rakhatom..
És így is tettem. Egy nagyot sóhajtva belekezdtem a pakolásba.

Egy óra múlva készen ültem az ágyamon. Hamarosan Fürt lépett be az ajtón és veleegyütt lementem a konyhába és nekiálltunk kaját csinálni Lotte néninek.
Kettő órakor már mindennel kèsz voltunk,de Amy azt mondta,hogy csak háromkor kezd kicsinosítani,addig beszélgessünk. Beleegyeztem.

Háromkor felküldött hajat mosni. Belefeküdtem egy kád jó meleg vízbe és neki kezdtem a hajam megmosásának.
Mikor kész voltam,magam köré tekertem egy törülközőt és vissza mentem a nappaliba. Amy már mindent előkészìtett.
Elősszőr szépen megszárította a hajamat,majd mielőtt nekiállt volna kifésülni a kezembe nyomott egy ruhát. Az a ruha volt,amit akkor vettem fel mikor elősszőr megcsókoltam Sebet. Az omniózus buli estéjén. Magamra kaptam a ruhát. Amy mosolyogva végig mért,majd leültetett és kifésülte a hajam,a nyakamba akasztott egy eiffel tornyos nyakláncot

Majd feldobott rám egy ugyan olyan sminket,mint ami rajtam volt,mikor talákoztam Sébastiannal. Valószínű direkt csinálta ìgy. A hajamon vacilált még,hogy kibontsa,vagy összefogja.
Végül egy lófarokba kötötte. Nem vacakoltunk sokat.. még csak fél hat volt.

Sébastian:
Anyuèk már kész idegbetegek voltak,hogy jobban megismerhetik Lizát.
Anya annyi finomságot készített,hogy öröm volt nézni,apa meg pakolászott és persze olykor engem is belevitt a pakolódásba.
Kíváncsi voltam,hogy mit szólnak Lizzyhez..

Hamarosan fél hét volt.. így bejelentettem,hogy elmegyek a barátnőmért.
A szüleim persz mégjobban megőrültek és kapkodva igazítottak a ruhájukon. Nevetve megráztam a fejem és kilépve a házból Lizáékhoz hajtottam.

Lizáéknál:
Kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz léptem. Kopogtam,mire Charlotte néni nyitott ajtót.
-Szia Seb. Lizzyért jöttél,igaz?-mosolygott rám.
-Igen. Bemutatnám a szüleimnek.
-Remélem tetszeni fog nekik.-mondta.
-Egyértelmű,hogy fog.-mosolyodtam el.
Hamarosan Liza futott felém és a nyakamba ugrott.
-Szia.-öleltem át.
Elengedett. Most tudtam,csak igazán megnézni,hogy hogy néz ki.
Gyönyörű volt. És a lehető legtöbb emléket ami vele kapcsolatos,azonnal eszembe jutatta. (Írjátok le,mik lehetnek azok a ruhája meg a stb miatt-iluus03)
Odafordult a nénikèjéhez és elköszönt tőle.
Kézenfogva mentünk a kocsimig,ahol is megálltam és magamfelè fordítottam.
-Mesésen szép vagy ma este mon chéri.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-pirult el.
-Remélem a rúzsod csókálló.-emeltem meg az állát. Félmosolyra húzta a száját.
-Megnyugtatlak,teljes mértékben az.-suttogta. Lágyan megcsókoltam,majd mikor elengedtük egymást,elindultunk hozzánk.
...
Ahogy odaértünk hozzánk,apuék azonnal elénk siettek.
Leültettek minket az asztalhoz,majd ők is leültek.
Éreztem,hogy teszteltetni akarják Lizát ezért sejtettem mi lesz az első kérdésük és apa fel is tette:
-Nos,kedves Liza,kérsz valamit inni? Esetleg bort tölthetek?
Liza pedig,ahogy vártam,megszólalt.
-Köszönöm,de maximum csak egy pohárral. Azon kívül megfelel a víz is.
A szüleim tetszésétt elnyerte már itt is valamennyire. Aztán kérdezgettek tőle mindenfélét. És sajnos anyukám beletrafált egy kérdésbe.
-És mesélj,milyen az édesanyádék nélkül tölteni a nyarat?-tette fel a kérdést. Liza elsápadt,keze automatikusan az enyémre csúszott. Megszorítottam a kezét és lassan simogatni kezdtem.
-I..igazából megszokott. Vagyis,apu nélkül nem.. de anyu már régóta nincs velünk.-válaszolta halkan.
-Elhagyta a családot? Elváltak a szüleid?-na anya ért ehez. Liza szeme elködösödött. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
-Nem,meghalt.

Ez a mondata anyuékat mély együttérzéssel töltötte el.. de a hangulat is nagyából elment. Addig,míg Lizzy össze nem szedte magát és felvidított mindenkit pár történettel.
A vacsi után hazavittem. Éreztem,hogy a szüleim szívébe is belopta magát.