Sébastian Mestolar:
A holnap érkező turista csapatnak írtam össze a programokat,amikor apám benyitott.
-Seb, hol találkozol holnap a túristáiddal?-kérdezte.
Elgondolkoztam. Nem hittem,hogy ez a nyári munka ilyen sok előkészületet igényel..
Apám ajánlotta ezt nyári munkának. Mivel,az ő cége szokott a legtöbbet idegen vezetést szervezni, ezért úgy gondolta itt ad nekem munkát. De azt nem gondoltam,hogy ilyen fárasztó!
-Huh.. nem tudom, mondjuk a Louvre-nál.-mondtam apának.
-Akkor hívd fel a csapatod vagy küldj nekik egy SMS-t...-kezdte
-Én írjak nekik?! Tíz embernek?!-hökkentem meg.
-Sosem volt ez könnyű Sébastian.-veregette meg apa a vállam. Döbbenten néztem,ahogy kisétál a szobámból.
-Hát akkor munkára fel!-sóhajtottam és elkezdtem írni az üzeneteket angolul. Az angol mindig is jól ment nekem,olyan mintha a második anyanyelvem lenne,sőt talán az is. Ugyanis apám francia anyám pedig angol.

Gyorsan lefirkantottam egy lapra a szöveget amit majd elküldök.
Kedves ...!
Szeretnélek értesíteni,hogy a holnap elkezdődő idegenvezetés találkozó helye a : Louvre.
Pontban 9-re legyél ott.
Várlak!
Üdvözlettel a vezetőd:
              Sébastian Mestolar
Bepötyögtem a telefonomba és a névsorban a legelső telefonszámára el is küldtem
-Amy Henderson.. pipa.-motyogtam és folytattam a küldözgetést.
Már ötöt elküldtem amikor valaki kopogtatott az ajtómon.
-Tessék.-szóltam ki franciául.
-Szia kicsim.-lépett be anya
-Szia anyu.-álltam fel ès megpusziltam az arcát. Anya elmosolyodott,amitől a szeme mellet nevető ráncok futottak össze. Barna haját kis kontyba kötötte,amit egy kis masnival díszített. Csinos ruhában volt,ezért megkérdeztem.
-Hova mész anyu? Csini vagy.
-Jaaj köszönöm. Csak a barátnőimmel találkozom.-mondta.
-Akkor érezd jól magad.-kacsintottam.
-Köszi Seb. Te hogy haladsz?-nèzett az előttem tornyusoló papír kupacra.
-Fogjuk rá,hogy haladok.-válaszoltam az orrnyergemet masszírozva.
-Segítsek drágám? Csak kettőre kell a Berthillonhoz mennem.-simította meg a karom.
-Nem kell anya.. az értesítésekkel mingyárt kész vagyok,most jön..-fordultam hátra megnézni a névsort-Elizabeth Rogers.
-Hát akkor sok sikert. Majd jövök.-nyomott egy puszit az arcomra és kiment.Én pedig folytattam az üzenetek írását.

               Elizabeth Rogers:
            
Amyvel,körülbelül a felszállás óta be nem áll a szánk. Minden féle hülyeségről is rengeteget tudunk beszélni.
-Hallod,ha meglátok egy helyes francia fiút,szerinted,hogy köszönjek neki? Esetleg: Bonjour? Vagy mondjam,hogy :Hello? Azt mindenhol megértik.-nézett rám hatalmas fekete szemeivel Amy.
-Szerintem köszönj Bonjourt.-ajánlottam
-Oki.
-Szerinted kedves lesz az idegenvezetőnk?-kérdeztem
-Miért érdekel ennyire?-kontrázott.
-Nem is tudom..-gondolkoztam el.
-Mindegy,hogy kedves lesz-e,ha nem lesz az,akkor egy hetet mindenhogyan kibírunk.-válaszolta.
-Igazad van! Nem értem mit parázok.-hajtottam le  a fejem.
- Látod,látod nem kell mindentől befosni.-mondta. Erre az előtte ülő kis srác hátrafordult és felkiáltott
-Buu! Szemüveges néni!-Amy annyira meglepődőtt,hogy majdnem beverte a fejét a repülő ablakába.
Felröhögtem.
-Nem kell befosni,mi? Mondja ezt az,aki megijedt egy négy évestől.-szakadtam a röhögéstől.
-Öt.-helyesbített a kisfiú.
-Bocsánat öt évestől.-mosolyogtam a fiúra.
-Nem megijedtem,hanem megmutattam,hogy ne lepődjünk meg.-tartotta fel a mutatóujját.
-Ó,hát persze.-bólogattam,mire oldalba lökött,én meg majdnem neki estem az idös hölgynek.
-Amy!-sziszegtem a fogam között,amikor megláttam,hogy az eddig békésen szunyókáló néni ébredezik.
-Bocsi.-tátogta. Legyintettem,majd egy fej mozdulattal jeleztem,hogy csináljunk valami hasznosat.
Amy bólintott,majd elővette a táblagépét és keresett magának valami sorozatot.
Én pedig elővettem az Éhezők Viadalát(ha most elolvasom,akkor ez az ötödik újra olvasása. És hozzáteszem,nem sokszor olvasok újra könyvet!)
Tehát,csöndben nekiálltam olvasni,amikor a néni,gyengéden megbökött.
-Igen.-fordultam felé,reménykedve,hogy ő is amerikai esetleg angol és érti amit mondok.
-Elnézést fiatal hölgy,de kérdezhetek valamit?-a hanglejtéséből ítélve amerikai,szóval király.
-Persze.-bólintottam.
-Szóval,maga ilyen momós?-kérdezte szelíden.
-Hogy mondta?-mosolyodtam el zavarodottan. Amy mögöttem neki állt kuncogni,ezért egy picit megrugtam.
-Hát.. tudja,ilyen fura öltözék,sötét haj,furcsa szemek.-kezdte sorolni a nénike.
-Ó,emós! Nem én nem vagyok olyan. Mint látja,nem sötét a ruhám.-mutattam a virág mintás felsőmre és a rövid farmeromra.
-A hajam eredetileg fekete,csak ez a tincs ilyen.-csippentettem össze a lilatincsem.-A szemem meg.. az nem tudom miért,de ilyen-mosolyigtam továbbra is.
-Ó,akkor sajnálom,hogy ezt gondoltam aranyom.-mosolyodott el ő is.
-Ugyan,megesik az ilyen.-mondtam és folytattam a könyvet.

Egyszercsak a telefonom üzenetet jelzett. Leraktam a könyvem és elővettem a telóm.
-Hmm... az idegenvezető száma.-néztem a kijelzőt,magamban beszélve.
   "Kedves Elizabeth!
Szeretnélek értesíteni,hogy a holnap elkezdődő idegenvezetés találkozó helye a : Louvre.
Pontban 9-re legyél ott.
Várlak!
Üdvözlettel a vezetőd:
              Sébastian Mestolar
Ohh... a Louvre. Mindig is megakartam nézni. Akárhanyszor voltunk Párizsban,sosem volt időnk odamenni,de most,talán lesz.
Elmosolyodtam és eltéve a telefont folytattam az olvasást.

                 Sébastian:

Fáradtan néztem a papírokra. Az üzenetekkel már kész voltam,már csak a papírok vártak rám.
Felsóhajtottam.
-Neki kéne állnom. Nem akarom,hogy ezzel menjen el az estém.-motyogtam,majd nekiálltam az egész kupacnak.
...
Körülbelül két óra múlva,az egész cuccossal kész lettem. Szinte bezuhantam az ágyba.
-Hulla fáradt vagyok.-nyöszörögtem a párnámnak.
Nem sokkal később el is nyomott az álom.