Sébastian:
Végre valahára,megtudtam rendesen szervezni Liza meglepetését. Mióta megtudtam,hogy szereti a focit,azóta próbáltam beszervezni az egyik legjobb barátomat. De eddig soha nem ért rá. Mindig valami közbe jött. De most, sikerült. Lizzy kifog ugrani a bőréből ha meglátja. Bekészítettem mindent.
A nagy terv,hogy a kedvenc focistájával Fifázzon,eléggé jó ötletnek bizonyult. Mivel én is szeretem,Anto is szereti,Liz meg főleg,szóval minden jó lesz.

Csöngettek.
Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam.
-Hello sztárfocista!-öleltem át a vállát.
-Na mizu idegenvezető?-nevetett rám.
Griezmannt apám és a foci miatt ismertem meg. Tudni illik,mi egy iskolába jártunk.. csak ő 6 évvel idősebb. Ahjj de jó is volt mikor még fociztam,aztán ő ott tanítgatott. Most is tanítgathatna.. csak hát nagyon el lennék maradva.
-Köszi,hogy miattam visszajöttél. Hallottam beszóltál Ronaldonak!-röhögtem el magam.
-Nincs mit. És nem mondanám beszólásnak,csak enyhe közlésnek.-mosolygott

(Csak hogy tudjátok miről van szó 😂 iluus03)
-Nagy troll vagy.-ráztam meg a fejem nevetve.
-Tudom.-vágott egy igazi
Griezmannos grimaszt.

Még egy kicsit poénkodtunk. Jó volt újra látni. Aztán elmondtam neki a "haditervem"
-Na szóval, felhívom Lizát és amíg ide nem ér Fifázunk.-szóltam.
-Már most tetszik.-válaszolta Antoine.
-Gondoltam.-forgattam a szemem. Aztán elröhögtem magam,mire ő is nevetni kezdett.
-Hoztam amúgy neked is valamit meg a barátnődnek is.-mondta,majd kotorászott a táskájában és előhúzott egy labdát.
-Ezt neked.-nyújtotta át.-Ezzel nyertünk a németek ellen. Ne tudd meg,hogy került hozzám.-tartotta fel a mutatóujját.
-Oké-oké.. nem tudakolom.. de váó köszi.-mondtam és neki álltam dekázni a labdával.
-Látom még formában vagy.-szólt oda.
-Nem merném megnézni,hogy te hogyan dekázol. Az önbecsülésem lesüllyedne az tuti.-mondtam,majd beleturtam a hajamba és leraktam a labdát.
Grizi csak nevetett,majd megszólalt.
-Nem hiszem. Most nem vagyok dekázgatós kedvemben. Lehet lerugnám a csillárt.-mondta,majd megint belenyúlt a táskájába.-Ezt meg neki-emelt fel egy  franciaválogatott mezt. Ami az övé volt. Azt oldalra rakta,és elővett egy Atleticos mezt is. Azt is oldalra rakta,majd kivett egy Atleticos telefontokot.
-És azt hiszem ennyi.-nézett bele a táskába.
-Szóval,a barátnőmnek hozol ennyi mindent én meg kapok egy raj labdát és ennyi?-nevettem fel.
-Azt mondtad,rajongóm. Szeretném ha boldog lenne,hogy itt vagyok.
-Antoine. Ugye tisztában vagy vele,hogy ha meglát konkrétan lehet,hogy elájul?-húztam fel a szemöldököm.-És még el is tölt veled egy napot! Szerintem már ugrándozni fog az örömtől. Te meg félsz,hogy nem örűlne?! Mingyárt dobok egy hátast!
-Jól van már Seb! Az ember kedves se lehet?-röhögött.
-De-de lehet. Nos hívhatom?-néztem rá. Lehuppant a kanapéra és a kezébe fogta a kontrollert.
-Hívd!-adta ki a parancsot,én meg mellé ültem és megfogtam a másik kontrollert,miközben tárcsáztam Lizát.

Liza:

Éppen kint ültem a konyhában és az Instagrammomat nézegettem,amikor megcsörrent a telefon a kezemben.
-Szia Seb!-szóltam bele vidáman.
-Szia Lizzy!-köszönt. Ekkor egy másik számomra érthetetlen okból kifolyólag ismerős hang is köszönt nekem egy "Hellót". Nem törődtem vele.
-Na mizu? Mi jót csinálsz?-kérdeztem.
-Fifázok.
-Uu és meg sem hívtál?-nevettem fel.
-Éppen azt akarom.-mondta. Elmosolyodtam.
-Akkor 20 perc és ott vagyok.-szóltam.
-Jó,de bemutatlak majd egy kedves barátomnak,ha nem baj.
-Persze,hogy nem baj. Na szia! Talákozunk!-tettem le.

Ki lehet az a barát?
Mivel még pizsomában voltam,ezért felfutottam az emeletre és elővettem a Sébastiantól kapott Atleticos felsőmet és egy farmert. Fekete hajamat,amiből már lassan tünt el a lila szín egy szoros copfba kötöttem. Felvettem a börláncom,majd magamra kapva egy cipőt és egy napszemcsit elindultam.

Boldogan sétáltam Sébastian felé. Vajon ki a barátja? Láttam már valahol?
Kérdéseket félrehessegetve kopogtattam az ajtón. Majd miután 5 perc elteltével rájöttem,hogy talán csengetnem kéne becsengettem és vártam. Egy perc múlva Seb széles mosollyal az arcán nyitott nekem ajtót.
-Szia hercegnőm.-nyomott egy csókot a számra. Átöleltem a nyakát és magamhoz húzva még egy csókot kértem(amit meg is kaptam).megfogta a kezemet,majd bevezetett a házba.
A nappali felé vette az irányt,ahol én amint megláttam,hogy a bizonyos barátja ott ül a kanapén megálltam.
Seb elengedte a kezem és közelebb lépett a haverjához. Ismerős volt a haja. A testtartása.
-Szóval Liza.-erre a mondatára a a srác felkászálódott,de úgy hogy az arcát még nem láttam. A testalkata annyira ismerős volt.. ahjj.-Beszeretném mutatni az egyik legjobb barátomat. Antoine ő itt Liza.-és ekkor felém fordult. Megállt bennem az ütő. Teljes életnagyságban és személyesen állt előttem a legkedvencebb focistám, Antoine Griezmann. Csak tátogtam mint egy hal. Grizi kinyújtotta felém a kezét.
-Az arcodból ítélve,tudod ki vagyok. De bemutatkozok mert az úgy illendő.-szólalt meg(franciául).-Szóval én Antoine Griezmann vagyok-fogta meg a kezem. Észbe kaptam és megráztam a kezét.
-Elizabeth Rogers.-nyögtem ki a nevem.
-Seb már sokat mesélt rólad. Hallom Atleticos vagy. Ennek örülök.-mosolygott rám teli vigyorral.
-Az Atletico a legjobb. Kinek másnak szurkolnék?-villamtottam én is rá egy mosolyt.
-Jó fej a barátnőd Sébastian.-kacsintott rám,én pedig úgy éreztem menten elájulok.
-Tudok róla.-mondta Seb és átölelte a vállam.
-Sébastian,azt hiszem beszélnünk kell.-fordultam felé.
-Ohh.. Seb fuss!-suttogta Grizi nevetve. Én is felnevettem.
-Nem,nem fogom bántani. Csak egy aprócska kérdést engedj meg.-néztem a barátom szemébe. Bólintott én pedig vettem egy nagy levegőt.
-MÉGIS MIKOR AKARTAD ELMONDANI,HOGY KEDVENC FOCISTÁM TÖRTÉNETESEN A LEGJOBB BARÁTOD?!-emeltem meg a hangom. Miután szinte ordítva megkérdeztem ezt,elröhögtem magam.
-Hát.. azt akartam,hogy meglepi legyen.-mosolyodott el.-Ne harizz!-hajolt közelebb.
-De,harizok.
-Akkor hazaküldöm Antoine-t.-hajolt még közelebb.
--De Antoine Fifázni akar,szóval nem megy sehova.-szólalt meg Griezmann.
-Grizou. Te most egy picit kuss.-szólt rá Seb nevetve.
Grizi feltartott kézzel elhátrált.
-Na szóval,hazaküldöm akkor.-folytatta felém nézve.
-Most mondta nem akar elmenni.-húztam mosolyra a számat.
-Ahhj!-rántott magához és megcsókolt.
-Nem tetszik,hogy ellenem vagytok mind a ketten.-Nevetett fel a csókunk után.
-Pedig el kell fogadnod.-mondta a focista mögülünk. Most,hogy látom őket egyszerre,nem is hasonlítanak annyira. Sőt csak egy picit.
-Na igen Seb.-mosolyogtam rá,majd nyomtam egy puszit a szájára. Odafutottam a kanapéhoz,átugrottam és leültem rá.
A megállított meccsre néztem. Már majdnem vége volt.
-Komoly Premier League?-néztem rájuk. -Azt reméltem legalább Laligás csapatokkal játszotok ha már itt vagy Griezmann. Most akkor velem játszon valamelyikőtök egy Laligás meccset. Léccíí!!!-vigyorogtam.
-Játsz a kedvenced ellen. És ha levered,akkor én jövök ellened. Oké?-kérdezte Seb.
-De hát te is a kedvencem vagy.-kacsintottam rá,mire felnevetett.
-Ezt nem vitatom. Csak kiváncsi vagyok.
-Én meg még jobban.-ült le mellém Grizi.
Kezébe adtam a másik kontrollert. Rámnézett.
-Nos melyik csapattal lesz hölgyem?
-Hát,mivel te tudtommal nem szeretsz az Atleticoval lenni,majd leszek én.
-Ohh wow.. tényleg sokat tud rólam a csaj.-mondta Sebnek.
-Tudok egyet s mást.-bólintottam.-Akkor melyikkel leszel?-kérdeztem.
-Hmm.. mit szólnál egy elég jó rangadóhoz? Egy Real-Atletico mehet?-nézett rám egy igazi Grizis "sunyi mosolyra" húzva a száját.
-Benne vagyok.

Elkezdtük a meccset. Az első félidő 20' dik percében megszerezte a vezetést,mondanom sem kell,hogy sajnos Ronaldoval...
Aztán,mivel én nagyon ügyes vagyok egyenlítettem az első félidő hosszabításában Torressal.
A gólörömöm csodálotos volt.
Felpattantam,ugrándozni kezdtem a kanapén,majd Sébastian nyakába ugrottam.
-Ügyes vagyok?-kérdeztem.
-Nagyon,de figyelj,mert a végén Anto köcsög lesz és belövi.-mutatott a képernyőre,ahol már az ellenfél lassan megindult.
Visszasiettem a helyemre és leszereltem,az épp meginduló játékost. Ekkor pont lefújták az első félidőt,mire felsóhajtottam.
-Bocsi,ezt az utolsó támadást,de ha már Seb mondta.-turt bele a hajába és felnevetett.
-Srmmi baj. Ha majd te ugrasz Seb nyakába,hogy ünnepelj én be is rúgom azt a labdát.-röhögtem.
Kis pihenő után folytattuk.
Elősszőr még nem történt semmi érdekes,de aztán, a védőim pont rosszkor csúsztak be.. a tizenhatoson belül,ezért egy szép tizenegyes gól után egyel vezetett ellenem.
Aztán a 65'dik percben Koke egyenlített,én pedig felsikoltottam. Grizi halkan káromkodott.
-Kokito.. ahjj ezért még kapsz edzésen. Túl jól lettél megcsinálva a játékba.-motyogta maga elé mosolyogva.
-Ne bántsd Kokét! Őt is nagyon bírom.-mondtam  és figyelmeztetőn feltettem az ujjam.
-Mindenkit bírsz a csapatból?-nézett rám.
-Öhm.. folytassuk inkább. Nem mondok semmit,a végén kiderül,hogy pont azt akit annyira nem bírok te nagyon bìrsz.
-Hát jó.-mosolyodott el.

Tovább folytattuk a meccset. Volt ott mindenféle.. aztán a 89'dik percben a csapatomból Griezmann megindult és Carrasco indította. Cseleztem vele egyet,majd bevágtam a gólt. A játékban lévő Griezmannt megölelték a csapattársai. Én pedig felpattantam és elkezdtem a Griezman táncot. Saját magával megvertem őt.

A melletem ülő Griezmann pedig lecsúszott a kanapéról.
Hiába volt a hosszabítás utánna,ott sem szerzett gólt.
A játék végén felémfordult,és kitartotta a kezét.
-Gratulálok. Az lett volna a legjobb,ha a BL döntő is így végződik.
-Hát igen.-ráztam meg a kezét.

Ezután Sebet is levertem. Griezmann csinált velünk egy selfiet amit ki is rakott instára és a többi oldalára.
A Sébastiant megalázó meccs után odalépett hozzám és a kezembe nyomott egy zacskót.
-Neked hoztam. Gondoltam legyen emlékezetes.
A csomagban kettő mez volt. Mindegyik az övé. És egy Atleticos telefontok pont a telomra való. Meghatódtam.
-Köszönöm. Megölelhetlek?-kérdeztem félve. Nevetve magához húzott én pedig átöleltem. Kértem aláírást mindkét mezre és csináltam vele én is egy közös képet.
Ezután még beszélgettünk 2-3 órát vele,aztán mikor elment Sébastian nyakába ugrottam.
-Köszönöm. Ennél szebb meglepetést még nem kaptam.-mondtam és megcsókoltam. Csókunk elhúzódott.
Egy fél óra múlva hazamentem és a maradék napot Amyvel töltöttem.
Este Seb átküldött egy számot.
Seb:~Antoine telefonszáma. Mondta,hogy adjam meg neked. Azt hiszem kedvel téged. De tuti nem jobban mint én ♡¤♡¤
Én:~Ohh mond neki,hogy köszi. És nem kételkedtem ebben egy percig sem. ♡♡¤