Sébastian:
Amy lehet,hogy lány.. de az elfogyasztott italmennyiségnek hála olyan volt,mintha valamelyik haveromat kéne ápolgatnom...
Egyfolytában nyafogott.
-Fáj.. fáj a fejem!-nyüszített még mindig kótyagos fejjel.
-Tessék,igyál egy kis vizet.- nyujtottam felé egy pohár vizet. Azonnal lehúzta,majd kétségbeesetten rám nézett.
-Szarul vagyok.-bökte ki,majd felpattant és kifutott a helyiségből. Szerencsére megtalálta a mosdót és a wc mellé dölve kapaszkodott a csészébe.
-Most már jobban vagy?-guggoltam le mellé.
-Hát.. hogy is mondjam.. szerintem én ma itt fogom tölteni a napom.-mondta,majd máris megint a wc fölé hajolt.
Elhúztam a számat és megveregettem a vállát.
Kiléptem a fürdőből.
Meghallottam a bejárati ajtó csukódását,majd a felém közeledő lépteket.
Az egyik fal széléhez simultam.
Liza pedig Amyt szólongatva elsétált előttem.

Liza:
-Amy! Sébastian! Hol vagytok?-kiabáltam a folyósón. Ekkor megéreztem,hogy valakinek a kezei a derekam köré fonódnak.
-Miért kiabálsz? Félsz?-suttogta a fülembe Seb,úgy hogy ajkai súrolták a fülemet. A pillangóim a hasamban életre keltek és összevissza repkedtek.
-Nem félek.-hajtottam hátra a fejem. Sébastian közelebb hajolva gyengéden megcsókolt. Végig simítottam az arcán,ő pedig lassan magafelé fordított. A kezemből kiesett az összes pékségből hozott eledelem és átkároltam Seb nyakát. Közelebb húzott magához. Csípőnk egymásnak nyomódott,mire egy halk sóhaj hagyta el mindkettőnk ajkát. Újra megcsókolt,majd megint megemelt egy kicsit,én pedig átkulcsoltam a lábaimmal a derekát. Elkezdett a szobája felé vinni.
Amikor elhaladtunk a fürdő előtt, Amy nyöszörgését hallottam meg.
Seb megállt és mindketten a barátnőmre néztünk.
-Kérlek.. csak ne most tegyétek meg jó?-nézett ránk,majd a wc fölé hajolva kiürített magából mindent.
Elpirulva meredtem Sebre. Lassan elengedett,én meg leereszkedtem a földre.
-Azt hiszem,hozok neki egy pohár vizet.-mondtam zavartan,majd a konyha felé vettem az irányt.

Sébastian:
Megint én maradtam ott a szőkeséggel ezért beljebb léptem a fürdőbe.
Amy rám kapta a fejét.
-Látom izgatott vagy.-nézett rajtam végig. -Eléggé árulkodó jeleket lehet rajtad felfedezni.-röhögte el magát.
-Ha-Ha-Ha nagyon vicces vagy.-néztem rá mérgesen.
-Én csak a tènyeket közöltem. Szerezzek neked egy nagyobb nadrágot?
-Liza!!-ordítottam.-Most nyírom ki ha nem jössz!
Liza nevetve bejött az ajtón.
-Nem kell kiabálni. Talán félsz?-simított végig a hátamon.
A barátnője kezébe adta a vízzel teli poharat,majd egy lavorba vizet engedett.
-Öblíts!-adta ki a parancsot a lánynak.
Amy megtette amit Lizzy kért,ezért a lány faggatni kezdte a szőkeséget.
-Szóval.. miért akar téged Seb megölni?-nézett rá. Megakartam szólalni mire leintett jelezve,hogy maradjak csöndben.
-Ááá... csak jeleztem neki,hogy vegyen nagyobb nadrágot.-Liza szemforgatva nézett a barátnőjére.Rám kapta a tekintetét és végig nézett rajtam,majd sóhajtott egyet.
-Ne törődj vele Seb.-lépett oda hozzám. Gyengéden megcsókolt,majd a fülembe súgott.
-Menj reggelizz. Mi is mingyárt megyünk csak rendbe teszem. És nyugi.. nem szakít mindig majd minket fèlbe.
Megborzongtam.. és mivel ezt a játékot ketten játszák,megint magamhoz rántottam,mire egy szaggatott sóhaj tört fel a torkából.
-Legközelebb nem fog érdekelni,félbeszakít-e vagy sem.-nevettem el magam.
Liza elpirult,én pedig nyomtam az arcára egy puszit és a konyha felé vettem az irányt.
Liza:
-Istenem Amy! Nem tudsz kicsit kedvesebb lenni?-förmedtem rá,miközben mostam a haját.
-Hé'! Másnapos vagyok.. így még nehezebb kedvesnek lennem.-mentegetőzött.
-És ezért kell piszkálni Sebet???-kérdeztem.
-Nem.. csak tudod,olyan nehéz nekem a tegnapi eset után azt néznem,hogy ti hogyan játszadoztok.. És tudod,nem akarom,hogy megbántson... -mondta.
-Sajnálom.. nem gondoltam bele,hogy ilyen nehéz látnod minket... és köszönöm,hogy aggódsz értem,igaz barát vagy.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Én köszönók mindent. Ha te tegnap nem vagy ott,az az állat nem habozott volna.-mosolyodott el.

Miután megmostam a haját és rendbe raktam kissé,levettem a ruhámat és neki dobtam.
-Vedd fel. A tied elbírna egy mosást.
-Ohh köszi...de te akkor egy szál fehérneműben fogsz flangálni?-nevette el magát.
-Hát azt is megtehetném.. de más tervem van.-mondtam.
-Ahaaa..-nézett rám furcsán.
-Na,menj a konyhába. Mingyárt megyek én is.-toltam meg a hátát,hogy haladjon.
Mikor sikeresen elindult,én Sébastian szobája felé vettem az irányt.
Szerencsémre mint mindenhol neki is volt a székén egy póló amibe belebujtam és én is lementem reggelizni.

Amint Seb meglátott elnevette magát.
-Szóval így állunk! Lenyúlod az egyik kedvenc pólomat is.
Nem is néztem eddig meg,hogy milyen pólót vettem fel,annyit láttam,hogy piros. Ekkor észrevettem egy számomra igen kedves címert a póló mellkasán.. az egyik sarokban.

Egy Atlético de Madrid címert!!!
Felsíkítottam és megöleltem magamat a pólón keresztül.
-Honnan van ilyened? Hol vetted?? Vááá!!-ugrándoztam.
-Mi baja van?-kérdezte Amytől.
-Á.. csak imádja az Atléticot.. semmi különös. Ja és mivel mégis csak Franciaországban vagyunk.. meg kell említenem,hogy imádja Griezmannt...-sóhajtott fel a szőkeség.
-Griezmann?!-kaptam azonnal oda a fejem.
-Ahha... szóval oda van Griezmannért...-gondolkodott el Seb.
-Igen..-sohajtott megint Amy.
-Liza.. tied lehet a pólóm.-mondta Seb.
-Komoly?-néztem rá döbbenten.
-Persze. Majd szerzek másikat.-mosolygott. A nyakába ugrottam.
-Köszi,köszi,köszii!!!! -visítottam,majd megcsókoltam.
Felnevetett.
-Igazán nincs mit.

Mikor magamhoz tértem és sikeresen megettem a reggelim, elővettem a telefonom és neki álltam netezni.
A Facebookra tévedve sajnos elég rossz dologgal kellett szembetalálkoznom és dühömben belemarkoltam a saját combomba,majd mérgesen letettem a telefonom.
-Mi bajod?-nézett rám Amy,majd Sébastian is.
-A világ legganyébb embere az Eiffel torony előtt pózol épp és a legrosszabb,hogy nem csak egy napra jött élvezni a Párizsi levegőt.-morogtam.
-Azt akarod mondani,hogy...-nézett rám a barátnőm és egyből megértettem mire gondolom.
-Igen.. pontosan azt.. Jason ide jött nyaralni-sóhajtottam