Liza:

Reggel felriadtam és ijedten ültem fel az ágyban. Elösszőr nem tudtam,hogy mi van és hogy hol vagyok de aztán az összes emlék belémhasított.
A tegnapi csókjaink egy bizsergést indítottak el a testemben,úgy hogy még a hasam és begörcsölt egy pillanara. Végig simítottam az alsóajkamon és még mindig nem fért a fejembe,hogy megcsókoltam Sebet.
Oldalra néztem. Az ágyban melletem Sébastian szuszogott.
-Akkor minden igaz amire emlékszem... megcsókoltam... nem is kevésszer.-motyogtam,majd mosolyra húztam a számat és visszafeküdtem. Most odabújtam Sebhez,mire átölelt.
-Mindenre emlékszel?-fordította magafelé az arcom.
-Igen. Minden. Egyes. Mozzanatra.-mondtam már a szájába.
-Tényleg?-suttogta.
-Igen.
-Akkor gondolom nem baj,ha megcsókollak?-nyomta neki az ajkait az enyémeknek.
-Egyáltalán nem baj.-mondtam(már amennyire engedte a szája)
Az elősszőr gyengéd csókból egyre hevesebb lett.
Magára fordított,én meg belemarkolva a hajába tovább csókoltam.
Lassan felült és ezzel engem is erre késztetett. Megint a dereka köré csavartam a lábaim.
Abbahagyta a csókot és kérdőn nézett rám.
-Nem érzed úgy,hogy tegnap is hasonlóan altattalak el?-nevette el magát.
-De.. csak most nem akarok aludni...-haraptam be az alsó ajkam és lekászálódtam róla.
Megfogta a csuklóm és visszarántott.
-Nem is kell.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szebb a szemöldököm?-néztem rá.
-Csak egy kis heg. Nyugi.-nyomott  a sebre is egy puszit.
-Tényleg nagyon köszönöm,hogy elhoztál minket.-simítottam végig a mellkasán.
-Én köszönöm. Különben nem biztos,hogy ennyi jó történt volna velem.-kacsintott rám.
-Nem sokan mondhatják el magukról,hogy a túristájuk mellett ébrednek.-nyomtam neki a homlokom az övének.
-Hát nem. Szerencsés vagyok.-nevette el magát halkan.
-Charlotte nénikémnek szóltál?-húztam közelebb és egy puszit nyomtam az orrára.
-Persze. Elősször kiakadt,de azt mondta estére legyetek otthon.-simított ki egy tincset a szemem elől.
-Úgy látszik előbujt belőle a jófejség.-nevettem.
-Meglehet.-csókolt meg.

A csókunk után kikászálódtam az ágyból.
-Hova mész?-ült fel.
-Megkívántam valami péksütit... van a közelbe pékség?-simítottam végig a hasamon.
-Van egy. De gondolj rám is. Meg Amy is tuti éhes lesz..
-Basszus! Amy kibaszott másnapos lesz. Nem hagyhatlak itt vele..-ráncoltam össze a homlokom.
-Liza... 19 éves vagyok és fiú... a haverjaim háromnegyede ilyen szokott lenni egy-egy buli után,úgy hogy ne félts.-mondta.
-Jó.. igazad van.-mosolyogtam rá.
-Nekem mindig.

Sébastian:

Nos kétségkívül az este tökéletesen végződött.
Liza a legjobb ami történt velem.
Amikor megláttam a bár előtt vérző szemöldökkel Amy-t tartva.. rájöttem,hogy tényleg elég rossz lehetett az a buli.
Miután megtudtam mi is történt egyből arra gondoltam,hogy ha megtalálom Ethant nagyon megverem sőt megölöm. De szerencsére letudtam nyugodni és egy tervet szőttem a fejemben.
A nagynéni haragjától megmentve áthoztam őket magamhoz.. és ohh de jól cselekedtem!
Minden egyes csók a fejembe vésődött.. bámulatos volt.

Liza zökkentett ki a gondolatmenetemből.
-Akkor.. mit hozzak nektek?-kérdezte félénken.
Felálltam(nem.. nem úgy) és odasétáltam hozzá.
-Amit csak akarsz.-rántottam magamhoz.
-Oké.-mosolyodott el. Lassan közelebb hajolt,majd nyomott egy gyors csókot a számra.
Kibontakozott a szorításomból és elindult a fürdőszoba felé.
-Liza.-szóltam utánna,mire visszafordult.
-Hm?
-Gyere ide.-nevettem fel.
Visszasétált.
-Visszaadhatnád a pólóm.-fogtam meg a pólója sarkát. Elpirult,majd nagy szemeit rám meresztette.
-Nem mered levenni.-nézett a szemembe.
-Fogadjunk?-szorítottam a fogáson.
Az egyik kezét az alsónadrágomra helyezte.
-Na,most fogadjunk.-húzta fel a szemöldökét.
-Szörnyű vagy.-húztam magamhoz és megcsókoltam.
Belemosolygott a csókunkba.
-Tudom.-sóhajtotta mikor elengedtem.

Elment és átöltözött a tegnapi ruhájába.
Mikor visszajött a fejemre dobta a pólóm.
-Tessék. Bár még ne vedd fel.-kacsintott és elővette a telefonját.
-Mit csinálsz?-mentem közelebb.  Mire rámirányította a telefon kameráját.
-Semmit.-rakta el a mobilt.
-Add ide.-tartottam a kezem.
-Mennem kell Seb, éhen halok. Szia-intett,majd kifutott a szobából.
Nevetve megcsóváltam a fejem és felvettem a pólóm.

Liza:
Az úton vagy nevettem,vagy a telefonomban néztem a Sébastianról készült képet.
Teljesen normálisnak nézhettek...

Beléptem a pékségbe. Azonnal megéreztem a frissen sült sütemények mámorító illatát.
Nagy nehezen kiválasztottam három kaját és abból beletettem zacskókba 3mat 3mat. Odaléptem a pulthoz.
-Jó reggelt!-köszöntem az eladónak,aki eddig háttal pakolgatta a kenyereket.
Hatalmas mosolyal az arcán megfordult,majd mikor meglátott a mosolya fintorrá torzult.
-Ó,hát hello Elizabeth.-fujtatott rám.
-Chloé? Te itt dolgozol?
-Ja.. a pasid nem említette,hogy valószínű én leszek itt?-kérdezte flegmán.
-Milyen pasim?-néztem rá döbbenten. Tudja mi történt Sébastian és köztem?! Az nem lehet..
-Jaaj.. ne add az értetlent bukott angyal! Láttam a sztárfotót.-hajolt hozzám közelebb és megbökte a mellkasom.
-Milyen fotót?-löktem el a kezét.
-Te komolyan ilyen segghülye vagy?! Azt a kibaszott instagramm fotót amit a te drága barátnőd tett közzé!-förmedt rám.
-Nem vagyok hülye te liba! Honnan az Isten szerelméből kéne tudnom,hogy Amy mit rak fel instára!!?!?-orditottam. Egy kicsit elhallgatott.
-Rohadj meg.-mondta,majd a kezembe nyomta a telefonját.
-Ez az a kép. Sőt inkább gif..-mondta és bepötyögte az árakat

A képen Seb nyakát át karolva épp csókolom,miközben ő a derekamat fogja. Látszik rajta,hogy boldogok vagyunk

Amy pedig ezeket irta alá:
Na végre! A két reménytelen szerelmes egymásra talált 😆💕
#kalandosbuliutan #csok #egyemacivuket #vegre #szarulvagyokhulyebuli #reszegposztaztmegisjo #Szerelmesvakacionakigerkezik
@Liza_the_hippigot   @SebMestolar

-Úristen!-temettem a tenyerembe az arcom.
-Hát igen.. de ugye tudod,hogy ő az enyém?-csapta elém a tenyerét.
-Hát tudod... az ez után a csók után következett még száz nem azt mutatja,hogy hiányoznál neki.-tettem le a kért pénzt,majd gúnyos mosolyra húzva a számat kiléptem az üzletből.