Sébastian:
Anyukám nagyon örült a kis apróságnak amit vettem neki. (Igazából egy rohadt nagy virágot kapott,mert imádja az ilyeneket)
Reggel megint zajra ébredtem,de most nem volt kedvem ki kelni az ágyból. Holnap lesz az idegenvezetésem utolsó napja.
Amint megszólalt az ébresztőm,kikeltem az ágyból és miután gyorsan elkészülődtem,indultam is a Louvre-hoz.
Tudtam,hogy ma egyszerübb napom lesz mivel a legtöbb nevezezetességen már túl voltunk. Talán 2-3 órába belelehet sűríteni.
A találkozó hely előtt még egy túristám se állt ezért csak vártam rájuk.

Már fél óra is eltelt de senki nem jött ekkor csörögni kezdett a telefonom.
-Szia Liza!-szóltam bele.
-Szia Seb. Figyelj... hányan vannak már a Louvre-nál?
-Konkrétan senki nincs itt. Miért?-kérdeztem.
-Hát.. mert szerintem ők nem oda mennek...-halkult el.
-Hanem?
-A Notre Dame-hoz.-nevetett fel. Gyanus volt.. nagyon gyanus.
-Öhm oké.. akkor én is odamegyek.-mondtam.
-Jó,siess-tette le.
Nem tudom miért mentek oda.. de az lett volna a mai helyszín.

Haza mentem a kocsimért és elindultam a megbeszélt helyre.

Mindenki ott állt sorban fesorakozva. Liza lépett ki a sorból.
-Mi ez az egész Lizzy?-kérdeztem.
-Hát.. készültünk neked egy pár aprósággal.
-De miért?-néztem rá.
-Mert ez az első idegenvezetésed és profin csináltad.-nevetett rám a sorból kilépve Amy.
Hamarosan mindenki megindult felém és a kezembe nyomtak egy-egy ajándékzacskót.
Mindent bepakoltam az autoba és feléjük fordultam.
-Köszönöm szépen emberek! Ez sokat jelent nekem-mosolyodtam el.
-Ugyan Seb. Mi köszönjük ezt a hetet.-mondta valaki a tömegből.
-Nos,akkor hajrá, kezdődjön az utolsó előtti nap.-mondtam és előre mentem.
Mindenki párosával követett és szinte itták a szavaim. Bármiről meséltem odafigyeltek és ez boldogsággal töltött el.
Mindent amit bemutattam ámulattal figyelték. Nem tudom,hogy ez azért van mert holnap vége az idegenvezetésnek,vagy mert tényleg érdekelte őket.

Már órák óta beszéltem és csak beszéltem,miközben össze-vissza sétálgattunk. Láttam,hogy mindenki nehezebben lépked mögöttem ezért megálltam előttük.
-Oké,egy óra szabad program. Vagy pihenés. Kinek hogyan tetszik.-szóltam,mire a legtöbben elrohantak vagy valami kaját keresni,vagy mosdóba.
Liza maradt ott egyedül és odalépett mellém.
-Imádnak téged.-fogta meg a vállam.
-Miből gondolod?-fordultam felé.
-Mert mondták.-nevetett fel.-Meg hát nagyon jó vagy ebben. De tényleg,nem akarsz apud cégénél dolgozni?
-Köszi. De nem tudom... vagyis hát.. nem biztos azt szeretném,hogy apám legyen a főnököm.-turtam a hajamba.
-Ezt megértem,de gondolkozhatnál rajta-kacsintott rám.
-Oké.-bólintottam.

Liza még ott maradt velem beszélgetni,majd miután visszajött mindenki folytattuk a túrát. Igazából már csak egy óránk volt és mivel az egy órai látni valót elmondtam fél óra alatt,ezért befejeztük a mai napot.
Az épület előtt neki álltam elbúcsúzni a túristáimtól.

Mikor mindenki elment,beszáltam a kocsimba és indulni készültem,amikor valaki elém ugrott.
-Nehogy elindulj Sébastian!-kiáltott rám Liza,majd bepattant mellém az anyósülésre.
-Elizabeth,te magadnál vagy?! Elindulok aztán már el is ütöttelek!-néztem rá mérgesen. Rám nézett. Láttam,hogy könnyes az arca.
-Mi a baj?-nyúltam akaratlanul az arca felé,hogy letöröljem a könnyeit. Elfordította a fejét és kibámult az ablakon.
-Nem vetted észre,hogy Amy már az egy órás pihenő óta nincs itt? Fogalmam sincs hol lehet.. nem veszi fel a telefont. Kérlek,segíts!-fogta két keze közé az arcom. Az érintése nagyon jól esett és véletlenül előre hajoltam,de még pont időben észhez tértem.
-Persze,hogy segítek. Nyugodj meg.-öleltem át. Szorosan hozzám bújt.
-Köszönöm.-suttogta. Elengedett és becsatolta magát.
-Akkor találjuk meg Amyt.

Nem hazudok,három teljes órán keresztül kerestük a szőkeséget,mire megpillantottuk egy padon kuporogva az ő Ethan-ével.
Liza dühösen kiszállt a kocsiból,odament hozzájuk és mind a kettőnek leordította a fejét. Ethan felállt és határozottan felélépett. Kiugrottam az autoból és a srác elé léptem.
-Csak ne olyan hevesen!-mordultam rá franciául. Feltett kézzel röhögve elhátrált.
-Amy!-húzta fel Liza a barátnőjét.-Kibaszottul hiányoztál. Nagyon megijedtem! Többet ne merj ilyet tenni!-ölelte meg.
-Rendben.-bólintott Amy.
-Hazaviszlek titeket gyertek.- mentem oda.
-Jó,csak előbb elköszönök.-engedte el Lizát a szőkeség és odafutott az ujdonsült fiújához.
-Nem tetszik ez nekem.-súgta Liza a fülembe.
-Nekem se. Van valami fura a srácban...-néztem rá.
-Nem akarom,hogy valamit csináljon Amyvel.
-Reméljük,semmit nem fog.-mondtam.

Miután Amy elköszönt hazavittem a lányokat és én is hazamentem. Holnap.. lesz.. az.. utolsó.. nap.