-Tappmancs... - szólította meg James elmélázva a melette ülő barátját, aki épp minden erejével koncentrálva ette a csomag gumicukrot, amit a vonatállomás közelében lévő mugli boltból vett.
-Hmm...?- nézett rá és fogai közé kapott egy darabot, majd meghúzta, így az kettészakadt, földöntúli örömet okozva ezzel a gyerekes Siriusnak.
-Szerinted van esélyem Evansnál?-
A fiáker amiben ültek döccent egyet, mintha ő is ugyan úgy meglepődött volna ezen a kérdésen, mint Sirius Black. Elkerekedett szemmel fordult James felé és mikor rájött, hogy komolyan kérdezte felhúzta a szemöldökét és elnevette magát.
-Miért ne lenne? Haver, ne szivass már még Sammy-t is sikerült megdugnod. Evans miért ne tudnád?- gesztikulált a gumicukorral a kezében. Tényleg nem értette, mi baja van.
-Sirius.- fordult felé és belenézett a szemébe -Nem megdugni akarom. Én... Nem tudom, haver, én asszem belezúgtam. - Black fulldokolni kezdett a röhögőgörcs következtében torkán akadt cukortól.
-Mi van?- nyögte ki két köhögés között.
-Komolyan mondom. Te voltál már... izé... szerelmes?-kérdezte és hogy elrejtse elpirult arcát az ablak felé fordult és kibámult a sötétségbe.
-Szerelem? Ágas, ha én valakit nagyon utálok, márpedig olyan kétségkívül sok van, akkor az Ámor. Egyszer ugyan megpróbált meglőni, de elhajoltam.- vigyorgott és újra a szájába vett egy édességet, miközben szemében megcsillant a hazugság szikrája. Bűn, nem bűn, őt is foglyul ejtette a kis rohadék és sajnos nem ereszti.
-Hogy te mekkora barom vagy. - sóhajtott fel James és elmosolyodott, miközben feladva a reményt hátradőlt a széken.
-Figyu, szerintem te is tudod, hogy nem én leszek az az ember akivel erről beszélni lehet. Ezért tartjuk Lupint. - mosolygott rá.
-Hülye vagy. Sokkal okosabb vagy annál, mint amit eljátszol itt mindenkinek a nagyszínpadon.- fordította felé a fejét és azt hitte egy pillanatra látott valamit a szemében.
-Mi most ez a nagy lelkiző parti, haver?- vonta össze a szemöldökét.
-Semmi- nézett ki sóhajtva újra az ablakon. Szeretné visszakapni a régi Siriust. 
-Kinél van a pia?- kérdezte kétségbeesetten. Ma kell, hogy történjen valami jó is és az magától nem fog menni.
-Nálam, meg Peternél.- kacsintott rá, egy jó estét ígérve.
-Kettőtöknél? Elfeleztétek vagy mi? - nézett rá értetlenül James.
-Dehogy, te butus- dobott az orrának egy cukrot- Mindketten hoztunk egy üveggel.- vigyorodott el.
Potter megrázta a fejét és felsejlett előtte egy kép a mai éjszakáról és arról, hogy másnap már órára kell menniük. Csak az egyik fele volt jó annak amit látott és az nem a holnapi nap.

~

A Nagyterem mit sem változott. Az elvarázsolt mennyezet idén is a kinti tiszta, csillagos eget mutatta, a négy párhuzamosan elrendezett asztal ugyan úgy várt rájuk, mint ahogy azt a nyár elején itthagyták és a tanárok látványa is ugyan azt a visszataszító érzést váltotta ki belőlük, mint minden egyes alkalommal.
Ez az év sem indult másképp, mint eddig az összes többi, egyikőjük sem gondolta, hogy a folytatás bármilyen változást hozhat és nem is igazán akarták. Minden a maga módján volt tökéletes számukra és nem akarták, hogy ez a rend megváltozzon.
Lassan mindenki elfoglalta a helyét. Időközben Lupin és Peter is csatlakozott hozzájuk és leültek a már megszokott helyükre a Griffendél asztalánál. A beosztási ceremónia alatt gúnyneveket találtak ki az újdonsült Mardekárosoknak és szemérmetlenül flörtöltek a saját házukba kerülő lányokkal.
James elkapta Lily szemforgatását mikor Sirius nagy jövőt jósólt egy kora ellenére igencsak termetes mellekkel megáldott leányzónak. Ettől az egyetlen apró mozdulattól elfogta az érzés, hogy mégiscsak elég közönséges dolog amit csinálnak és ezután elment a kedve attól, hogy heccelésből kikezdjen a kicsikkel és a ceremónia további részében a vörös hajú szépséget bámulta. Őszintén, hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?

-Örülök hogy újra találkozunk.-nézett körbe az igazgató- Egy újabb várhatón csodálatos tanévnek nézünk elébe. -mosolyodott el Dumbledore- viszont idén is szeretném figyelmeztetni az újdonsült elsőseinket, illetve pár felsőbbévest is- pillantott itt szigorúan a Tekergőkre- hogy az iskola melletti Tiltott rengetegbe idén is tilos bemenni és amíg jómagam vagyok az igazgató az is lesz. Nem gyerekeknek való az a hely, remélem ezt sikerül végre megértenie mindenkinek. Fecseghetnék még sokáig rendről és a tanulás fontosságáról, de tudom hogy nem figyelnétek rám, a helyetekben én sem tenném úgyhogy nem is rabolnám tovább az időt a fenséges vacsorától. Jó étvágyat! -ebben a pillanatban varázsütésre finomabbnál finomabb ételek jelentek meg az asztalokon. Néhány elsős felsikoltott meglepődöttségében, a nagyobbak viszont állatok módjára estek neki az ételnek. Pár másodpercig szinte néma csend volt a teremben, mindenki azzal volt elfoglalva, hogy minél több mindent a tányérjára szedjen és azt még abban a pillanatban el is kezdje enni, de aztán lassan előtörtek a nyári emlékek és egy általános hangzavar uralkodott el a termen.
A négy fiú megrakott tálcákkal lopakodott ki a Nagyteremből, majd az épületből is, hogy kezdetét vehesse az ő saját évnyitó ünnepségük.

Egy húsz perces "hogyan ne baszódj el a sötétben a dugig tömött tálcával" séta után elértek a megszokott helyükhöz a tónál, ahol levették a talárjaikat és port verve fel leterítették a földre. Középre rakták az elcsent ételt és hivatalosan is elkezdték a tanévet. Egy idő múlva előkerültek a whiskey-k és velük együtt az előző évek emlékei, a csínyek amiket még nem csináltak meg és amiket igen, a vágyak egy szebb jövő után és a természetesen a kimaradhatatlan résztvevő, a tanárok szidása. Pár röpke óra múlva Sirius felbontott egy újabb üveget és egy érzést, hogy ideje lenne megmártózni a tó csodás vizében.
Ledobálták az anyjuk által gondosan kimosott és vasalt ruhájukat a földre és a legszabadabb kiáltásokat csalogatva ki a torkukból belegázoltak a tóba.
Akkor valószínűleg úgy érezhették nincs náluk boldogabb ember a Földön.

~

Írtózatos fejfájással keltette őket a hajnal és Sirius hálásan gondolt vissza tegnapesti énjére, akinek volt annyi esze, hogy félig behúzza a függönyt az ágyán, hogy a reggeli énjének ne süssön a szemébe a nap. Felült, majd pár percig viaskodott az agya irányításán a fejfájással, aztán olyan egyenesen ahogy csak tudott kitántorgott a zuhanyzóba. Ledobta az alsóját és megváltásra várva beállt a zuhany alá. Nekidőlt a falnak miközben megengedte a vizet és most az egyszer hálás volt annak, hogy Lupin egyszer leütötte a kvaffal a zuhanyrózsát, ami ennek köszönhetően most tökéletes ívben ereszti rá a vizet. Lassan visszaaludt ott, egyáltó helyében és így már észre sem vette, hogy James besétál a fürdőbe, mert épp abban a szent másodpercben jutott eszébe, hogy kilyukad a húgyhólyagja és ezen a felfedezésen felbátorodva, gondolta joga van ahhoz is, hogy megjegyezze - csak éppen kellően hangosan, hogy az utána betántorgó Lupin hallja- hogy Sirius elaludt pucéran a zuhanyban és biztosan valami szépet álmodik, mert nem csak ő áll, de egyéb testrésze is, aminek oly sok lány csodájára jár.
-Figyelj már Holdsáp, van még abból a szőrtelenítőkrémből? - kérdezi mostmár egészen halkan James a fogatmosó barátjától, aki erre nem válaszol, csak félkézzel kinyitja a csap feletti szekrényt és leveszi tavaly február alkalmával becsempészett mugli kincset, majd szépen kicseréli a zuhanyzóban lévő tusfürdővel. Visszmegy a csaphoz, köp egyet, kimossa a szájából és a fogkeféjéből a maradék fogkrémet és mint aki jól végezte dolgát kimegy, átadva a helyét ezzel az éppen végző Jamesnek, aki nagy lelkesen belepillant a tükörbe, de egyből el is kapja a tekintetét. Egy zord, fekete karikákkal keretezett szem tekintett rá vissza vádlón, hogy még ezek után sem fogadta meg, hogy nem iszik többet. Megnyitotta a csapot, aládugta a fejét és megtámaszkodott a mosdókagylón. Soha nem érzett még annyi törődést, mint amit akkor, ott a fejét körbecirógató víz nyújtott neki. Az a sikoltás viszont amit Siriustól kapott, ahogy az megérezte magán a jéghideg vizet, még átváltoztatástan óra végén is ott csengett a fülében.
-Haver, zárd el a kurva csapot!- ordított rá Tappmancs, miközben kiugrott a víz alól, éberebben mint azelőtt valaha.
-Jó reggelt, hercegnő.- vigyorgott ki még mindig a víz alól James, mire Sirius odacsörtetett hozzá és elzárta a csapot.
-Húzzál öltözni, Potter.- közölte az általános reggeli mogorvaságával és visszaállt a zuhany alá. -és baszódj meg ezzel a szarral együtt. - dobta az éppen távozó fiú után a kicserélt üveget.

-Úgy hallom nincs jó kedve. - mosolygott rá Lupin azokkal a szokásos vidám szemekkel, amik mögött mintha ma egy kis fájdalom is lenne, a tegnap esti ivást megkövetelő fejfájás következtében.
-Nem ám.- sóhajtott- De mondj egy reggelt, amikor a szépségkirálynő nem bal lábbal kel fel.- nyitotta ki a bőröndjét, hogy kivegye belőle az egyenruháját.
-Emlékeztek arra, amikor felborította az éjjeli szekrényét és az összes kotonja beleborult a táskájába, de annyira álmos volt, hogy nem vette észre és úgy ment órára?- nevetett fel Peter.
-Várjatok, mit is mondott pontosan McGalagonynak, mikor az meglátta gumikat?
-Hogy észben tartja, hogy előző éjszaka kifogytak a tanárnővel a munícióból, ezért ma dupla adagot hozott.- nevet fel James hangosan miközben az ingét gombolja.- azután abban az évben nem járt edzésre a büntetőmunka miatt.
Ilyen kedélyes állapotban mentek le reggelizni és miután Sirius is megitta az aznapi lélekpótló kávéját, elindultak az idei első órájukra, ami SVK és mint kiderült az új tanár egy beszari pöcs, akit egyetlen kósza kis gúnyos megjegyzéssel zavarba lehet hozni, így a Tekergők eldöntötték, hogy minden lehetőséget meg is fognak ragadni azért, hogy ez bekövetkezzen.

~

Siriusnak elég szürreális napja volt, tekintve hogy a tegnapi ivászat rendesen besegített előhozni a mai másnaposságot. De természetesen Black, mint mindig, tudta hogy mire vállalkozik, így ő és új barátai - Fejfájás, Hányiger és Szédülés- egész nap együtt aludtak az órákon és itták a Tekergők által kifejlesztett másnaposságot csökkentő szérumot.
A nap végére Hányinger és Szédülés búcsút mondtak sokszor látott barátjuknak és így Sirius kicsit nyugodtabb szívvel tudott kilopózni a Griffendél klubhelyiségéből és elandalogni a Hollóhátéhoz. Már két hete nem találkozott Brooke-al és magának is nehezen vallja be, de hiányzott neki. Igazából, hogy őszinte legyen nem is a lány hiányzott neki, hanem az hogy újra megsimíthassa az arcát miközben az ajkuk a legvadabb táncokat járja, meg hogy megint elsuttoghassa neki, hogy "oh Rooky" és ezért a lány jól bokán rúgja, miközben ugyan olyan szorosan húzza közben magához. Hiányzott az is, hogy hajnalig beszélgessenek mindenféle világmegváltó dolgokról, az élet faszságairól, meg arról hogy milyen hülyék a felnőttek és hogy ők mit szeretnének majd máshogy csinálni, tudva hogy valószínűleg ők is el fogjnak követni mindent az akkor felsoroltak közül.
Aztán mikor már majdnem elért a megszokott találkahelyükhöz egy elmerengő vigyor ült ki az arcára, a szeme pedig üvegesen nézett a semmibe, várva hogy a szíve összetörjön mikor nem találja ott a mindig késő kedvesét.
Na jó. Nem a kedvese ezt be kell vallanunk. Brooke egy belevaló, eszméletlenül okos és vad lány, akinél Sirius soha nem is kaphatna jobbat, mert ő tökéletes számára. Talán azt is mondhatjuk hogy neki teremtették. Bár ez természetesen elég ritka és tudva, hogy Black barátunk milyen szerencsétlen életet kapott nem valószínű, hogy így is történt.
Odaért a kétfejű szoborhoz, majd nem találva ott Brookot hallotta ahogy a szíve kis darabokra törve beleáll a vastag szőnyegbe, ami a Hollóhát klubbhelyiségéhez vezet fel és amin pár perccel később futáshoz tartozó lábdobogást hallott. Nem reménykedett benne hogy Rooky lesz az, mert egy, ő - magas egoja miatt- soha nem szaladna hozzá, kettő, soha senki nem látott még Hollóhátast sietni.
És mégis, csodák csodájára, Brooke vágtatott le a lépcsőn egyenesen Sirius karjaiba, aki a meglepődöttségtől egy pillanatig meg se bírt mozdulni. Aztán ahogy belepillantott a lány szemébe, ez a pillanat tovább állt és elemi erővel rontott rá a vágy, hogy megint érezze azokat a csodás ajkakat.
Tíz perce csókolóztak megállás nélkül a lépcső aljában, mikor az új SVK tanár elhaladt mellettük egy kis köhécselés kíséretében. Sirius felemelte a fejét és most először igazán rápillantott a professzorra, csak hogy rátörhessen a felismerés, hogy ugyan ki más is kaphatta volna meg ezt a posztot ha nem az ő teljes szívéből utált rokona. Ez az ember volt az, aki a családi vacsorákon mindig az asztal legszélén ült, közel a mosdóhoz, hogy az étkezés közepén kisomfordálhasson, aztán húsz perc múlva térjen vissza, ugyan azzal a savanyú, karót nyelt arclifejezéssel mint ahogy elment.
-Üdvözlet, rokon. Mi hír hazulról? - kérdezte szemtelen mosollyal, még szorosabban magához húzva Rooky-t.
A professzor csak motyogott valamit az orra alatt, lehajtotta a fejét és továbbsétált. Mindeközben Siriusnak kiült az utálat az arcára és visszafordulva Brookhoz egy aggódó szempárba ütközött. A két arc erős non-verbális csatát vívott meg egymás között, amit Black egy szemforgatással félbe szakított és folytatta kedvenc tevékenységét, amit az a jól ismert undorodó köhögés szakított félbe.
Néhány perccel később - miután kissé megunták a megunhatatlant- elindultak kedvenc helyükre, a kviddics pályára. Általában csak pár eltévedt lélek volt ott, akik a tanároknak kialakított kis tornyokba nem láttak be, így oda másztak fel mindig. Messzire el lehetett látni onnan és a legszebb kilátást nyújtotta a kastélyra.
-Emlékszel még mikor először találkoztunk?- huppant le Brooke egy párnázott padra, mikor már felértek.
-Persze. Az utolsó hónap volt a suliból, én meg kijöttem gyakorolni egyedül a pályára. És te pedig pontosan itt ültél- mutatott az egyik pad végére- és bújtad a kedvenc mugli könyved. Én iderepültem, elvesztem szemeid mélységében... -
-Na, azért ne dramatizáld túl. Idejöttél és megkérdezted, hogy mit olvasok. Aztán beszélgettünk és később ide jártunk minden délután. Gyönyörű volt.- Sirius összeráncolta a homlokát mikor meglátta azt a nosztalgiázós kis ráncot a homlokán.
-Most nem az?- ült le mellé és felkönyökölt az eggyel fentebb lévő padra.
-Nem tudom. Én csak... - nézett a kastély felé Brooke egy olyan arckifejezéssel, ami nagyon nem tetszett Siriusnak.
-Csak? Ugye nem azt akarod mondani, hogy... ?- erre a lány visszafordult felé, de a tekintete még mindig nem azt sugallta, amit a varázsló fia elvárt volna ennyi hónap után. Az pedig hogy lehajtotta a fejét és elfordult még inkább nem.
-Szóval de. Na mindegy. Jó volt veled Brooky, bár azért a csókolózást még tanulhatnád egy kicsit.- Liar, liar mum on fire. Ezután, ha akarja se kaphatja majd vissza a csajt.
Felállt és lement a csigalépcsőn otthagyva a lányt. Végül is ez is csak egy volt a sok közül. De akkor miért fáj jobban, mint a többi? És ez mégis kit érdekel? Hiszen, ha a lány nem akarja, akkor ő nem tehet semmit. Vagyis tehet, de nem fog. Nem éri meg. Mintha egész este ezen szenvedni megérné majd.
A szobájába visszatérve nem szólt egy szót sem, csak behúzta a függönyt és ruhástól lefeküdt aludni. Félálomban még arra gondolt, hogy holnap meg kell kérnie Lupint hogy adja vissza Brooke-nak a feje alatt lévő könyvet.

Tudom, hogy nagyon sokat kellett várni rá, de sajnos az én személyiségemet nem az időpontokhoz való igazodásra teremtették.
Ettől függetlenül remélem tetszett, a következő rész pedig... Hát igen. Majd.