Amanda vagyok egy 19 éves lány aki minden napjait halálosan unja már...
Egy  nehéz suli utáni nap haza mentem.
-Sziasztok!-köszöntem a szüleimnek de ők rám sem hederítettek.
Annyira unom már,hogy mindig én vagyok a rossz és mindenki levegőnek néz itthon. Bezzeg a bátyám... a minta tanuló.. a minta gyerek.. mintha ő lenne az isten. Kezdem unni.

📞 -Hello Amanda! Nem lenne kedved velünk tartani az esti buliba?-kérdezte nevetve legjobb barátnőm Rita akinek tiszta buli az élete és soha sem aggódik semmi miatt. De jó neki.
-Szia persze szívesen elmegyek. Úgy is dög unalom itthon ülni és a család.. -válaszoltam miközben az ágyamra dobtam a táskámat.
-Klassz akkor 7:00-re érted megyünk.-hadarta és letette a telefont mielőtt elköszönhettem volna.

Elérkezett 7:00 óra izgatottan vártam ,hogy mikor érnek már ide ,hogy végre leléphessek itthonról.

Egyszer csak kopogtak. Az anyám mint mindig a telefonját nyomkodta és közben a bátyámat istenítette a jegyei miatt. Apám meg tv-t nézett mint mindig . Egyszóval szartak arra,hogy hova megyek és kivel/kikkel. 

Amikor oda értünk a buli színhelyéhez bömbölt a zene és rengetegen voltak. Rita és a többiek elmentek a pulthoz kérni egy-egy italt én pedig csak leültem a sarokban lévő székre. Nem vagyok az a bulizós fajta...
-Jössz táncolni?-kérdezte Rita.
-Nem.. Nem tudok táncolni. Inkább innék valamit.-válaszoltam.
-Koktél? Vagy valami ütősebb?-kérdezte Rita mosolyogva.
-Öm... Mind1 csak ütős legyen.-motyogtam.

Miután túl voltam már 3 sörön és kb 5 koktélon egész jó hangulatom lett.
Táncolni is mentem ami nagy szó mert nem tudok.
Egy kis idő után a tánctól kimerülten heveredtem le egy székre és mellém ült egy srác.

-Szia. Roy vagyok.-Köszönt cuki mosollyal az arcán.
-Szia. Amanda.-köszöntem vissza...

Egész jól elbeszélgettünk. Sőt... Olyannyira ,hogy számot cseréltünk.

-Nincs kedved feljönni hozzám? Filmeznénk.-kérdezte Roy.
-De. Menjünk - bólintottam miközben a kabátomat húztam.
Úgy sem keresnek a szüleim.. tök mind1 merre és kivel vagyok. LESZARJÁK...