Reggel 6 kor kipattantak a szemeim, és nem voltam képes visszaaludni.

Ne tedd tönkre a mát a rossz tegnapra gondolva

Bár nagyon szívesen tereltem volna el gondolataim a tegnap történt eseményekről, rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben. Shawn vajon miért tette ezt?
Miután elviselhető állapotba varázsoltam magam, elhatároztam hogy elmegyek anyagért a ruhámhoz. Sóhajtva csoszogtam le az emeletről, remélve hogy senkit sem találok ott.

- Szia! - nézett rám Shawn a nappaliból.

A szerencsétlenségem átkozva indultam meg a nappaliba, hogy üdvözöljem bátyám. Szótlanul leültem mellé a kanapéra, majd a régebben kapott gyűrűmet kezdtem el tanulmányozni.

- Nagyon sajnálom! - szólalt meg, én pedig szinte azonnal rákaptam tekintetem. - Hibáztam, és elrontottam az egész nyarad ezzel. - sóhajtott, majd bűnbánóan lehajtotta fejét.
- Tudom hogy csak meg akartál védeni. - fújtam ki a bent tartott levegőt, majd hozzá tettem - Ígérem többet nem jövök össze egyik haveroddal sem. - néztem rá mosolyogva, ami az ő arcára is egy édes vigyort varázsolt. - Viszont én most lelépek anyagért, majd jövök! - pattantam fel, majd egy gyors intés után elindultam az eredeti uticélomhoz.

Bár a közlekedés igen csak megnehezítette a dolgom, viszonylag hamar megjártam az üzletet. Egy gyönyörű sötétkék színű selyemmel és pár kiegészítővel a kezemben siettem fel a szobámba, ahol neki is láttam az első lépéseknek.
Egy halk kopogás zavarta meg a szorgoskodásom, amit megkontrázott az illető egy benyitással. Azonnal megpillanthattam Nasht, aki vigyorogva ugrált be a szobámba.

- Szia Emily! - foglalt helyet a kissé rumlis ágyamon, majd arrébb lökött egy szalagot ami az ágyon hevert.
- Szia Nash! - köszöntem neki mosolyogva, miközben a ruhával szorgoskodtam.

Kíváncsian körbenézett, majd megállapodott tekintete rajtam. Ijesztően kék íriszeit vigyorogva az enyémbe fúrta, majd azonnal megszólalt.

- Hogy tetszik New York?

Vállatvonva jeleztem hogy igazán elmegy, majd a próba baba derék méretét kezdtem el lemérni.
Lábait lassan elkezdte lóbálni, majd újra megszólalt.

-Van kedved eljönni velem meg a srácokkal Hoverboardért?

Csendesen rákaptam tekintetem, majd összehúzott szemekkel fontolóra vettem a dolgot. Bár biztos voltam benne hogy kicsit sem lesz átlagos, mosolyogva belementem.

- Akkor két óra múlva told le a segged ha megkérhetlek! - pattant fel lelkesen, mire nevetve megráztam a fejem.

---

Mosolyogva futottam le a csigalépcsőn, mely végén már ott vártak a fiúk, és szeretett barátnőm, Sophi is.
Szórakozottan felkaptam a cipőm, majd egy gyors népszámlálás után követtem a többieket a liftig.

- Nem férünk be... - jegyezte meg Matt, mire mindenki helyeselni kezdett.

Bár nem vallottam magam sportos embernek, a lépcső felé vettem az irányt, és felkészültem a nehézségre. Sophi mosolyogva indult utánam, így nevetve futottunk le egészen a földszintig. A többiek persze már igazán unatkoztak, így nagyon is megkönnyebbültek, mikor megláttak minket.

- Ki hol fog ülni? - torpant meg Nash két autó között.

Gondolkodás nélkül a fekete mellé álltam, jelezve, én ebben foglalok helyet. Mivel pont befértünk két autóba, ezért viszonylag hamar rendeződtek az úgymond csapatok, akik eldöntötték egymás közt, hogy mégis ki az a szerencsés aki az anyósülésben foglalhat helyet. Azonnal lecsaptam a dologra, és elfoglaltam a trónom. A többieknek nem volt ellenvetésük, így veszekedés mentesen ülhettem Nash mellett.
Nem olyan nagy dolog a pláza. De ha a haverokkal mész, nah úgy már izgisebb