Fáradtan, kissé kótyagosan kullogtunk a lift felé. Egyikünk sem volt a legjobb formájában, valahogy kezdem egyre jobban utálni a repülést. Shawn segítségével betuszkoltuk a cuccokat a liftbe, majd fáradtan dőltünk neki a falnak. Habár tényleg nem voltam a toppon, alig vártam hogy újra láthassam a srácokat. Shawn rám nézett, és mielőtt még kinyílt volna a lift ajtaja, magához húzott egy érzelmes csókra. Elmosolyodtam, majd csillogó szemekkel kémleltem miután elváltunk. Olyan izgalmas volt ez az egész így, hogy titokban kellett tartanunk. Persze volt még egy dolog amit én tartottam titokban, és már eléggé kellett volna egy megfelelő időpont, amikor közölhetem Shawnnal.

- Jössz is, vagy még bámulod a falat? - szakított ki gondolataimból a barátom.
- Neked muszáj mindig megzavarnod az elmélkedésem? - háborodtam fel, majd bőröndöm felkapása után elsiettem a rajtam röhögő fiú mellett.

Miután nagy nehezen előszedtem a kulcsomat (Shawn elmondása alapján nála nem volt kulcs, de szerintem csak lusta volt előszedni, és szerette volna végignézni bénázásom) kinyitottam az ajtót, majd nagy nehezen betuszkoltuk magunkat az ajtón. Talán kicsit versenyeztünk is, hogy ki fog hamarabb bejutni a lakásba. Természetesen én nyertem.

- Emily? - csillant fel Matt szeme amint észrevett - Te mit keresel itt? - pattant fel, majd boldogan elém ugrott egy ölelésre.
- Ez egy igazán boldog fogadtatás volt - nevettem el magam, miközben visszaöleltem a fiút.
- Shawn! Hát ti? - bukkant fel Nash is , majd sorra a többiek akik előszeretettel ölelgettek végig minket.

Mondanom sem kell, hatalmas volt az öröm, és mindenki tudni akarta mit keresünk mi itt. Természetesen el kellett mesélnünk anya érzelemingadozását, meg hogy meglepetést akartunk és ezért nem mondtuk el. Azt persze kihagytam hogy még nekem is meglepetés volt ez az egész.

- Mit terveztetek mára? - érdeklődtem.
- Igazából semmit - reagálta le gyorsan Jack.J - De jó lenne csinálni valamit, mert halálra unom magam - hogy látványos szenvedését érzékeltesse, drámaian szétterült a kanapén.

Szemforgatva ittam bele vizembe, ugyanis borzasztóan ki voltam már száradva. Legalábbis szerettem volna, de Jack.J észrevette a szemforgatást, és hozzám vágott egy párnát, ami miatt magamra borítottam a vizet, és annyira rám jött a nevethetnék hogy az orromon jött ki amit sikerült a számba juttatni. Ezen persze mindenki hatalmasat szórakozott, én pedig fuldokolva, könnyezve kerestem valami rongyot amivel megtörölhetem magam. Hát igen, megjöttünk...

- Hiányoztatok! - nevetett tovább Jack.J, majd megpróbált kitérni a párna elől amit visszadobtam neki - Jó te nem! - nyújtotta ki rám nyelvét.

Miután kiszórakoztuk magunkat ezen a látványos megérkezésen, tanácskozni kezdtünk hogy hova is mehetnénk. Mindenki teljesen mást akart. Volt aki a partra szeretett volna menni, volt aki a mozit választotta volna, és volt aki ivott volna legszívesebben. Alkoholista...

- Mi lenne ha elmennénk a plázába? - vetettem fel az ötletet - Ott tudunk mozizni, vehetünk nektek sört, és utána a partra is lemehetünk.
- Te nem is vagy olyan buta mint amilyennek tűnsz! - örvendezett Jack.G.

Hogy ezek ketten nekem mennyire hiányoztak...

Mindenki azonnali készülődésbe kezdett. Én nagy nehezen felcipeltem a cuccaim EGYEDÜL, amit Shawn szórakozottan nézett végig, és esze ágában sem volt nekem segíteni. Miután feljutottam az emeletre, készülődés helyett elterültem az ágyamon. Természetesen ez Mattnek - aki éppen arra járt - nem tetszett és kirángatott az ágyból. Nyöszörögve kezdtem neki átöltözni valami felvállalhatóba, majd miután eltettem pár cuccomat, lementem a fiúkhoz. Nyilvánvalóan már mindenki készen volt, és csak rám kellett várni. Hát na, ilyenek vagyunk mi lányok!

- Elkészült a hölgy? - ironizált Taylor.
- Hát nem tudom, lehet át kéne öltöznöm - gondolkoztam el hirtelen, mire a fiúk halálsápadtan indultak ki gyorsan a lakásból, nehogy megtegyem.

Nevetve mentem utánuk, majd miután végre mindenki leért, és megtudtuk hogy ki tud gyorsabban lefutni a lépcsőn ( Taylor vagy Nash ) beszálltunk az autókba. Az út mondhatom csodásan telt el. Hiányzott már az ordibálásuk, pedig csak pár napig nem láttam őket.

- Na szóval! - kezdtem el - Ti! - mutattam rá a két Jack-re - Ti nem mehettek a hoverboardos üzlet közelébe!
- Nem fogunk! - vágták rá teljesen egyszerre, majd mosdóra szabadkozva el is tűntek. Tuti odamennek...

Miközben sétáltunk a plázában, éreztem Shawn égető tekintetét a hátamon. Bevallom nagyon tetszett hogy így néz, és hogy ennyire érdeklem és nem is sejtettem min gondolkozik. Miután a fiúkat lerohanták, és csináltak szerintem úgy 1000 képet, rájöttünk hogy a két fiú már elég régóta mosdóban van, úgyhogy elindultunk a hoverboardos üzlet felé.
Szegény eladó srác megint piros fejjel hadonászott a két fiúnak, akik tudomást sem vettek róla igazából.

- Figyelj Austin - fogta meg a vállát megértően Jack.J .
- A nevem Alexander - tárta szét karjait kétségbeesetten az eladó srác.

Szegényt jól kinevették a fiúk, miközben én mérgesen rángattam el őket sűrű elnézések közepette az üzlettől.

- Mit mondtam nektek? - kezdtem el a szokásos hegyi beszédemet, de aztán észrevettem hogy a srácok már nincsenek is mellettem, hanem Shawnnal és Mattel szórakoznak azzal, hogy nem lehet a vonalra lépni különben meghalnak. Szuper.

Sóhajtva néztem el ezt egy darabig, majd unottan odasétáltam Taylorhoz, aki egy bolt előtt állt és nézte az alkoholos italokat a kirakatban. Mivel megígértem nekik hogy fogunk inni - elvégre meg kell ünnepelni hogy hazajöttünk - bementem vele venni pár üveggel.
Éppen nevettünk valami hülyeségen a pénztárnál, amikor megláttam Cameront Shawnnal beszélni valami komolyabb témáról. Mind a ketten néma csendben álltak miután Cam valamit mondott, és lehajtották a fejüket. Érdeklődve odasétáltam hozzájuk ( holott semmi közöm nem volt hozzá) majd kíváncsiskodni kezdtem.

- Minden rendben?
- Persze! - vágták rá egyszerre
- Menjünk már inni! - hisztizett Taylor.

Mintha mi sem történt volna, úgy indult meg a csapat a kocsik felé ki a plázából, hogy ihassunk egyet a parton.
Mikor nagy nehezen találtunk egy kissé eldugottabb helyet, letelepedtünk és Nash mindenkinek kiosztott egy poharat amibe kaptuk egyből az alkoholt is. Jó volt a hangulat, szinte egyből töltötték az utánpótlást így eléggé lerészegedtem. A fiúk egymást akarták bedobni a tengerbe, amit én szórakozottan figyeltem az italomat kortyolgatva.

- Te Shawn - néztem rá a mellettem ülő csodálatosan jól kinéző (mondtam már hogy csodálatos) fiúra - Szeretlek!
Shawn ijedten kapta rám tekintetét, majd alaposan körül nézett.
- Ezt egyáltalán nem itt kéne mondanod - motyogta halkan - Meghallják!
- Dehát mondhatom az állítólagos bátyámnak hogy szeretem nem? - mondatom közepén már elkezdtem csuklani.

Shawn mélyen belenézett szemembe, és szinte hallottam a gondolatait hogy meg akar csókolni. Tekintetét ajkamon pihentette, mire én teljesen elvörösödtem. Már éppen hajoltam volna közelebb, amikor hirtelen kikerekedett a szeme.

- Állítólagos? - kapta fel fejét.

Elröhögtem magam, majd felálltam hogy belökjem Cameront a vízbe. Szerencsére sikerült is, de elvesztettem az egyensúlyom és utána estem. Nevetve másztunk ki, nem kell mondjam csurom vizesen. Alig tudtam már járni, de folyamatosan kértem a következő kört.

———

Hangos szitkozódásra keltem fel. Éppen Shawn vitt fel az emeletre, nem is emlékszem hogy kerültünk haza. Iszonyatosan hányingerem volt, így nagy nehezen kiugrottam - vagy kiestem - a karjaiból, és egyenesen a mosdóba rohantam - vagy másztam - nehogy baj legyen. Hallottam mögöttem a gyors lépteket, és a következő pillanatban már a hajamat fogva térdelt mellettem.

- Nem kell ezt végig nézned - motyogtam - Nem valami szép látvány és ki is fogsz belőlem szeretni!
- Kiskorod óta ismerlek, már akkor szerettelek amikor este bepisiltél mellettem - nevetett fel halkan .
- Jó, de már nagy vagyok és ilyenkor ez már kiábrándító - morogtam tovább.

Óvatosan megsimította a hajam, majd miután látta hogy végeztem, lehúzta a wc-t és segített megmosni az arcom.
Nagy nehezen bevánszorogtunk a szobámba, majd gondosan lefektetett és betakargatott.

- Nem alszol velem? - kérdeztem az épp kifele sétáló fiútól - Jobb lenne - kezdtem el megint csuklani.
- Ez így nagyon nehéz - sóhajtott fel miközben visszaült az ágyra - Nagyon nehéz így együtt lennünk - fogta meg kezem. Tekintetéből áradt a szenvedés, mely olyan erővel talált szíven hogy szinte azonnal ki is józanodtam - Hidd el hogy hihetetlenül erősek az érzelmeim - folytatta.
- Nehogy azt mondd hogy ,,de" ! - szakítottam félbe ijedten - Az a legundorítóbb szó a világon !

Fáradtan elmosolyodott. Tudta hogy nem fogom szó nélkül hagyni következő mondatát, mégis kimondta. Mégis megtette és mégsem érdekelte hogy mennyire meg fog bántani. Nem érdekelte hogy éppen a szívemet törte össze, hogy teljesen megsemmisített és teljesen tönkretett.
Letörölte kibuggyanó könnyeimet, majd adott egy puszit az arcomra.

- Mit mondott neked Cameron? - szólaltam meg.
- Nem ez a lényeg most . Az a lényeg, hogyha nem felejtjük el egymást akkor ez az egész meg fog ölni engem is és téged is. Szuper volt ez az idő veled, de ha logikusan gondolkozunk, rájövünk arra hogy van ami már tényleg nem fér bele az életbe.
- Nem érdekel! - vágtam rá egyből
- Lehet... - sóhajtott fel - De én nem tudok úgy élni, hogy nem csókolhatlak meg amikor akarlak, vagy nem foghatom meg a kezed amikor akarom, és nem mondhatok neked semmit amit akarok. - láttam. Láttam ahogy próbálja visszafojtani a könnyeit, és láttam hogy csak próbál erős lenni. - Úgyhogy véget fogok ennek itt és most vetni, mielőtt teljesen beleőrülök. - jelentette ki, majd miután látta hogy nem tudok mit mondani rá felállt, és vissza sem nézve kisétált a szobámból.