- Milyen volt Sophival beszélgetni? - kérdezte Shawn, miközben jobbra kanyarodott az autóval.
- Átlagos... - vállatvontam, közben végig az ablakon keresztül nézelődtem.

Nem kérdezett többet, és nem is szólalt meg. Valahogy érezte, hogy most egyáltalán nincs kedvem beszélgetni, és nagy mázlimra tiszteletben is tartotta ezt. Szavak nélkül is megértett engem.
A reptéren felsóhajtottam, majd könnyeim utat törtek maguknak. Shawn szorosan ölelt magához addig ameddig a tömeg engedte, ugyanis amint felismerték őt, kénytelen volt képek sokaságait végigpózolni. A sarokban állva figyeltem őt, ahogy mindenkivel vált egy-két szót. Egy idő után már nem volt energiája több képet készíteni, ezért szemüvegem felkaptam majd odasétáltam hozzá.

- Ne haragudj Shawn, de mennünk kell a stúdióba. - köhintettem. A fiú értetlenül kapta rám tekintetét, de szerencsére kapcsolt.
- Sajnálom, de ha nem megyek, az asszisztensem leharapja a fejemet! - túrt hajába, majd követett engem egészen az autóig. - Megmentő vagy! - mosolygott rám - De most mit tegyünk? Így nem tudsz visszamenni a következő járattal Torontóba.
- Töltsük együtt a napot, vegyünk ki egy szobát egy hotelban aztán majd holnap hazautazom.

Shawn elgondolkozott tervemen, majd hihetetlenül nagy mosoly kúszott arcára. Bepattant az autóba, és mikor már én is bent ültem, rátaposott a gázra. Hiába kérdezgettem hova megyünk, egy szót sem szólt. Végig ott volt az a fránya sejtelmes mosoly az arcán, ami méghelyesebbé tette őt.
Tenyeremen támasztottam a fejem, úgy bámultam ki az ablakon egészen addig, amíg meg nem álltunk egy háztömb mellett.

- Shawn... - kezdtem el az újabb kérdezősködésem, de ő csak megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.

Horgász sapkát kapott fel a fejére egy menő napszemüveggel. Végigvezettem tekintetem izmos hátán, majd azon voltam hogy épp kicsordult nyálam valahogy észrevétlenül letöröljem.

- Kultúráltabban is odalehetnél értem! - szólt hátra pajkos hangon Shawn, mire az arcom bíbor színbe varázsolta magát.
- Nem tudom miről beszélsz... - morogtam - Mikor leszünk már ott?
- Már itt is vagyunk! - mutatott hatalmas mosollyal egy parkra

Egy darabig vigyorogva álltam, majd amikor rájöttem hogy komolyan gondolta, a vigyor ráfagyott az arcomra.

- Mi? - nevettem fel zavartan.
- Kacsákat fogunk etetni! - mosolygott izgatottan.

Szívem őrült tempóba kezdett, majd követtem a fiút egy árushoz, aki kenyeret árult direkt a kacsák számára. Shawn vett egyet, majd kezemet el sem engedve húzott a tópartra. Csodálva dobálta az állatoknak a megfelelő méretű darabokat, miközben én őt bámultam ugyanúgy.
Nem tudtam nem mosolyogni azon, ahogy etette a kacsákat.

- Te is szeretnéd? - nyújtott felén egy darabot, amit én azonnal el is vettem, majd a tóba hajítottam.
A kacsák azonnal ott is termettek, szinte harcoltak azért a darabért.

Felnevettem rajtuk, és Shawnra néztem. Ő már egy ideje rajtam pihentette tekintetét, de amint összetalálkozott az enyémmel, ő is elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, kezét a derekamra csúsztatta és közelebb hajolt. A sapka pereme már az én fejem felett is volt, a szemüvege már az én szemem előtt is sötétített és ajka az enyémet is benedvesíteni készült. Gyorsabban vettem a levegőt, édes illata elkábított.
Shawn félmosolyra húzta ajkát reakciómat látva, majd épp hajolni akart volna, amikor is megcsörrent a telefonja.

- Nem veszed fel? - kérdeztem, hisz a fiú meg sem moccant, viszont a telefonja megállíthatatlanul csengett.
- Anya az. - jelentette ki úgy, hogy meg sem nézte.
- Dehát honnan tudod? Morze jeleket is küldött mellé légipostán?
- Csak érzem. - lazán megvonta vállát, majd kikapta zsebéből a telefonját ahol az,, Anya" szó díszelgett. - Inkább nem venném fel.

Este már egy hotelszobában ücsörögtem és vártam hogy felhozzák a rendelt borunkat, miközben Shawn a fürdővizünket készítette el.
Türelmetlenül néztem az ajtót, hátha gyorsabban érkezik meg tőle az ital.
Sóhajtva elterültem a kényelmes ágyon, és szemem lehunyva várakoztam.
Mikor kinyitottam Shawn állt előttem egy törölközővel a derekán, és mosolyogva nézett le rám.

- Kész a vizünk, és a bor is megérkezett már.
- Elaludtam? - csodálkoztam.

Kezét az enyémre kulcsolta, majd behúzott a fürdőbe és be is zárta az ajtót. Gyertyákkal körülvett habbal teli kád két pohárral és egy üveg borral a szélén. Tényleg nem csalódtam.

- Tetszik? - kérdezte reménykedve.
- Imádom! - kaptam rá tekintetem.

Lassan közelebb hajoltam hozzá, és kezem megpihentettem mellkasán. Bőre parfüm illatot árasztott, ajka friss mentolt.
Vágyakozva néztem rá, mire ő mosolyogva pólómat megfogta majd lekapta rólam. Elvörösödve lehajtottam a fejem, de őt nem érdekelte zavarom. Levetkőztetésem után apró puszikat hagyott a nyakamon, majd erőteljesen megcsókolt.
Velem együtt megindult a kád felé, majd megvárta hogy beüljek, és ő is csatlakozott mögém.

- Kettőnkre! - nyújtotta felém a poharát koccintásra várva.
- Inkább az életre - gondolkoztam el, ő csak kérdőn nézett rám a hajam mögül - Az életnek köszönhetem, hogy vagy nekem. Neki köszönhetjük, hogy most itt ülhetünk, együtt.
- Hát akkor az életre! - puszilt hajamba, majd összekoccintottuk a poharakat.