- Öh... Két chipset egy pattogatott kukoricát és két tábla fehér csokit. - soroltam

Shawn levette őket majd a kezembe nyomta. 
Csendben elvettem tőle, és már indultam is fel.

- Jóéjt szépség! - mosolygott.

Bementem a szobába, majd az ágyra dobtam a szatyrot. Elgondolkoztam Shawn néha zavarbaejtően furcsa viselkedésén.
Persze sokszor voltak már ilyen megszólalásai, melyek kétértelműek voltak, de nem igazán foglalkoztam vele. A film elindítása után  felbontottuk a két chipset és az egyik csokit.
A vígjáték végére nem emlékszem, mivel bealudtam.

×××××

Reggel hamar felkeltem. Felöltöztem majd miután a hajam és a sminkem is megcsináltam,
lementem. Próbáltam halk lenni, hogy senkit se ébresszek fel.
Csináltam egy szendvicset és kávét majd leültem és felnéztem instára.
Találtam egy képet Shawn-ról és rólam.  Éppen aludtam a mellkasára dőlve ő pedig a homlokomat puszilta és azt írta a képhez:  Szeretlek hugi.
Elmosolyodtam ezen a két szón.
Rögtön likeoltam és aláírtam hogy én is bátyó.
Lépteket hallottam majd megláttam Shawnt.

- Reggelt - mosolyogtam a kómás fiúra
- Neked is - dünnyögte, majd töltött magának egy kis ébresztőt.

Megijedtem az érzésektől, melyet kiváltott belőlem jelenléte. Némán fürkésztem minden mozdulatát, egészen addig , míg helyet nem foglalt előttem. Az asztalon lévő kezemet kezdtem el tanulmányozni, a már szinte zavarbaejtően kínos csendben.

- Nem kérsz valamit enni? - szólaltam meg, bár tisztában voltam a válasszal.
- Most nem - vonta meg a vállát.

Sóhajtva pillantottam csillogó szemeibe, miközben a pulzusom egyre csak nőtt. A fülemben dobogó vér és a hevesen verő szívem miatt nem hallottam semmit, de sikerült rávennem magam arra, hogy beszéljek vele.

- Figyelj Shawn! - kezdtem el.
- Hm? - nézett újra a szemembe.

Zavarba jöttem. Értetlenül ráztam meg a fejem, miközben felidéztem a múltbéli emléket, ahol Shawn szintén furcsán viselkedett velem.

Visszaemlékezés (4 évvel ezelőtt)

A barátom Adam szakított velem, mert megcsalt.
Sírva szaladtam haza, majd benyitottam. A könnyeimtől szinte már nem is láttam, ezért mentem neki Shawnnak.

- Hugi! Mi történt? - kérdezte ijedten.
- Adam megcsalt, és szakított velem - dadogtam, ugyanis a zokogástól szinte már beszélni sem tudtam.
- Megölöm - kelt ki magából.

Ijedten léptem egyet hátra, majd észrevettem, hogy homlokán az erei kidagadtak. Hirtelen ötlettől vezérelve
átöleltem, hogy megnyugodjon. 

- Semmi baj Shawn!  Ne bántsd! Nem voltam elég jó neki... - magyaráztam - De amúgy kapott két pofont. - mosolyodtam el.

Nevetve rázta meg fejét, így kivillantva a már fogszabályzó mentes tökéletes fogait. Remegve néztem le a földre, hisz megijedtem az érzéstől, melyet kiváltott belőlem.

- Nálad jobbat nem fog találni -komolyodott el, majd megfogta a kezem és közelebb húzott magához.

Tekintetem telt ajkára vezettem. Akaratlanul is a sajátomba haraptam, amit gondoltam hogy észre vett.

  - Ugyanis nincsen nálad jobb - közeledett én pedig zavarba jöttem.

Remegve kezdtem el lehunyni szemem, és tudtam hogy arcom színe a paradicsomhoz hasonlított. Megpróbáltam úgy felfogni, hogy teljesen kiborultam, ezért őrültek meg az érzéseim. Szinte már csak egy centi választott el attól, hogy megcsókoljon a bátyám, amikor is megzavartak minket.

- Megjöttem! - kiáltotta anya, mi pedig azonnal szétrebbentünk.

A saját bátyám...

Elvörösödtem az emlék miatt. Lesütött szemekkel próbáltam rendezni a hirtelen rendezetlenné vált levegővételem.

- Hé Emily! - lóbálta kezét arcom előtt.

El is felejtettem az előttem ülő srácot. Még utoljára elképzeltem közeledő arcát, mely tökéletes volt már akkor is, leszámítva a kis heget. Persze az a kis hiba csak tökéletesebbé, és vonzobbá tette számomra a bátyámat.

- Tessék - kérdeztem mosolyogva.
- Valamit elkezdtél mondani. - emlékeztetett, én pedig észbekaptam

Zavartan elmosolyodtam, majd inkább egy nagy sóhajtás után belekezdtem. Féltem a választól, de úgy éreztem, muszáj tudnom!

- Jah igen - nevettem fel - Hogy értetted azt hogy csókolni való száj? - vontam fel szemöldököm.
- Úgy hogy... - kezdett bele, de Aaron megzavarta.

Morcosan pillantottam szegény fiúra akinek fogalma sem volt arról, hogy mit vétett ellenem. Shawn könnyen kibújt a válaszadás elől. Lerendezte egy ,,most mennem kell"-el, ami mégjobban felhúzott.

- Reggelt skacok! - lépett a konyhába.
- Helo! - intettem neki, majd Shawnra néztem amolyan ezt még folytatjuk nézéssel - Én is megyek. - dünnyögtem, majd rámosolyogtam  Aaronra és felmentem. 

Sophi aludt ,ezért csendben a fürdőbe sétáltam fogat mosni.Pontban nyolckor ráugrottam.
Kacagva néztem álmos fejére, melyet kiegészített kócos barna haja.

- Reggelt! - nevettem, mire hozzám vágott egy párnát.
- Reggelt te normálatlan - dünnyögte.

Mosolyogva mentem le újra, de akkor már Cam is lent volt. Háttal állt nekem és épp a kávéját ízesítette. Rajta is csak egy gatya volt, mint Shawnon.
Miért is gondolok már megint rá?
Odamentem hozzá,majd hátulról átöleltem a derekát.

- Jó reggelt hercegem! - súgtam a fülébe, mire megfordult és szorosan magához ölelt.

Furcsálltam, hogy semmit sem váltott ki belőlem, és meg is ijedtem. Próbáltam kiverni a fejemből a folyton bevillanó emlékképet, de nem sikerült. Nem akartam kiszeretni belőle, de félő volt hogy épp abba az irányba tartottam.

- Neked is! - mosolygott rám
- Mikor indulunk?
- Olyan tíz felé - adott egy puszit ajkamra és még egyet azután egyre többet, mire nevetni kezdtem.

Aranyosan elmosolyodott, majd a hűtőhöz sétált. Kutakodni kezdett benne, majd kivette a tejet és megszagolta.

- Akkor addig Sophi-val leszek...Elmegyünk a boltba. - magyaráztam - Mit hozzak? - néztem rá, majd elvettem egy reklámszatyrot.

- Hát hozz zöldséget meg gyümölcsöt - mondta.
- Az én barátom! - mosolyodtam el büszkén az egészséges élelmiszerek hallatán.
- Hozz még chipseket meg gumicukrot! Ó, és csokit is! Fehéret meg tuccosat is, meg persze mogyorósat. - kezdte el sorolni.

Elkeseredetten hallgattam a sok egészségtelen kaják sorolását.
Szóval vennem kell három csomag hagymás tejfölös Layset meg ugyanennyi gumicukrot meg 10 milkát. Felírtam egy lapra, majd szóltam Sophinak, hogy boltba megyünk. Mivel ezt kiabáltam mindenki aki a házban volt két perc múlva cetlikkel állt előttem, és a kezemben nyomták azokat. Természetesen nem jó kívánságok voltak, hanem mindenféle kaja amit nekem kell megvennem. Na meg persze Sophinak.

- Na jó! Kell még pénz! - nevettem mire Cam a kezembe nyomott pár dollárt.
- Ennyi elég? - kérdezte, én pedig nagy szemekkel bólogatni kezdtem.

Nevetve mentünk a lifthez, majd megnyomtam az F betűt. Egy perc néma csend után megszólalt barátnőm.

- Akkor mit is kell vennünk? - kérdezte nevetve,  mire a képébe nyomta a 20 cetlit - Három cetlit adott Hayes! - csodálkozott.
- Akkor látnád Jack. J mennyit adott - nevettem el magam.

A lift megállt mi pedig kiszálltunk. Tanácstalanul forgolódtam az emberekkel teli járdán, majd inkább Sophi-hoz fordultam.

- Merre? - kérdeztem ,mire elindult.

Komótosan sétáltam utána, miközben nézelődtem. Egy csomó ékszerbolt mellett sétáltunk el, amik előtt muszáj volt megállni. Csillogó szemekkel pásztáztam a sok ragyogó gyémántot addig, míg barátnőm el nem rángatott onnan. Miután megérkeztünk a supermarketbe, elvettünk két nagy kosarat.

- Nah akkor kezdődjön... - mondtam majd egy nagy levegőt vettem, és bementünk a boltba.

Az összes dolgot megvettük ami a cetliken volt.
Telepakolt szatyrokkal cammogtunk haza, és egy áldás volt az, amikor kiszállhattunk a liftből. Benyitottam a légkondis lakásba, majd megláttam valamit. A szívem kettétört, de fogalmam sem volt arról, hogy miért.