Hatalmas levegőt vettem, majd elindultam a korlátnak támaszkodó fiú felé a rózsákkal kirakott úton. Nem tudtam nem észrevenni az apró asztalt, melyen két kehely fagylalt volt elhelyezve egymással szemben. Zöld íriszeim kizárólag az öltönyös Shawnon tartottam, aki a lenti nyüzsgést kémlelte.
Haját bezselézte, és még 5 méterrel arrébb is éreztem erős, férfias parfümjét. Csuklómat egy ezüstös karkötő díszítette, amit még apától kaptam régebben.

- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! - fordult meg, majd alaposan végig mért. - Reméltem hogy el fogsz jönni... - mosolyodott el, szinte láttam szemében a hatalmas izgalmat. - Van fagylalt, és pezsgő is. - mutatott az asztalra.

Szótlanul leültem a bársonyos székre, majd a már előttem ülő fiúra emeltem tekintetem.
Borzasztóan helyesen festett ebben az elegáns öltözetben, és akaratlanul is elképzeltem ahogy az oltárról néz vissza rám. Csak egy pillanat volt ez a látomás szerű dolog, de olyan valósághűnek tűnt, hogy beleremegtem. Fehér öltönyt viselt hogy még a ruháknál se kövessük a családi hagyományainkat .
Mind a kettőnk poharába töltött pezsgőt, majd koccintás közben megszólalt.

- Kettőnkre! - gyomrom azonnal görcsberándult.
- Szóval ez egy randi? - kérdeztem elhaló hangon.
- Persze! - vágta rá egyből - Mi más lenne?
- Egy romantikusnak tűnő testvéri vacsora... - morogtam.
- Mi a baj? - sóhajtott fel, miközben hátradőlt a székében.

Ajkamba haraptam, majd én is felsóhajtottam. Mit mondhattam volna neki? Számomra teljesen abszurd volt a helyzet. A fiú akivel felnőttem és akire sokáig testvéremként tekintettem, most elhívott randira. Annyira hihetetlen volt hisz ilyen még a könyvekben sem történik.

- Csak eléggé lehetetlen... - motyogtam zavartan.
- Ha azt hiszed lehetetlen, akkor még nem hallottál varázslatról! - vigyorgott.

A mondata teljesen ledöbbentett, és akaratlanul is mosolyt csalt arcomra. Azonnal elszálltak a kételyek és a furcsa gondolatok.
Visszatért a régi Emily, aki nem törte a fejét ilyen helyzetekben, inkább csak a pillanatnak élt.
Felnéztem az égre, ahol milliónyi apró csillag világított. Gyönyörűnek tartottam, de hirtelen eszembe jutott valami.

- Te Shawn... - szólaltam meg tanakodva - Miért látom a csillagokat?
- Lebeszéltem az itteni szerelővel hogy egy órára kapcsolják le az utcai lámpákat ennél a résznél. - vont vállat mintha ez teljesen normális lenne. Elképedve néztem rá.
- Ha szabad megjegyeznem - köhintett - Nagyon csinos vagy. - hozott azonnal zavarba.

Pirosan lehajtottam fejem, amin azonnal elnevette magát. Megforgattam szemeim, majd inkább felálltam és lefeküdtem a földre.
Kellemes volt a hűvös padló, és a látvány egyszerűen káprázatos.

- Gyönyörű! - sóhajtottam.
- Igen! - helyeselt Shawn, majd lefeküdt mellém. Hallottuk az utcákon elhaladó autók hangját, és egy nagyon halk zenét mely az egyik lakásból hallatszódott ki.

- I have died everyday, waiting for you - dalolta halkan Shawn.
- Darling, don't be afraid, I have loved you -énekeltem szinte suttogva én is.
- I'll love you for a thousand more - tette hozzá egy kis idő múlva, mire én azonnal rákaptam tekintetem.
- Ez olyan nyálas! - rontottam el a pillanatot, amin muszáj volt felnevetnie.
- Te vagy nyálas! - nyújtotta ki a nyelvét.
- Te meg gyerekes! - vágtam vissza.

Megforgatta szemeit, majd egy pillanat alatt elkomolyodott. Szólásra nyitotta ajkát, de nem mondott semmit. Lemondóan az égre emeltem tekintetem, és abban a pillanatban megláttam egy hullócsillagot.
Mosolyogva lehunytam a szemem és kívántam.
Shawn e-közben tátogott magában mint valami rossz hal, és ennek gondolatán muszáj volt felnevetnem. Kérdőn rámnézett, mire én csak megráztam a fejem.

- Emily kérdezhetek valamit? - ült fel.

Szívem akaratlanul is hevesebb tempóra váltott, hiszen sejtettem mit akar. Ajkamba haraptam, majd egy bizonytalan bólintással jeleztem, persze hogy kérdezhet.

- Tudom hogy nehéz lesz, és tudom hogy ez egyáltalán nem helyes. Talán fel sem fogjuk a helyzet súlyosságát - kezdett bele a hosszadalmas monológba - Najó tudod mit? Inkább csak megkérdezem... - mintha magát győzködte volna, úgy mondott ki minden egyes szót. Lassan kezdett kínossá válni a helyzet ezért megpróbáltam oldani a feszültséget.
- Te most komolyan ideges vagy? - nevettem el magam.
- Kösz a támogatást! - gúnyolódott.
- Nem valójában nem ezt akar... - kezdtem bele az újabb viccbe, de hirtelen kifakadt.
- Leszel a barátnőm?

————

Épp Shawn felülését számoltam, ugyanis miután megzabáltunk két chipset a randink után, Shawn kikapcsolta a filmet mert azt mondta ha nem kap kaját nem érdekli a film sem.
Erre én csak megböktem a hasát és mondtam hogy nem kell neki chips, mert hájasodik. Ő nem vette jó néven és ijedten a hasára nézett, majd elkezdett felülésezni.

- 100 - mondtam unottan.

Boldogan rugaszkodott el a földtől, majd a tükörhöz rohant hogy megszemlélje a 2 perces edzésének eredményét.

- Már is jobb! - húzta ki magát, én pedig elröhögtem magam.

Sosem szerettem és sosem fogok szeretni senki mást rajta kívül.