23. Szépség
- Buliba megyünk! - mondtam az épp megérkező barátnőmnek, aki észre sem vette az őt bámuló fiút. Hunter teljesen elkomolyodva nézte Jess-t, mintha valami nagyon drága festmény megvételén gondolkozna.
- És mit vegyek fel?! - kérdezte felvont szemöldökkel - Mondhattad volna!
- Majd adok valamit! Addig is,éhes vagyok!
- Pizza? - kérdezte Jessica, és már nézegette is az említett ételt.
Mikor végre letette a telefont, megpillantotta a fiút. Némán, teljesen lefagyva bámulták egymást, amin muszáj volt elmosolyodnom. Egy aprót löktem Jess-en, aki így alig pár lépésnyire állt Huntertől.
- Te igazi vagy? - dadogta barátnőm.
- Na és te? - kérdezett vissza a fiú egy kedves mosoly mellett.
- Miért is megyünk bulizni? - eszmélt fel Jessica.
- Egy lemezkiadó rám írt! - ugrándoztam.
- Nem hiszem el! - ajkát eltátva jelezte, ez valami döbbenetes, bár szerintem nem a lemezkiadóra értette. Sokkal inkább a srác váltotta ki belőle ezt az érzelmet.
A tv előtt ültünk korgó hassal, és a hangomról beszélgettünk. Nem lehetett nem észrevenni a két fiatal közt kialakult vonzódást, amit nem is tudtak leplezni. Hunter akaratlanul is mindig Jess-t nézte, a lány pedig folyton vörös színben tündökölt.
Egy fél óra múlva végre meghallottam az édes kopogtatást. Boldogan szaladtam
az ajtóhoz,majd kitártam.
- Köszönöm! - néztem a srác szemébe aki a két doboz pizzát tartotta a kezében.
Amint megláttam lábaim megremegtek, szemeim könnyekkel teltek meg, szívem zakatolni kezdett, testemen borzongás futott végig.
Olyan káprázatos érzés , mint amikor leöntenek jegesvízzel, és utána egy jó melegvízzel teli kádba befeküdnél. A ledöbbenés a jegesvíz és az előttem álló személy kilétének felfogása a meleg.
Szememből folyamatosan megállás nélkül folytak a könnyeim, és a szívem próbáltam belső hangjaimmal helyes dobogásra bírni.
A nyakába ugrottam, ezért ő a zsírban tocsogó gyorskaját a földreejtette. Hunter egy hangos Shawn-t hallatott én pedig szorosan magamhoz húztam a barnaságom. Jessica felsikított mikor végre meglátta kivel ölelkezem.
Nevetve fúrtam bele nyakhajlatába könnyes szemeim, és karjaimmal átöleltem. Tarkóján a haját birizgáltam ő pedig úgy szorított, mintha most látna utoljára. Nyakamba puszilt, és ha nem tartott volna, összeesek. Különös borzongás futott végig bennem.
- Úgy hiányoztál! - súgtam fülébe.
A felismeréstől zavarban néztem Hunterre és Jessire, akik sokat sejtően méregettek bennünket. Azonnal elengedtem a bátyám, majd egy hatalmasat krákogtam.
- Szia Shawn! - ölelte meg reszketve Jessica. - Nem is mondtad hogy vele jársz! És hogy te ismered Huntert! - nézett rám
- Öhm...Szia ismeretlen aki a lakásunkban van! - nevetett fel Shawn.
- Oh bocsi! Jessica! - nyújtotta kezét.
- Shawn! - rázta meg.
- Shawn! - fogott vele kezet Hunter.
- Hunter! - mosolygott rá Shawn.
- Emily! - ajkait pajkos mosolyra húzta, mire a térdeim azonnal remegni kezdtek.
- Shawn! - kuncogtam.
- Najó Emily mi Jessicával megyünk! Este nyolcra itt vagyunk elkészülve! Sziaa! - húzta ki az ajtón Jessit, majd becsukták.
Hirtelen elöntött a hálaérzés. Hunter biztosan tudta hogy a bátyámmal akarok beszélgetni, és amúgyis kapóra jött ez neki, hisz így megismerheti Jess-t. Reszketve néztem Shawnra, aki behunyt szemmel szívta magába az otthon illatát.
- Milyen volt Európa? - kérdeztem , majd elvettem tőle a fekete bőrkabátját és a fogasra akasztottam
- Nagyon más! - motyogta majd odaállt a hátam mögé.
Kezét végighúzta oldalamon, mire kicsit megugrottam. Lassan megfordultam,
és gyönyörű csillogó barna szemeivel találtam szembe magam. Mellkasomban egy különös érzés áradt szét, amin elmosolyodtam.
- Hiányzott már a puha bőröd - morogta, bennem pedig megfagyott a vér.
- Miket beszélsz? - kérdeztem.
- Sss! - rakta mutató ujját szám elé - Csak hagyd magad! Annyit vártam már erre! - morogta, majd a nyakamba puszilt.Egy apró sóhaj hagyta el szám.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem, miközben finoman eltoltam magamtól.
- De! - kapta el a fejét, majd a pizzáért ment.
Lerakta a dohányzó asztalra a két dobozt, majd felnyitotta az egyik tetejét. A hatalmas gőzölgő pizzából elvettem egy zsíros szeletet. Ajkaimhoz emeltem majd ránéztem Shawnra. Nem bírtam kivárni, hogy ő is vegyen egy sajtos szeletet, haraptam egyet a kezemben tartott háromszögből. Az erős sajtos íz és a paradicsomos szósz elrepített a mennyekbe. Mosolyogva néztem Shawnra, aki már a pizza felénél tartott. Ajka széle paradicsom szószos volt. Elnevettem magam, és egy szalvétával letöröltem puha cseresznye ajkáról a maszatot. Éreztem hogy az enyém enyhén elnyíl egymástól, és ha nem csukom be azonnal, akkor kifolyik a nyálam. Annyira puha volt, és selymes. Még sohasem láttam ilyen tökéletes ajkakat. Azonnal meg akartam érezni az ízét. Észre sem vettem hogy már vagy öt perce ajkait törölgetem. Elvörösödve néztem szemeibe, ő pedig szórakozottan beleharapott a pizzájába.
- Hogy hogy egy héttel hamarabb hazajöttél? -kérdeztem a falat lenyelése után.
- Menjek vissza? - viccelődött, mire én csak a szemem forgattam. Válaszra nyitottam szám, de hirtelen berontott Hunter
- Nekem is kell pizza! - kiáltotta, majd elvett két szeletet, és kiszaladt a lakásból.
Hatalmasakat pislogva néztem az ajtót, majd kitört belőlem a nevetés. Shawn se bírta sokáig, ő is hatalmas kacagásban tört ki. Melegséggel töltött el a hangja.
- Szépség! - suttogta Shawn, alig hallhatóan.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro