- Mizu? - kérdeztem majd adtam neki egy hosszú csókot.

Cameronnal már két éve együtt voltam. A megismerkedésünket Shawnnak köszönhetem, aki véletlenszerűen hozta pont akkor a házunkba Camet, amikor betegen feküdtem otthon. A srácból azonnal előjöttek az apai ösztönök (már ha van ilyen) és idegesen nézett gyógyszer után, miközben olyanokat mondogatott hogy ,,Shawn nem is mondta hogy ilyen dögös a húga".

- Hiányoztál! - súgta ajkaimra.
- Te is! - mosolyogtam rá - Mit sütsz?-néztem a sütőbe, ahol pár megégett darab foglalt helyet.
- Muffint - nevetett kínosan.

Ajkamba haraptam, hogy elfolytsak egy nevetést. A süti mindennek látszott, csak annak nem.

- Hát...Szerintem hagyd a főzést nem áll jól! - tört ki belőlem a nevetés.
- Csak ez épp nem főzés hanem sütés. - nevetett fel ő is .

Az olyan pillanatokat, ahol igazán nevetünk, imádom a legjobban! Amikor a hasunkat fogjuk, mert már megfájdult, és amikor már a könnyeinket törölgetjük.
A közös dolgok erősítették a mi kapcsolatunkat, amiben lassan teljesen elfogytak az érzelmek.

- Imádom amikor nevetsz - suttogta majd megcsókolt.

Nyakát átkarolva húztam közelebb.
Gondolataim az elő nem jött érzéseim körül forogtak, melyek már zavaróak voltak. Azt akartam hogy hevesen verjen a szívem, és a gyomrom görcsbe ránduljon! Hogy remegjen mindenem már a nézésétől!

- Hali! - jött be Shawn - Bocsi hogy megzavartam a pillanatot! - gúnyos megjegyzésém felvontam a szemöldököm - Nyugi! Csak azért jöttem, mert éhes vagyok!

Mosolyogva néztem Camre, aki zavartan hajába túrt, majd a sütő felé nézett. A megégett ,,muffinok" még mindig ott voltak, mint ahol azelőtt.

- A kajával bajlódom épp - vakargatta tarkóját Cam.
- Ez mi? - nézett be Shawn a sütőbe. Kérdőn pillantott Camre, aki sóhajtva hadarta el, hogy ez egy muffin. - Hát ebből minden lesz csak muffin nem - fintorgott Shawn.
- De legalább próbálkoztam - nevetett fel Cam.

Shawn sóhajtva sétált ki a konyhából, majd a nappaliban helyet foglalt a kanapén. A console már a kezében is volt, és beleélve magát a játékba, ordított az alig pár centire ülő srácnak.

- Na, és hol fogsz dolgozni? - törte meg a csendet Cam.
- Öh nem tudom. - pillantottam rá zavartan - Divattervezőnek szeretnék menni - mondtam - De mivel még nincs végzettségem, inkább ilyen segédnek mennék. Nem Tudsz valahol a környéken egy ilyen állást? - ültem fel a tiszta pultra.
-De. - mosolygott - Majd holnap megnézzük!

Hálásan néztem barna szemeibe, majd kisétáltam az előtérbe. A nappaliba készültem, de megállítottak. Kíváncsian fürkésztem a felém rohanó Aaront.

- Kérleeek! - kiáltotta el magát.
- Mit kérsz? - néztem röhögve, a mögém bújt fiúra.

Mindössze a válláig értem, így aligha tudott elrejtőzni mögöttem.
Jót szórakozva rajta próbáltam ismét a nappaliba menni, de nem engedett. Szorosan megfogta a vállam, ami fölött óvatosan kikukucskált.

- Tudom hogy ott bujkálsz Aaron - közeledett felénk gonosz vigyorral Hayes.
- Ments meg! - sipítozta Aaron a fülembe.
- Oo dehogy ment meg! Előbb kaplak el! - futott felénk a fiú, mire Aaron végre elengedett, és a nappaliba menekült.

Nevetve sétáltam én is a helységbe, ahol szinte mindenki izgatottan nézte Shawn és Matt xbox csatáját.

- Hé Emily! - visította női hangon Aaron.

Nevetve futottam a Shawn mögé, majd leguggolva próbáltam elbújni a felém rohanó fiúk elől.

- Hol van? - nézett Aaron Shawnra.
- Én azt se tudom én hol vagyok! - bámult kétségbeesetten Aaronra - Állatkertbe, vagy az idióta haverjaimnál? - kérdezte értetlenül - Bár mondjuk, a kettő nem igazán különbözik... - dünnyögte.

Nevetve feküdtem le a földre, és akkor ott végre egy igazi család között éreztem magam.
A fiúk is csatlakoztak, így mindannyian röhögve fetrengtünk a szőnyegen.

- Srácok nem tudom hogy mit csináltam rosszul, de a muffinok sárgák lettek és hús szaguk van - sétált be Cam kétségbeesetten.

Egy pillanatra mindenki elhallgatott. Próbáltuk megemészteni azt, amit Cameron mondott.
A fiú még mindig kétségbeesetten várta válaszunkat, ami végül egy hatalmas nevetés lett. Összeráncolt szemöldökkel mért végig mindenkit, majd durcisan karba tette a kezét.

- Szerencsétlen vagy! - kacagtam.
- Te pedig kedves! - fintorgott, majd épp menni akart ki, amikor is Sophie nekiment.
- Hello! - intett a srácoknak.

Visítva kezdtem el futni rég nem látott barátnőm felé, aki nevetve tárta szét karjait. Egy szoros ölelésben kötöttünk ki a padlón.
Sophi két éve költözött el az anyukájával Torontóból. Shawn húzott ki a gödörből, amibe a költözés után kerültem.
Miután végre elengedtük egymást, helyet foglalt Shawn mellett a kanapén. Egy ideig szó nélkül nézte a földön bírkózó Jackeket majd végül megszólalt.

- Eh? - bámult értetlenül a fiúkra.
- Van valami problem? - nézett fel a birkózásból Jack. J.
- Jah van valami probléma kisasszony? - tette hozzá Jack.G.

Mosolyogva néztük a jelenetet, de sajnos a korgó hasam nem engedte hogy sokáig.
A fiúk is hasonlóképpen éreztek, ugyanis mindenki elhallgatott, majd egyszerre néztek a konyha felé.

- Éhes vagyok - nyöszörgött Shawn.

A pizza mindenkinek tökéletes volt, így gyorsan megrendeltük. A szőnyegen fekve elgondolkoztam azon, milyen is lenne az életem nélkülük. Talán hiányozna belőle az önfeledt nevetés, vagy a szeretetem, ami feléjük irányul. A halk beszélgetés és a videójáték irritáló hangja, egész jó hangulatott varázsolt a hatalmas helységbe. Sophi mosolyogva mutatta az egyetemet, ahová jelentkezett. Hatalmas beleéléssel mesélte hogy milyen erős, és milyen jó ott az oktatás.
A pizza 45 perc múlva - ahogy ígérték - meg is érkezett, így nemsokkal később már ettük is a még forró ételt, és Matt legújabb csajozós dumáján röhögtünk.
Miután már elég jól laktam, Sophival felmentünk a szobámba.

- Elmegyek tusolni - mondtam - Addig válassz ki egy filmet.
- Én is le akartam zuhizni - szomorodott el.

Fejcsóválva mutattam a szobából nyíló fürdőbe, majd egy törölközöt magamhoz véve, elindultam a szemközti helységbe.
Ruháim levettem, hajam laza kontyba fogtam majd beálltam a kabinba. Gyorsan lezuhanyoztam majd magam köré csavartam a törölközőt. Kiléptem a fürdőből és egy erős mellkasnak ütköztem. Ijedten néztem barna szemeibe hiányos öltözetem miatt.

- Te meg mit csinálsz itt egy szál törölközőbe? -mért végig vigyorogva.

Ajkam eltátva ráztam meg a fejem, majd egyet hátralépve próbáltam tartani a tisztes távolságot. Karba tett kézzel szóltam rá, emlémeztetve hogy a húga vagyok.

- Shawn! - vontam össze a szemöldököm.
- Nem tehetek róla. Te vagy szellősen öltözve -lépett közelebb.
- De a húgod vagyok!
- És jól is nézel ki. - csókolta meg nyakam.

Egy különleges borzongás futott végig rajtam, amely kétségbeejtően hatott rám.
Ijedten léptem még egyet hátra, majd inkább szemforgatva kikerültem őt.

- Jól vagy? - néztem vissza az ajtóból.

Shawn vállat vonva hagyott válasz nélkül, majd a szobájába sétált. Próbáltam elfelejteni az előbbi viselkedését, és felöltözni.
Miután felkaptam a pizsamám, ráugrottam az igen csak kényelmesnek tűnő ágyra, és elkezdtem kiválasztani egy ideálisnak tűnő filmet. Pont mire kiválasztottam, Sophi kijött a fürdőből felöltözve, majd az ágyra pattant.

- Hozol Nasit? - nézett rám én pedig el nevettem magam.
- Ahj. Hozok - sóhajtottam, majd lefutottam a földszintre.

A lámpák mozgás érzékelők voltak, így megugrottam amikor maguktól felkapcsolódtak.
Kinyitottam egy szekrényt, de abban nem az volt amit kerestem. Miután minden elérhető szekrényt kitártam, megbizonyosodtam róla hogy csak is a számomra elérhetetlen részben lesznek.
Hangokat hallottam, majd megláttam Shawnt. Megkönnyebbülve néztem rá, gondolván, ő le tudja venni.

- Levennéd a Nasit? - kérdeztem bociszemekkel.

Mosolyogva odasétált az egyikhez, majd kitárta azt. Tele volt minden féle rágcsával, amin eltátottam a szám.

- Hű! - pislogtam nagyokat.
- Ne tátogasd azt a csókolni való szád, inkább mondd meg mit vegyek le - motyogta de én még így is hallottam.

Csókolni való száj?