A tánc sulimba késve érkeztem. Hunter nálunk aludt az este, és reggel alig tudtam leszedni a kanapéról. Az sem segített hogy egy fakanállal bökdöstem a hátsófelét. Mosolyogva léptem be a terembe, ahol kíváncsi tekintetekkel találtam szembe magam.

- Bocsánat! - néztem a tanáromra.
- Áh Emily Mendes! - kiáltott fel a tánctanár mosolyogva.

Mindenki meglepetten nézett rám, miközben a nevemet kóstolgatták. Tudtam hogy senkinek sem mondhatom el Shawnt, hisz a múltkori esetből már tanultam. A bátyám egyértelműen nem akarja hogy az emberek megtudják a rokoni kapcsolatunkat.

- Sziasztok! - mosolyogtam a teremben ácsorgókra.
- Na jólvan. - ütötte össze tenyerét a tanárom - Egy rövid bemutatkozást kérünk kedvesem.
- Oké, tehát a nevem Emily Mendes mint hallottátok. 19 éves vagyok és nagy álmom volt az, hogy ide bejussak. - magyaráztam, de hirtelen belekiabált egy szőke lány.
- Shawn Mendes a bátyád? - kérdezte.
- Mi? Dehogy! - nevettem fel zavartan, valószínűleg pocsékul hazudva - A nagy Shawn Mendesnek én? Pff ne röhögtess! - legyintettem.
- Örülünk Emily! Na akkor gyere és kapcsolódj be a táncba. Mutatom a lépéseket - magyarázta a tanár - A nevem Carol , és itt mindenki tegezni szokott.

2 órával később...

Fáradtan és boldogan indultam a táskámért. Épp hívtam egy taxit, mikor megállított a szőke lány.

- Látom el vagy telve magadtól... - sóhajtott - De ezen a táncparketten csak is én vagyok a királynő! - mutatóujját a mellkasomnak nyomta.
- Nem állt szándékomban annak lenni - motyogtam - Nekem most mennem kell ne haragudj...

Idegesen vágtattam ki az épületből , és magamban átkoztam az életet amiért megint összehozott egy ilyen lánnyal. Mintha a régi legjobb barátnőm hasonmása lett volna. Ledobtam a táskám a földre, majd leültem az egyik biciklitárolóra, ahol a taxit terveztem megvárni. Lépteket hallottam, majd nem sokkal később megjelent a szimpatikus barna lány,aki egész végig mellettem állt az órán.

- Szia! - intett mosolyogva - Bocsi Tessa miatt. - motyogta kínosan.
- Semmi gáz! - válaszoltam - Egyesek nem képesek felnőni...
- Ebben egyetértünk! A nevem Jessica Collins - mutatkozott be.
- Az én nevem tudod! - nevettem fel.

Beszélgetésbe elegyedtünk. Rengeteg mindent mesélt magáról, és elkönyveltem magamban hogy ez a lány imádnivaló. Van humora, érdeklődő és kedves.

- Te merre laksz? - kérdezte.
- Innen nem messze! Ha van kedved nyugodtan átjöhetsz! - jutott eszembe.

Idő közben már a taxi is megjött, így mind a ketten beültünk. Jess elképesztően aranyos és vidám volt. Az első benyomás nem hiszem hogy nála gondot jelentett volna.

- Ismered Huntert? - kérdeztem hirtelen.
- Hunter Rowlandot?
- Igen! Tudod Cristine Rowland fiát.
- Persze hogy ismerem! Ha jól tudom lehet Magcon tag lesz! -magyarázott miközben beszálltunk a liftbe - Annyira helyes! - áradozott. Megpróbáltam úgy tenni mintha ezek az infók újak lennének, és meglepetten néztem rá.

A lakásban tátott szájjal nézett körbe. A kedvenc helyisége a nappali lett, ezért letelepedtünk a kanapéra, és vártam hogy befejezze az ámuldozást.

- Melyik fiút szereted a Magconból legjobban? - érdeklődtem, majd felálltam hogy készítsek magunknak valami ételt.
- A két Jack-et! - vágta rá, amin muszáj volt elmosolyodnom. Ők nem semmik ez tény. - Na és te?
- Ezen még nem gondolkoztam... - torpantam meg egy pillanatra. - Talán Taylort és Hayest - töprengtem - Meg Camet meg a két Jack-et... - kiáltottam ki a konyhából - Nem tudok dönteni!
- Szóval te is fan vagy! - hangjából hallottam hogy mosolyog - A nevedből adódóan biztos sokan hitték már azt hogy Shawn rokona vagy. - váltott témát - Tényleg! És őt bírod? - kérdezte.
- Mondhatjuk úgy is... - mosolyodtam el magamban.