*Lilla szemszöge*

Másnap reggel, amikor megszólalt a telefonomon az ébresztő a szemeim kipattantak. El sem hiszem, hogy ez megtörtént! Kilenc óra van. Már biztos fönt vannak a lányok. Ha nincsenek akkor most felkelnek. Felkaptam a telefonom és kezdeményeztem egy csoporthívást, hátha mind a ketten felveszik. Hála istennek szerencsém volt.

*telefonbeszélgetés*

-Szia Lilla! Te ilyen korán?-szólt bele elösszőr Katlyn.

-Ááá...!-visítottam bele a telefonomba.

-Mivan? Kínoznak?-kérdezte ilyedten Katlyn, mert Sophie még mindig nem csatlakozott az élők köréhez.

-Hol van már Sophieeee-toporzékoltam-Ő neki is hallania kell.

Ebben a pillanatban mintha csak teljesülne a vágyam bele szólt a telefonba Sophie. Azzal a reggeli kómás hangjával. Akkor most kelt fel.-vontam le a következtetést.

-Ki volt az a hülye aki hajnalok hajnalán csoporthívást indít?-kérdezte durcásan.

-Hajnal?-kérdeztem vissza-Hiszen kilenc óra van ember!

-Jól van na. Hagggyáá má...-nyomta meg a gy betűt Sophie, hogy nyomatékosabb legyen kijelentése.

-Amúgy én voltam. Mesélni valóm van-mosolyodtam el selytelmesen aztán eszembe jutott, hogy nem is látnak.

-Igen? Mi?-kérdezte Katlyn izgatottan.

-Háát...-kezdtem el amolyan mindenttudóan-tegnap...-direkt húztam az agyukat-...találkoztam...

-MOND MÁR!-üvöltött le Sophie-NEM AZÉRT KELTEM FEL, HOGY TE NE UNATKOZZ.

-Jól van na. Mondom. Szóval tegnap találkoztam a fiúval ének és táncpróba után. Nem fogjátok kitalálni, hogy ki az!

-Miért, ki az?-kérdezték egyszerre.

-KIM TAE HYUNG A BTS-ből!!!

Erre elkezdtek röhögni. Köszi... Jó kis barátnőim vannak.

-Na most komolyan. Ki az?-kérdezte Katlyn.

-Mondom hogy Tae az! De nem érdekeltek ha nem hisztek nekem! Menjetek a picsába! Nem hisztek a legjobb barátnőtöknek!-a végét már üvöltve mondtam. Leesett nekik, hogy nem viccelek.

-Bocsi...azt hittük viccelsz...-mondta Sophie.

-Tényleg bocsesz!-csatlakozott a bocsánatkéréshez Katlyn is.

-Mostmár mindegy. Megtörtént ez van. Rosszul esett.

-Átmehetünk?-kérdezte félve Katlyn.

-Erre akartalak kérni titeket mielőtt kiröhögtetek. De mostmár nem tudom.

-Lééégysziiii-mondták ismét egyszerre.

-Jó legyen. Negyed órátok van, hogy ide érjetek!-mondtam és ezt komolyan is gondoltam.

-Rendben! Akkor szia!-és Sophie már ki is nyomott minket.

-Én is megyek! Hali!

*beszélgetés vége*

Ezután letettem a telfonom az ágyra és felöltöztem. Lementem reggelizni, majd fogat mostam.

-Anyaaa itt aludhat Katlyn és Sophie?

-Igen. De mi apáddal ma megyünk megünnepelni az évfordulonkat. Legalább nem leszel egyedül.

-Köszi-majd felfutottam a szobámba.

Ráirtam a csajokra, hogy ha ők benne vannak akkor hozzanak magukkal pizsamát is. Pontosan negyed óra múlva a két barátnőm az ajtónkban állt és szó szerint ráfeküdtek a csengőre.

-Megyek már!-kiabáltam át a fél házat.
Amikor odaértem és ajtót nyitottam nekik rámugrottak és elkezdtek ölelgetni.

-Jó nyugi van...megfulladok-mondtam nevetve barátnőimnek.

Egyfolytában ömlött belőlük a kérdés amíg felmentünk a szobámba. Te jó isten... Ezek soha nem fogynak ki a kérdésekből? Amikor bementünk a szobába leültünk a franciaágyamra egy kis körben. Mindkettejüknek rámtapadt tekintetük és minden mozdulatomat lesték.

-Ez ijesztő! Hagyjátok abba a bámulást! Vagy legalább ne ennyire...-nevettem el magam.

Erre két barátnőm kidüllesztett szemekkel nézett tovább, bár nem sokáig, mert fél perc után ők is elnevették magukat. Ezután egy részletet sem kihagyva elkezdtem mesélni a sztorim.

-Na szóval... Úgy kezdődött, hogy ráirtam amikor kész lettem, hogy hol van. Azt mondta kint vár. Felkpatam a cuccaim és elkezdtem rohanni. Amikor elértem a bejárati ajtóig majdnem pofára estem a küszöbben, de ő elkapott. Aztán bemutatkozott én meg rádöbbentem ki is ő valójában-a lányok lélegzetvisszafolytva figyelnek-majd rá is kérdeztem. Kicsit aggódtam, hogy fel fogják ismerni de ő megnugytatott, hogy ha én se ismertem fel akkor mások se fognak. Ezután elindultunk a KEDVENC cukrászdájába. Úr isten! Inenntől mindig oda kell majd járnunk! Meg amúgy isteni volt a süti is. Amikor megvettük a sütiket elindultunk a parkba (innentől az a kedvenc helyem) és leültünk, hogy nyugyodtan tudjunk enni. Egy idő után elment inni venni a közeli boltba. És ki jelenik meg pont akkor amikor egyedül vagyok? SOKU!

-Ez most komoly?-kérdezték a lányok.

-Aham, de ezzel még nincs vége! Leült mellém és megkérdezte felismerem-e. Miután mondtam, hogy igen meg elmeséltük, hogy kerültünk a parkba megkérdezte, hogy mondhat-e valamit. Ezek után bevallotta, hogy második osztály óta tetszek neki! Ti ezt elhiszitek? Az osztály leghelyesebb fiúja! Én meg egész álltalánosban oda voltam érte!-akadtam ki újra ez ügyben.

-Szemét egy alak-jelentette ki Katlyn.

-Meg egy sunyi dög-tette hozzá Sophie.

-Hát az! De mázlimra pont ekkor jelent meg V is. Elősször csak elpoénkodta, hogy elmegy kb 2 percre, de máris lecsapnak a kezéről. Én erre védekezni kezdtem, hogy ő csak egy régi osztálytárs, de Soku hozzá tette azt is, hogy éppen szerelmet vallot és amikor ezt meghallotta V is elkezdett vele ordibálni, hogy még is mit képzel-mondtam büszkén, hogy úgymond megvédett engem Tae.

-Mit képzel magáról Soku?-akadt ki Sophie.

-Ezt én se értem. Volt rá elég ideje, hogy bevalja neked ezt-tette hozzá Katlyn.

-Hát igen... Ezután figyelmen kívül hagyva Soku-t megkérdeztem Tae-t, hogy megyünk-e tovább. A kezemért nyúlt,de én elkaptam az övétől. Egy kis idő után viszont megkérdezte a dolgot és én nehezen de igent mondtam.

-MI?-kerekedett ki Katlyn szeme-ti most jártok?

-Huh? Dehogy! Azt kérdezte megfoghatja-e a kezem-javítottam ki zavarodott barátnőmet.

-És ezután mi történt?-kérdezte izgatottan Sophie az egyik párnámat szorongatva.

-Egy ideig így sétáltunk, majd elindultunk haza. Amikor megkérdeztem, hogy miért fogja a kezemet azt mondta, hogy azért mert pici meg nem akar elveszteni. Ezután szembefordított magával és majdnem megcsókolt. De kb 2 centire a számtól megszólalt a telefonja-újságoltam szomorúan-és arrébb ment telefonálni. Miután befejezte együtt jöttünk haza. Aztán telószámot cseréltünk és azt mondta keresni fog.

-Azta!-mondta tátott szájal Sophie.

-Túl sok infó-röhögött Katlyn-nem bírom felfogni.

Ezután együtt veséztük ki a sztorit, amikor megszólalt a telefonom.

-Lehet, hogy ő az!-mondta Sophie.

-Vedd fel!-utasított Katlyn.

*telefonbeszélgetés*

-Halo?

-Szia Lilla! Soku vagyok.

-Mit szeretnél?-kérdeztem enyhén flegmán.

-Beszélgetni veled. Ráérsz egy kicsit?

-Igen. Mond.-(gondoltam ennyi neki is jár.)

-Átmehetek? Szeretném ezt személyesen megbeszélni veled.
(oda súgom a lányoknak, hogy ki az és, hogy át akar jönni. Rábolintanak, de látom rajtuk, hogy tervük van.)

-Gyere. Mikor?

-Most! Már indulok is. 10 perc.

-Okés. Szia.

-Szia.

*beszélgetés vége*

-Na?-kérdezték a lányok.

-Tíz perc és itt van.

-Oké. Akkor mi elbújunk a szekrényedben ha ideér-jelentette be a tervet Katlyn.

-Hogy mi?-nevettem fel.

-Nyugi. Csak végighallgatjuk a beszélgetést. Ha valami baj lenne akkor meg itt vagyunk.

-Rendben.

Körübelül 10 perc múlva szólt a csengő. A lányok elfoglalták a helyüket én meg lementem ajtót nyitni.

-Szia!-köszöntem Soku-nak amikor beengedtem.

-Hali!

-Arra van a szobám-mutattam felfelé.
Amikor leültünk az ágyra belekezdett mondandójába. (csak úgy mellesleg, de még mindig eszméletlenül helyes)

-Tudod nem akartam elrontani a tegnapi randidat.

-Nem ron..-de nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott.

-Hallgass végig légyszíves!

-Rendben.

-Szóval én nem tudtam, hogy közben te mással vagy. Gondoltam épp itt lenne az idelye bevallani a dolgokat. Nem tudtam, hogy neked egész általánosban tetszettem. Bocsánat, hogy nem figyeltem rád eléggé. Viszont kiváncsi vagyok arra, mit is érzel irnátam. Ha még egyátalán tetszek neked.

-Az a helyzet, hogy mivel nem kerestél általános után se, feladtam azt, hogy köztünk bármi is legyen. Így szép lassan elfelejtettem az irántad érzett szerelmem-fejeztem be ezt a 'gyönyörű' kis monológomat.

-Értem. Akkor máshogy állok ehhez a témához. Lehetünk esetleg barátok? Nekem fontos vagy, még ha csak barátként is.

-Szívesen leszek a barátod, de semmi több.

Ezek után hirtelen átölelt és a fülembe súgta: köszönöm!

Hát gyermekeim ez lett. Milyen? Hogy tetszik!? Igaz ebben nincs benne V, de akartam egy olyan részt, ahol Lilla elmeséli a barátnőinek az eseményeket és jóban lesz Soku-val. Elvileg többett terveztem ebbe a részbe, de kell egy kis izgalom. A következő részt megpróbálom hamar hozni hiszen végülis azt is ebbe akartam bele írni. (Azthiszem nem fogok aludni...😂) Ja és ami még nagyon fontos. Van egy olyan "könyvem", hogy Közlemények könyve. Érdemes a könyvtáratokba tenni, mert oda írom az információkat.

Legyetek jók, de azért ne nagyon! Sue