*Lilla szemszöge*

-Nagyon finom ez a süti!-mondtam miközben mosolyogva Tae-ra néztem.

-Mondtam, hogy ott finom sütik vannak!-mosolygott vissza majd folytatta-mesélj magadról.

-Mit mondjak?

-Mindent! Mindenre kíváncsi vagyok.

-Hát oké.. Nemrég lettem 18 éves, szeretek énekelni és táncolni. Elindulok majd egy versenyre amit ha megnyerek, akkor jelentkezek a BigHit-nél mint gyakornok. Van egy bátyám, akit Andrisnak hívnak, de nagyon ritkán látom. Anyukám és apukám szerencsére együtt vannak. Ha unatkozok vagy bármit csinálok zenét szoktam hallgatni és általában kpop-ot. Kedvenc bandám a BTS. Nem tudom mit tudnék még mondani magamról-gondolkoztam el, de ennyi jutott az eszembe-Te is mesélsz magadról?

-Persze! Én 20 éves vagyok. Szeretek énekelni és táncolni, de ugyebár ez természetes, különben nem lennék idol. Szeretem az állatokat és nemszeretek mindig komolyan viselkedni. Néha kell az, hogy gyerekesek legyünk. A bandából Jungkook nagyon közel áll hozzám. Asszem ennyi. Ha eszembe jut még valami, akkor majd mondom.

-Oké.

Ezután kínos csönd telepedett közénk.

-Mi a kedvenc állatod?-jutott eszembe az egyik leggázabb kérdés.

-Az oroszlán-válaszolta mosolyogva, majd folytatta-Melyikünk a biasod?-nézett rám kíváncsian.

A cipőmet kezdtem tanulmányozni, mintha az annyira érdekes lenne, de végül kimondtam a választ.

-Te vagy...-priultam el.

-Tényleg?-kérdezte egy komisz mosoly kíséretében.

-Igen-válaszoltam, de még mindig nem néztem rá.

-Hozzak valami innivalót?

-Igen-motyogtam az orrom alatt. Zavaromban azt sem tudtam mit csináljak.

-Milyet kérsz?-érdeklődött.

-Cola jó lesz, köszi.

Miután válaszoltam felállt és elment az 5 percre lévő boltba. Remélem nem fogják felismerni. Miközben ültem és gondolkoztam éreztem, hogy valaki leül mellém és én azt hittem ő jött vissza ilyen gyorsan. Amikor oda néztem az egyik volt osztálytársamat láttam, akibe még régen fülig szerelmes voltam.

-Szia-köszönt mosolyogva-felismersz?

-Szia. Igen. Téged bármikor felismernélek Soku-nevettem el magam.

-Akkor jó. És hogy hogy itt vagy?

-Várok valakit. Vagyis csak elment innivalót venni. Te?

-Áh én csak kijöttem sétálni aztán meg megláttalak. Amúgy, mondhatok valamit?-nézett rám.

-Nyugodtan-néztem én is rá.

-Igazándiból...-kezdte el vakargatni tarkóját-nekem általános második osztálya óta bejössz-mondta ki végül én meg köpni nyelni nem tudtam.

Pont az a fiú, aki egész általánosban bejött nekem, most szerelmet vall. Amikor épp a legboldogabb vagyok! Egy IDOLlal randizok, ez meg most jön ide bevallani az érzéseit.

-Ezelőtt pár évvel nem tudtad ezt megtenni?-akadtam ki.

-Bocsi. Gyáva voltam.-sütötte le a szemét.

Eközben megláttam V-t, ahogy közeledik felénk. Amikor ideért mellém állt és röhögve megkérdezte:
-10 percre megyek el és máris lecsapnak a kezemről? Ennyire kapós lennél? Akkor nem szabad hagynom elúszni ezt a lehetőséget!-kacsintott rám végül.

-Dehogy is! Csak egy régi barát aki idejött beszélgetni, amikor meglátott.

-Aki mellesleg szerelmet vallot neked az imént...-tette hozzá halkan Soku, hogy csak én halljam, de V füléig is eljutott. Keze ökölbe szorult és hirtelen tört ki belőle a düh.

-Hogy mit csináltál?-kezdett el ordibálni-Miért is piszkálod Lillát? Nem bírsz róla leszálni? Észre se veszed hogy per pillanat randija van VELEM!?-Hangsúlyozta ki a velem szót.

-Fiúk-szólaltam meg halkan-erre semmi szükség.

Erre a kijelentésemre, mintha V félperc alatt lenyugodott volna. Ilyen nagy hatással lennék rá? Áh... Tuti nem.

-Megyünk tovább?-kérdeztem V-t mosolyogva Soku-t figyelembe se véve.

-Menjünk-fogta meg kezemet.
Várjunk....mi? Hirtelen elkaptam kezemet az övétől.

-Bocsi az előbbi kirohanásomért csak...

-Csak féltékeny voltál-fejeztem be helyette a mondatot.

-Megeshet-mondta szégyenlősen.

-De miért? Hiszen alig ismersz.

-Nem tudom. Az első pillanattól kezdve bejöttél nekem.

-Jól esik hogy valakinek tetszek-mondtam és saját mondatomba belepirultam.

-Megfoghatom a kezed?-nézett rám kiskutya szemekkel.

-I-igen...-dadogtam ezt az egy szót.

Lassan felém nyúlt majd ujjait rákulcsolta az enyémre. Fenomenális érzés volt. A mennyekben jártam. Puha volt a keze, mint egy babáé. Hogy hogy pont én lettem ez a szerencsés?!-merült fel bennem a kérdés.

-Min gondolkozol Lilla?-nézett rám-elengedjem a kezed? Zavar?

-Nem, dehogy! Csak elgondolkoztam.

-És szabad tudnom min?-mosolygott rám bátorítóan.

-Hát...azon, hogy miért pont én. Annyi rajongótok van, de neked mégis én vagyok az akit elhívtál. Vagy csak egy kaland vagyok számodra?-néztem rá riadtan.

-Nem! Annál te többet jelentesz nekem már most, minthogy csak keressem az összetörhető szívű lányokat.

Erren nem tudtam válaszolni. Mit mondtam volna? Hogy köszi hogy nem csak megdugni akarsz? Áh... Azért ezt nem. Nagyon jól éreztem magam vele. Nem szeretném elrontani ezt a lehetőséget. És nem csak azért mert idol. Nekem annál többet jelent. Még mindig kéz a kézben mentünk egymás mellett. Szerintem mind a ketten el voltunk merülve a saját gondolatainkban. Én legalábbis biztos, de ahogy őt nézem szerintem neki is kattog az agya.

Már sötétedet. Észre se vettem, hogy elszaladt az idő.

-Figyu Tae. Nekem mennem kéne haza-engedtem volna el a kezét, de ő nem engedte.

-Haza kísérlek!-jelentette ki.

Elindultunk a másik irányba. Még mindig erősen fogja a kezem. De miért?

-Miért fogod a kezem?-hát ez most pont úgy hangzott, mint aki nem szeretné, ezért gyorsan hozzá tettem-persze nem zavar cs-csak...alig ismersz.

-Azért-kezdet bele a magyarázatába-mert olyan aranyos kis pici kezed van. Meg szeretném érezni a közelséged és, hogy el ne veszítselek, mint majdnem nem is olyan régen.-nézett mélyen a szememben.

Megállított és szembe fordított magával majd ajkamra pillantott. Közeledni kezdett felém és fejét eldöntötte kicsit oldalasan. Ajkainkat körübelül 2 centi választotta el, amikor megcsörrent a telefonja.
Ez ciki. Hirtelen elkapta a fejét, arréb sétált és felvette. Nem értettem mit beszél és kivel, de mindegy. Amikor visszaért megfogta a kezem és elindultunk haza. Mármint én haza ő meg elkísért. A kapuban telefonszámot cseréltünk és elbúcsúztunk.

-Jó éjszakát!-kacsintott rám-majd hívlak.

-Neked is-mosolyogtam-jól éreztem magamat veled. Szia.

Majd bementem a házba.
A föld fölött jártam 2 méterrel. Annyira boldog voltam. Az agyam egyfolytában kattogot. Vacsora után nehezen, de végül sikerült elaludnom.

Nos most hamarabb hoztam az új részt. Remélem Kpopfan10 tetszeni fog! Próbáltam izgalmasra írni, remélem sikerült. :)

Legyetek jók, de azért ne nagyon!
Sue