4. fejezet~Találkozás
Egy újabb nap... Ma konkrétan szarrá hajtottak. Ének tánc ének tánc ism ism... Bár be kell vallani mind a kettővel nagyon jól állok, de még van mit gyakorolni. Egy hete gyakorlok. Három hét elég, nem? Remélem. Este miután ágyba bújtam (szerintem) kb fél perc alatt elaludtam. Hogy voltam rá képes? Már mondtam. Annyi próbám van, hogy örülök ha levegőt tudok venni. Másnap reggel 5 nemfogadott hívás és 10 üzenet várt a telómon. A hívások, mint kiderült a barátnőim voltak. Gyorsan felhívom Sophiet.
-Szia!-szól bele boldogan a barátnőm-hogy vagy?
-Hali! Láttam kerestetek és gondoltam felhívlak, hogy miért kerestél. Jaa és a kérdésedre a válasz: mint a mosott szar.
-Mi történt?-kérdezte hangjában riadalommal.
-Jaa semmi csak mostanában sokat hajtanak a verseny miatt. Tudod...
-Akkor épp itt az ideje hogy tartsunk egy csajos napot! Felhívod Katlynt vagy felhívjam?
-Hááát...felhívod légyszi? Aztán majd csoportba írjatok, hogy mit beszéltetek meg.
-Okés! Addig szedd össze magad Lilla!-parancsolt rám barátnőm.
-Igenis kapitány! Úgy lesz! Szia-röhögtem el magam, majd letettük.
-Szóval...-kezdtem el volna a magammal való párbeszédet, de a telefonom félbe szakított.
Már megint egy üzenet!?-kezdtem el nyafogni.
Ismeretlen: Jó reggelt! Hogy vagy?
Lilla: Neked is! Álmosan. Te?
Ismeretlen: Én meg vagyok. Milyenek a próbáid, sokat hajtanak?
(Oh, de figyelmes!)
Lilla: Nagyon sokat hajtanak. De a cél érdekében mindent! ☺
Ismeretlen: Ez a beszéd! Ma is van próbád?
Lilla: Igen. Négykor végzek... 😕
Ismeretlen: És lenne kedved ma találkozni? Mondjuk a próbád után.☺
Lilla: Fogadjuk, hogy egy pedofil vagy, aki meg akar erőszakolni.😀😮
Ismeretlen: Rendben. Állom a fogadást. De ha kiderül, hogy nem vagyok az akkor büntit kapsz.😉😜
Lilla: Na az már biztos, hogy perverz vagy.😁
Ismeretlen: Akkor hova is jársz próbára?
Lilla: A BigHit egyik kisebb épületébe. Majd mindjárt elküldöm a pontos címet. ☺Pillanat.
Ismeretlen: Oké. Siess.
Csajoook:(tudjátok a csoport)
Katlyn: Lillaaaa
Sophie: Szerintem meghalt😂 pedig szóltam neki, hogy ide fogunk írni...
Katlyn: Biztos öltözik
Sophie: És közben üvölteti a zenét nehogy meghalja ha szól a telefon...😂🎶
Lilla: Nem is öltözök... fogat mostam...😮
Katlyn: Na végre! Akkor ma? Tudunk találkozni?
Lilla: Milyen nap is van amúgy?😞
Sophie: Szombat te észlény...😧😂
Lilla: Nekem ma is próbám van.😩
Katlyn: És utána??
Lilla: Hát...ő...
Sophie: Lééégysziiiii
Lilla: Nem érek rá.
Sophie: Hogy hogy?😮
Katlyn: Igen. Mi az hogy nem érsz rá!??😯
Lilla: Hát...izé...utána találkozok egy fiúval. De mielőtt elkezdtek őrjöngeni pls ne csináljatok nagy felhajtást belőle...😳😶😖
Katlyn: Hogy mi??? És mi erről miért nem tudunk? Vagy csak én nem tudom?😲
Sophie: Nyugi Katlyn. Én se tudtam róla. Hallgatunk Lilla.
Lilla: Ő... Pár napja beszélgetünk. Ma meg megkérdezte, hogy értem jöhet e miután végeztem. Megadtam a címet aztán neki mennie kellet. Szerintetek ez randi???👀
Sophie: Ezer százalék hogy az! 😀
Katlyn: És ismered a fiút?
Lilla: Az a helyzet, hogy nem tudom..
Katlyn: 😮
Sophie: Mi?
Lilla: Hát...az van, hogy amióta rámírt mindig azt állítja, hogy ismerem. De nem tudom... a nevét meg nem árulja el.
Katlyn: Ez nem gyanús?
Sophie: Egy kicsit az. De majd kiderül ma. Lilla! Ha valami baj van rögtön hívj fel! Vagy kezdj el ordítani ha bántani akar!
Lilla: Rendben. De nekem most mennem kell. Sziasztok!
Sophie: Szia! Vigyázz magadra!
Katlyn: Hali! Legyél óvatos!
Végül elindultam a mai próbámra. Nem volt hozzá sok kedvem, DE utána meg alig fogok magammal bírni. Sőt... szerintem már most se bírok a boldogságommal. Izgulok.
-Legyenek tiszták azok a hangok Lilla!-szólt rám a tánrom.
-Elnézést.
-Ne kalandozzanak el a gondolataid. Ide figyelj! Még kétszer elpróbáljuk és menj táncra!
-Rendben tanárnő!
Majd újra belekezdtem a dalba. Sikerült tisztán elénekelnem. Ezután elmentem az öltözőbe és átvettem a táncruhám. Vettem az autómatában egy üveg vizet és elindultam a termem felé.
-Jónapot!-köszöntem a tánctanárnak.
-Szervusz Lilla! A zenét már beraktam csak el kell indítani. Szólj ha bemelegítettél és kezdjük is!
Boka, térd, csukló, nyak stb... Jól átmozgattam minden izmom.
-Kezdhetünk Tanárúr!
-Rendben. Akkor egy két há és... Szép imdulás. Figyelj oda! Aham... szép. Most figyelj. Azaz! Ügyes. Ott legyen lágyabb a mozdulatod!-mondta folyamatosan a tanár.
Mindent beleadtam a táncba. Egy pillanatra már meg is felejtkeztem a mai találkámról, de amikor pihenőt kaptam ismét eszembe jutott. Az izgalom elárasztotta minden porcikám.
-Na még párszor próbáljuk el és utána szabad vagy!
Ennek hallatán megpróbáltam mindent tökéletesre teljesíteni, hogy minnél előbb szabaduljak. A tánár nyeged órával négy előtt elengedett, hogy még le tudjak zuhanyozni meg átöltölzni. Mindig elenged negyed órával előbb. Befujtam magam parfümmel meg dezodoroztam is. Feltettem egy enyhe sminket is. 16:55-kor már kész is voltam. Gondoltam ráírok az....ismeretlenre. Olyan rossz hogy nem tudom a nevét.
Lilla: Hol vagy? ☺
Ismeretlen: Az épület előtt. Te?
Lilla: Mindjárt megyek.
Ismeretlen: Okés.
Felkaptam a cuccom és szinte rohantam a kijárat felé. Amikor kiértem majdnem eltaknyoltam a küszöbben, de valaki elkapot...
-K-köszi-kezdtem el dadogni.
-Ugyan. Rád várok. A minimum, hogy elkaplak ha épp elesni készülsz.
A hangja nagyon ismerős volt. De honnan!? Arcára emeltem tekintetem, de napszemüveg van rajta.
-Ő...hát...izé... Kim Tae Hyung vagyok. Ugyebár eddig nem mutatkoztam be.
-Szia. Horváth Lilla.
Amikor ezt kimondtam leesett mit is mondott. Várjunk csak...!
-Te nem a BTS tagja vagy? V?-tettem fel félénken a kérdést.
-De én vagyok az. Tudod a múltkor is találkoztunk. A zebránál álltunk-vigyorgott rám 1000 wattos mosolyával.
-Jaaa... hogy azért irtad azt, hogy már találkoztunk... . És, hogy találtál rám? Mármint az elérhetőségemet, hogy szerezted meg?-tettem fel a bennem motoszkáló kérdést.
-Amikor a plázában vásároltál a pénztárnál elejtettél egy névjegykártyát. Mi is ott voltunk. -Oké. Akkor mostmár értem.
-Hova menjünk? Valami süti jó lesz?
-Igen. De nem fognak felismerni? Elég az a napszemüveg?-néztem rá agódva.
-Te felismertél?
-Nem...-hajtottam le a fejem.
-Akkor a többi A.R.M.Y. se fog felismerni.
Elindultunk egy cukrászda felé.
-Elviszlek a kedvenc cukrászdámba! Isteni sütiket csinálnak. Mi a kedvenc süteményed?-kérdezte mosolyogva.
-A krémes-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor olyat kapsz!
Amikor oda értünk mind a ketten kértünk valamit (én persze a kedvencemet). A közelben volt egy park és elmentünk, hogy majd ott megesszük, de akkor még fogalmam se volt arról, hogy mi vár rám...
Itt az új rész! Bocsi ha sokat kell várni. Ha tetszik nyomj egy csillagot vagy írj véleményt. Kívámcsi vagyok a véleményetekre. Még egy kérdés: Az jobb lenne ha úgy mint most vastaggal írnám a párbeszédeket? Vagy jó ez így!?
Legyetek jók, de azért ne nagyon! ;)
Sue
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro