*Lilla szemszöge*

Reggel 6 óra. Nyűgösen kelek fel az ébresztőm hangjára. Hogy minek kelek fel ilyen korán? Mert el kell készülnöm plusz oda is kell érnem. Amikor magamra kapkodom aznapi ruhám, szinte lemászok az emeletről az ebédlőig. Anyukám már sürgölődik a konyhában, hogy nekem is csináljon reggelit.

-Jó reggelt!-köszönök álmosan, majd nyújtózok egyett.

-Szia Kincsem! Hogy aludtál?-nézett rám egy másodpercre.

-Jól-jött belőlem a bő válasz.

-Ma későn érek haza. Apu is nemsokára kel hiszen ma neki is korán kell mennie dolgozni.

-Rendben-mondtam és nekiláttam a reggelinek.

Csendben fogyasztottam a rántottát, mikor megérkezett apukám. Mármint a szobából a konyhába.

-Sziasztok! Mi a reggeli?-tértá rögtön a lényegre. Jellegzetes apu.

-Rántotta-válaszoltam mielőtt anyu megszólalt volna.

-Az finom!-jelentette ki majd ő is elkezdett enni.-Elvigyelek?-kérdezte és rám nézett és amikor üres lett a szája új falatért nyúlt.

-Hova?-néztem rá értetlenül.

-Hogy hogy hova? Ahova jársz énekelni! Mennyit aludtál te?-nézett rám csodálkozva.

-Jaaa-esett le miről is beszél-oké köszi. Igen aludtam rendesen, csak még reggel van.-mondtam nyűgösen.

Amikor befejeztem a reggelizést kisminkeltem magam és fogat mostam, végül vártam apát, hogy elindulhassunk.

-Apaaa-nyújtottam el a szó végét-kész vagy már? Nekem oda kéne érnem!

-Jövök már! Ne türelmetlenkedj.

Amíg várakoztam megrezzent a telefonom. Gondoltam ráérek hisz úgy is csak apukámra várok megnézem mi az. Jött egy facebook értesítésem. Valaki bejelölt. Hihi. Az a neve, hogy Ismerős Idegen. Elfogadás. Egyel több vagy kevesebb az nem mindegy? Ezzel meg is volnánk. Épp csúsztattam vissza a táskámba a telóm mikor újra megrezzent. Mivan már?-Néztem megint a képernyőre.

Ismeretlen: Jó reggelt! :) Haragszol még?

Aish... Ez most komoly?

Lilla: Reggelt! Te tényleg nem akarod feladni? Nincs jobb dolgod?

Ismeretlen: Nem szokásom feladni. Ha feladtam volna most se itt lennék ahol épp vagyok és akkor te se szeretnél ennyire ;)

Lilla: Egyrészt nem tudom mi bajod, másrészt meg mért szeretnélek?? o.O

Ismeretlen: 1. Nincs semmi bajom. 2. Mert helyes vagyok ;)

Pfff... Meg szerény-tettem hozzá magamban.

-Mehetünk?-kérdezte apa.
Vajon mióta állhat itt?

-Persze!-és már a kocsinál is teremtem.

Az úton nem igazán beszélgettünk apuval. Ahogy őt néztem el volt foglalva a gondolataival. Meg persze én is. Vajon ki az aki állandóan irogat? Remélem nem egy pedofil. Bár mondjuk azt állítja, hogy ismerem. De honann ismerném? Régi barát vagy mi? Magyarországon nem is nagyon voltak barátaim. Onnan biztos nem, meg amúgy is. Koreaiul beszélgetünk. Annyi szent, hogy nagyon nyomulós...

-Kiszálsz még ma a kocsiból? Nekem is kéne dolgoznom menni-kérdezte apa a gondolataimból kizökkentve.

Észre se vettem, hogy áll a kocsi.

-Köszi, hogy elhoztál-nyomtam egy puszit az arcára, majd megfogtam a táskám és kiszálltam az autóból.
Kicsit sétáltam és már ott is voltam. Amikor beérkeztem a terembe még volt negyed órám. Nagyszerű! Legalább alaposan be tudok énekelni. Legalábbis ezt terveztem.

Ismeretlen: Itt vagy??

Lilla: Igen. De negyed óra múlva kezdődik az órám.

Ismeretlen: Jaaa. Te suliban vagy?

Lilla: Nem, énekórám lesz. Sulin kívül. De neked nem kéne suliban lenned?

Ismeretlen: Énekelsz? Mióta? Én már nem járok suliba.

Lilla: Amióta az eszemet tudom énekelek. Ez az egyetlen dolog amikor felszabadulok. De hány éves vagy?

Imseretlen: Én is szeretek énekelni. És 20 éves vagyok. Te?

Lilla: Én 18. De nekem most mennem kell. Szia. :/

Imseretlen: Okés szia! Remélem tudunk majd még beszélni! :)

Lilla: Majd még meglátjuk. :)

Végül megjött a tanárom és elkezdtük a bemelegítést. A dalt amit majd éneklek ismét nagyon sokszor kellet újra próbálnom hiszen elvileg van benne bőven hiba, amit ki kell javítanom. Hurrá.
Holnaptól már a táncpróbáim is elkezdődnek.
Eddig nem mondtam, de táncolni is szoktam. Bár az csak a második, de azt is imádom. Szóval nem lesz sok problémám azzal se. Legalábbis remélem.

-Figyelj oda!-szólt rám a tanárom-legyenek tiszták a hangok!-folytatta az okatatásom.

-Bocsánat. Elkezdhetjük elölről?-kérdeztem meg félénken.

-Persze! De figyelj oda.

Már megint elkalandoztam...hupsz... Miután vége lett a próbámnak úgy gondoltam kipróbálom milyen haza sétálni. Nem volt nálam sok cucc, amit cipelni kellett volna. Megnéztem a telefonomat, hátha keresett anya. Nem. Akkor jó. Viszont ha anya nem is keresett annál inkább az a fiú akit elvileg ismerek. Pedig esküszöm azt se tudom kivel beszélek. Tényleg! Megkérdezem, hogy mi a neve.

Lilla: Mizujs? :) Amúgy hogy hívnak? Hiszen azt állítod, hogy ismerlek, de nekem nem rémlik ilyen dolog.

Ismeretlen: Hali :) Semmi új nincs. Épp a haverjaimmal lógok. Tae-nak hívnak. És téged? :)

Tae??? Hiszen a BTS egyik tagját is így hívják! Á biztos nem ő az. Akkora szerencsém azért nincs.

Lilla: Engem Lillának hívnak. :) Milyen Tae vagy?

Ismeretlen: Miért kérded?

Lilla: Jaaa, hát hogy bejelöljelek facebookon. :)

Ismeretlen: Nekem nincs facebookom....

Lilla: Oh... kár. Sebaj. :)

Ismeretlen: Nekem most mennem kell. Szia! :) ;)

Lilla: Szia! :)

Egészen kedvesnek tűnik a srác. De viszont az eléggé furi, hogy nincs facebookja. Pont a mai világban, amikor mindenki azon lóg... Mindegy. Biztos megvan rá az oka. Majd kérdezgetek róla. Hátha kiderül valami.

*Ismetetlen szemszöge*
Egész nap a haverjaimmal voltam. Igazándiból nem tudok mást tenni hiszen együtt lakunk. Amikor kaptunk egy kis szabadidőt mindig megpróbáltam beszélgetni azzal a lánnyal akivel egyszer találkoztam. Első benyomásra jófejnek tűnt. Megértem, hogy félt tőlem amikor ráírtam, hiszen azt se tudja ki vagyok. Mármint azt tudja csak azt nem, hogy kivel beszél. Na mindegy. Ha tudná kivel beszél igazándiból. Hiszen az én nevem...