-És azt ki szeretné tudni, hogy miért van itt?-érdeklődött Jin.

Ismét hangos válasz, hogy mondják már. Itt halkan megszólalt a Young Forever. A hét fiú hátrament és sorba adtak egy-egy szál rózsaszín rózsát. Az utolsó V volt egy fehér rózsával a kezében.

Letérdelt elém és kivett a zsebéből egy kis dobozt. A szám elé kaptam a kezem és alig kaptam levegőt. A fanok is örjöngtek.

-SungRin! Itt a rajongók előtt teszek neked igazi vallomást-mosolygott rám V-Az első pillanatban volt benned valami ami megfogott. Talán a szemed, ami fogva tartott és nem engedte, hogy elnézzek rólad. De lehet, hogy a mosolyod, amivel mindig fel tudtál vidítani. Vagy az egész lényed, ami mint mágnes a vasat vonzott. Mindennél jobban szeretlek és szeretném ha hozzám jönnél-itt egy fél perces szünet jött, majd a nyakába borultam és legalább ötvenszer elmondtam, hogy igen. Miután felhúzta rám a gyűrűt az ARMY-k sikitozni kezdtek. Szerintem ők is nehezen fogták fel az elmúlt öt percet.

-Mit szóltok az ifjú gerlepárhoz?-nézett körbe RapMon-Örültök?
Boldog sikításokat hallottunk. Kicsit féltem a reakciótól, de egészen jól fogadták. Hátranéztem a fiúkra és elmosolyodtam. Mind engem figyeltek. Újra felemeltem a mikrofonomat.

-Tae!?-szóltam bele.

-Igen?-fogta meg a kezem.

-Szerinted örülnének egy csokornak a lányok?-utaltam a fanokra.

V rám kacsintott. A tömeg hangos üdvrivalgásba kezdett. Megfordultam, majd a tömeg felé hajítottam a csokromat, amit egy ismerős lány kapott el. Bár innen nem láttam rendesen. Ezután még elénekeltek a fiúk még egy dalt, én pedig lesétálam a színpadról. Majd' kicsattantam az örömtől. Bár egyszer már megkérte a kezem, de arról csak mi ketten és a szüleim tudtak. Ez most sokkal hivatalosabb volt. Ráadásul gyűrűt is kaptam. Lassanként a Bangtan is elköszönt és odajöttek hozzám. V a derekamnál fogva megpörgetett, majd megcsókolt. Nem mondta, de éreztem, hogy mennyire készült erre a napra. Gyorsan visszaöltöztünk és a hazavezető utat egymás szavábá vágva magyarázással telt. Amikor kiszálltunk elköszöntünk a menendzsertől, aki sok boldogságot kívánt, majd bementünk a házba. Mindenki zuhanyozni rohant és legközelebb a vacsoránál találkoztunk.

-Úúúgy örülök nektek nona!-ölelt meg Jungkook, majd Jimin is. Végül az összes fiú megölelt.

-Mit műveltek ti a menyasszonyommal?-jelent meg V.

-Hagyd-nevettem fel.

A csoportos ölelés után megvacsoráztunk és mindenki megkereste a saját ágyát, hogy kipihenjük magunkat. Ez nem csak nekem volt nagy nap, hanem a többieknek is. Még ha nem is olyan nagy mint nekem, de ők is elfáradtak. Tae már negyed órája bealudt mellettem, amikor valaki kopogott, majd nyílt az ajtó. Suga dugta be a fejét.

-SungRin?-suttogta-Ébren vagy?

-Igen. Baj van?-hunyorogtam a sötétben az ajtó irányába.

-Nem dehogy! Kicsit tudunk beszélni?

Felálltam és kitessékelve Sugát átmentünk az ő szobájába. Nála még égett a villany. Kicsit kiégett a retinám, de nem vészes. Túléletem.

-Mesélj-mosolyogtam rá bíztatóan. Legalábbis az akart lenni, de hát én még mindig barátkoztam a fényviszonyokkal. Több kevesebb sikerrel.

-Nem is tudom-vakargatta meg a tarkóját-Biztos emlékszel még amikor elmondtam, hogy mit érzek irántad-némán bólogattam-Szóval...én...izé. Semmiképpen nem szeretnélek ezáltal összekavarni. Felejtsd el. Szép pár vagytok Tae-val. És nem csak ezért. Fontos barátom vagy. És... lehet nem is voltak olyan komolyak az érzéseim-hebegte.

-Értem. És köszi, hogy elmondtad-öleltem meg.

Ezután még egy órát beszélgettünk, végül visszamentem V-hez és bebújva mellé elaludtam. Ennél jobb barátokat kívánni se tudnék magamnak.

-----1 hét múlva-----

Tizen ültünk az ebédlőasztalnál. Rajtam kívül a bangtan, Katlyn, Sophie és Soku. Vacsora közben beszélgettünk. Csupa olyan ember akik sokat jelentenek nekem. Elösször a lánykérésről, majd nagyrészt az esküvőről volt szó. Egy idő után viszont betelet a pohár.

-Na jó!-csaptam az asztalra miközben felálltam. Mindenki rám kapta a tekintetét-Vagy elkezdetek valami másról beszélni vagy marad a téma de én távozok-jelentettem ki határozottan.

-Naaa-kapta el a kezem Soku, aki a jobb oldalamon ült.

-Engedd el-motyogta dühösen Tae.

-Oké. Sziasztok!-néztem körbe majd felszaladva a szobánkba magamra zártam az ajtót.

Kezd kicsit sok lenni nekem ez az egész! Az egy dolog ha egy lány teljesen rá van pörögve a saját esküvőjére. De az, hogy mindenki ezen a témán lóg már egy hete és azóta nincs más téma, na, ez már sok! Lecsúsztam az ajtónak támaszkodva és lehajtottam a fejem.

-Lilla! Engedj be-kopogott Soku.

-Ne! Engem engedj be!-mondta V.

-Fiúk! Ne most legyetek már ennyire gyerekesek!-förmedt rájuk Katlyn-Lilla! Nem fogsz beengedni, igaz?

Megráztam a fejem, bár ők ezt tuti nem látták. Aha, viszont a barátnőim túl jól ismernek.

-Most éppen némán rázza a fejét-közölte Sophie.

-Honnan tudod?-rökönyödött meg Jimin.

-Ismerjük-vágták rá a lányok egyszerre.

Pár perc csend után végül mindenki visszament. Ledöltem az ágyra és kezembe véve a könyvemet olvasni kezdtem. Mostanába úgy sincs sok időm, és legalább lekötöm magam. Körülbelül fél órája bújtam a sorokat, amikor ordibálást hallottam lentről. Letettem a vastag kötetet és egyenlőre csak hallgattam, megpróbálva kiszürni, hogy kik ilyen hangosak. Fél perc múlva felpattantam és gyorsan elfordítva a kulcsot a zárban odafutottam a lépcsőhöz.

-Vedd már észre magad!-kiabálta Soku.

-Ugyan-röhögött fel V lesajnálóan-Az egyetlen akinek észre kéne vennie magát az Te vagy!

-Idefigyelj. Én az elején megmondtam, hogy ha miattad sírni látom letörlöm a képedről a vigyort! Most ugyan nem látom, tudom hogy magába roskadt, mert te szerencsétlen csak arra tudtál figyelni, hogy hozzá nyúltam, amikor éppen teljesen jogosan kiakadt!-vágott vissza Soku.

-Mert ráhajtasz a menyasszonyomra!-ordította a képébe Tae.

-Tudod én tiszteletben tartom az érzéseit és azt, amit kér! Tudhatnád, hogy csak barátok vagyunk. Ellenben veled, aki nem figyel a barátnőjére.

-Nekem igenis fontos!

-Aha, mert a szüleid rád akartak kényszeríteni egy házasságot. Így gondolom sokkal egyszrűbb, hogy játszadozhatsz is vele!-fröcsögte Soku.

Ennél a mondatnál legördült az első könnycsepp az arcomon. És mint minden "hivatalos" sírásnál, természetesen követte a többi is. Vagy a pulcsimat áztatva vagy a padlón csattant.
Tátott szájjal figyeltem a két fiút. Egyszerűen nem tudtam megszólalni.

-Elösször tényleg muszájból irtam rá, de volt benne szimpátia is-bólintott V és dühösen örjöngeni kezdett-De az első rendes találkozásunkkor beleszerettem! És ha én úgy akarnám most más lány lenne a jegyesem!

Itt hangosan feltört belőlem a zokogás, mire mindenki ijedten kapta felém a fejét. Visszarohantam a szobába és miután hangosan becsaptam az ajtót, még gyorsan bezártam.

-Te vadbarom!-hallottam Soku hangját.

A gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben. Hol Taenak hol Sokunak adtam igazat. De az elöbbienk nagyon fájt a legutolsó mondata. Az ajtón hangosan dörömböltek a többiek. Most nem akarok senkit látni, sem hallani. Kicsit később (olyan este kilenc felé) a két lány hazament, majd utánuk nemsokkal Soku is, bár ő üvöltözve hagyta el a házat. Lassan hallottam ahogyan a fiúk jó éjszakát kívánnak egymásnak és mindenki a saját szobájaba megy.

-Gondolom nem fogsz beengedni-hallottam meg Tae hangját-Sajnálom.

Nem mondott többet. Ha jól hallottam Jiminhez ment be. Én meg vártam egy negyed órát és csendben kiosontam. Az egyik ajtó előtt megálltam és hallkan bekopogtam.