Amikor beléptem érdekes dolog fogadott.

Az ajtóban állva néztem az érdekes civakodást.

-Nem kellett volna eljönnöd-vágta a fiú fejéhez Katlyn.

-Semmi értelme ezen vitatkozni! Csak barátok vagyunk!

-Soku!-futottam oda hozzá, majd átöleltem.

-Szia-ölelt át ő is.

-Sziasztok lányok!-öleltem meg őket is.

A helyzet ugyanis az volt, hogy Soku, Katlyn és Sophie voltak az öltözőben. Hogy mit kerestek itt azt még én se igazán tudom.

-És amúgy mi járatban?-néztem rájuk mosolyogva.

-A versenyedre jöttünk-visitozott izgatottan Katlyn.

-De hogyan jutottatok be ide? Hiszen itt csak versenyzők lehetnek!

-Hát... ez egy hosszú sztori-mondta Sophie.

-Öhm... izé...-kezdek bele nehézkésen-Ha kimentek átöltözöm és akkor még tudunk egy kicsit beszélgetni.

Egy szót se szólva teljesítették a kérésem. Soku még az ajtóból visszagordulva rám mosolygot, amit viszonoztam is, majd gyorsan becsukta azt. Levetkőztem majd egy pár nedves törlőkendővel letöröltem azt a kis izzadságot ami gyakorlás közben keletkezett. Befujtam magam dezodorral és felvettem a versenyruhám, és kisminkeltem magam. Istenem! Annyira izgulok! Mély levegőt véve léptem ki az ajtón a folyosóra, ahol a többiek vártak rám.

-Wáo...-nézett végig rajtam Soku.

-Gyönyörű vagy!-ámélkodott Katlyn és Sophie egyszerre.

-Ugyan már!-szoltam rájuk-Minden versenyző kicsípí magát!

Miután kicsit kiosztottam őket ezen a téren, a BTS is elfoglalta az egyik öltözőt. Nem telt el tíz perc, amikor csatlakoztak a társaságunkhoz. Ők is felléptek, persze nem versenyzőként. Amikor beszélgettünk és éppen a verseny részleteit ecseteltük egy lány nekem jött és ennek hatására kiesett az én és az ő kezéből egy pár lap. Együtt hajoltunk le az elhullajtott darabokért amiből az lett, hogy összekoccant a fejünk. Jajdulva egyenesedtünk ki és a fájó pontot tapogattam.

-Bocsi-mondtuk egyszerre.

Összemosolyogtunk és sikeresen felvettük a papírokat.

-Hát ez meg mi volt?-nevett V.

-Kicsit bénáztam-tapogattam még mindig a fájó pontot.

Miután mindenki röhögött rajtam egy sort, hogy mennyire ügyetlen tudok lenni folytatódott a beszélgetés. Bár Jungkook egyfolytában azon pörgött, hogy vajon ki lehetett ez a lány és vajon hogy hívják. Hát ő már csak ilyen.
Nemsokkal később a versenyzőket a színpadhoz hívták. Én a 4-es számot kaptam így elég hamar sorra fogok kerülni. Legalább kevesebb időm lesz idegeskedni. Mindennek nézzük a napos oldalát! Amikor meghallottam a nevem kicsit remegve léptem fel a színpadra. Aztán megláttam a nézőtéren a sok ember közül is kitűnő Tae nyugtató mosolyát. Mintha csak mi lettünk volna ott. Teljesen kikapcsoltam. Így énekeltem végig majd a nagy taps után lementem a többiekhez. Az eredményhírdetésig még volt két vagy három óra, ugyebár amíg lemegy az összes versenyző előadása. Amint megláttam Taet átöleltem és el sem engedtem egy jódarabig. Némán folytak a könnyeim miközben mosolyogva szorongottam.

-Köszönöm Taehyung!

-Érted bármit kicsim!-nyomott egy puszit a fejemre.

Hosszú percek után kibontakoztam a karjai közül de ép csak annyira, hogy megcsókoljam.

-Miért sírsz?-fürkészte tekintetem hátha ki tudja belőle olvasni mi lehet a baj.

-Csak... annyira... szóval annyira szeretlek! Ha nem lettél volna ott... én biztosan lesokkolok! Annyi mindent köszönhetek neked-fúrtam mellkasába a fejem.

-Jaj te... de ezért ne sírj! Tudod, hogy számíthatsz rám bármi van. Én mindig itt leszek neked-símogatta a hátam, hogy megnyugodjak.

*Taehyung szemszöge*

Már egy órája annak, hogy Lilla végül a karjaimban sírja magát álomba. Nagyon kimerítették az elmúlt napok. Komolyan annyit változott az életem amióta ő velem van. "Annyi mindent köszönhetek neked."-vizhangzott a mondat a fejemben. Én is nagyon sok mindent köszönhetek neki. Túl sokat... amire egy élet nem elég. Szerencsésnek érzem magam, hogy rátaláltam. "Köszönöm Taehyung!". Ó istenem! Én ha mindegyik mosolyodat megköszönném, amivel szebbé teszed a napjaim! Boldogan néztem ahogyan nyugodtan pihen karjaim közt.

-V! Gyere, mindjárt kezdünk-szólt RapMon.

-Okés!

Tudtam jól, hogy lehet meg fogom bánni a döntésem, de bele vágtam.

-Soku!-hívtam magamhoz a fiút.
Kidugta a fejét az öltözőből, majd amikor meglátott ideszaladt.

-Mivan?-kérdezte flegmán.

-1. Te nekem ne flegmázz! 2. Szeretném ha vigyáznál Lillára, amíg mi kint szereplünk-biccentettem fejemmel a színpad felé.

-Rendben-mondta az első mondatom figyelmen kívül hagyva.

-Köszi-mondtam, majd a többiek után mentem.

*Soku szemszöge*

Miután Taehyung elment felvettem Lillát, és bevittem az öltözőbe ahol ő és a fiúk vannak. Leraktam egy padra amin volt egy polifon. Betakartam és némán néztem.
Legalább egy órája ültem mellette a gondolataimba mélyedve, amikor meghalltottam hangját.

-Miért bámulsz? És hol van Taehyung?
Megráztam a fejem és miután visszatértem a földre válaszoltam.

-Hát...izé-vakargattam meg a tarkóm-csak elbambultam.

-Aha.

-Amúgy körülbelül egy órája ment ki a többiekkel a színpadra.

-Értem-dölt vissza.

Én meg mint valami idiótagyerek bámultam tovább.

-Hagyd abba!-mondta csukott szemmel.

-Mit?-értetlenkedtem.

-Azt hogy egyfolytában nézel.

Felálltam, majd kimentem az öltözőből. Inkább kicsit kimegyek a levegőre.

*Jungkook szemszöge*

Miután lement az utolsó szám is, lejöttünk a színpadról. Egész végig azon a lányon járt az eszem, akivel Lilla összeütközött. Valami nagyon megfogott benne. Lehet hogy a háta közepéig érő gyönyörű szőke haja aminek a vége rózsaszín. Vagy a szeme, ami ha jól emlékszem zöldes. Vagy csak egyszerűen a mosolya.

-Jungkook!-lengette meg a kezét Jimin az arcom előtt-kicsit folyik a nyál a szád szélén. Hol látsz jó nőt? Hadd csorgassam már én is a nyálam!-röhögött ki.

-Látom elemedben vagy!-löktem meg.

-Jah, nagyon!-horrkantott.

Amikor visszaértünk V és Lilla újra letámadták egymást. Persze a szerencsések! Én meg csak sóvároghatok egy olyan lány után, akivel lehet hogy nem is találkozok többet!-ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben amikor egy gyengéd női hang megszólalt mellettem.

-Szia! Bocsi, de szólnál annak a lánynak, hogy nemsokára eredményhirdetés?!

-Aham persze!-válaszoltam oda se nézve.

-Köszi-hallottam majd gyorsan távozott.

Amikor utána néztem, már tudtam, hogy ez az a lány volt. Basszus! Már megint elszúrtam. És most ráadásul hozzám szólt. Aish!

-Lilla!

-Igen?-fordult felém.

-Menj! Eredményhirdetés lesz!

-Uh! Köszi! Rohanok.

Amikor mellettem suhant volna el, még megfogtam a karját, amit megilletődve fogadott.

-Megpróbálod kideríteni annak a lánynak a nevét, akivel összeütköztél?-vettem hallkabbra a hangerőm.

-Hát... megpróbálom-mosolyodott el.

-Köszi-mondtam, majd elengedtem.

Hirtelen annyira elkezdtem izgulni, mint még soha! Esküszöm még egy koncert előtt se voltam ennyire görcsös és ideges.

*Lilla szemszöge*

Azthiszem Kook szerelmes! Vigyorogva libbentem oda a többi versenyző közé, ahol szememmel azt a lány kerestem akivel összekoccantam. Nem kellett sokáig nézelődnőm, amikor is kiszúrtam rózsaszínes haját. Kicsit átfurakodtam a tömegen, majd mellé álltam. A második sorban álltunk, így könnyen ráláttam a nézőtérre. Hátul persze megláttam a barátaim és a komplett BTS-t. Amikor Jungkookkal összeért a tekintetünk elmosolyodtam, majd a lány felé fordultam.

-Szia-mosolyogtam rá.