Haiii!😄 Most az elején írok, mert változás történt. Hogy értsétek azt a részt, és nehogy azt hidjétek elrontottam olvassátok el az előzőt újra. Másodszor pedig bocsánat, hogy ilyen sokáig nem volt új rész csak hát telefon és egyéb elektronikus eszközöktől el voltam tiltva.😢😣 Viszont! Újra itt vagyok.😆 És hát nekem negatívum is meg nem is, nektek mindenképp pozitívum, hogy beteg vagyok így valószínűleg a teázás és pihenés közepette írok pár fejezetet is.😁😘
Miután újra átolvastátok az előző fejezetet jó és elményteli olvasást ehez is!😊

Szóval hogy is fogok táncolni? Végülis csak egy napot kell pihentetnem-gondoltam végig újra az orvos szavait.

-Jó napot!-köszöntem mosolyogva a tanáromnak.

-Önnek is! Mi történt a lábával?-érdeklődött kedvesen.

-Nem nagy a baj. Elestem és pihentetnem kell-mondtam egy kis mosoly kíséretében.

-Jaj szegénykém. Így is fog tudni táncolni?

-Holnapra elvileg már jobb lesz-fújtam ki a levegőt.

-Gyere velem.

Némán követtem. Nem tudom hova visz. Most komolyan. Mit tudok? Talán a nevem, de abban se vagyok biztos. Annyira elcsesződött a hangulatom. Pár teremmel arrébb lelassítottunk. "Orvosi szoba"-állt az ajtón. Bementünk és a tanárom megkérte az orvost, hogy vizsgálja meg alaposan az érintett részt. Úgy negyed óra múlva megszólalt az orvos.

-Az ön lába holnapra már olyan lesz mint újkorában-jelentette ki-csak használja rendesen a krémet. Kicserélem a kötést, utána már jobb lesz.

-Most ez komoly?-alig hittem a fülemnek.

-Persze! Vigyázzon magára!

Azt hiszem... Nem tudom mit hiszek. Ez tök jó hír!
Boldogan mentem vissza énekórára. Miután vége lett (és ráadásul dupla volt mert tánc helyett is énekeltem) elindultam haza. Rám fért a gyakorlás. Túl sokat voltam a fiúkkal.

Amikor benyitottam a házba, anyám hirtelen felkapta a fejét és egy mosoly terült el az arcán.

-Szervusz kincsem! Milyen volt a barátdonál?-nézett rám érdeklődve.

-Szuper volt. Apu?

-Vásárol. Most nézem. Miért van bekötve a lábad?-mért végig ijedten.

-Amikor kirándultunk elestem-mosolyogtam kínomban-ezzel kell bekenni-vettem elő a tubust.

-Értem. Ha bármi van szólj-mondta majd elment a konyhába.

Felbaktattam a szobámba és ledöltem az ágyba. Annyira szerencsétlen tudok lenni, de közben mégis szerencsés. Elestem, de ott volt nekem Suga és Tae. Azt mondták pár nap alatt rendbe fogok jönni.

-Fighting!-bíztattam magamat.

Annyira nyügös és álmos voltam, hogy úgy ahogy voltam elaludtam.

*Álom*
A színpadon állok és várom, hogy elkezdődjön a dal. Amikor felcsendül a dallam szinte azonnal beleélem magam és énekelni kezdek. Mintha nem is a színpadon állnék hanem egy nyugodt helyen egyedül. A refrénynél hirtelen V lép fel mellém és együtt énekelünk. Már a dal vége felé járunk amikor leesek a színpadról. Elsötétül minden és csak zuhanok. Egy szilárd talajon érek földet, de nem esik bajom. Tae-t szólítgatom. Senki nem felel. Elindulok míg egyszercsak fényt pillantok meg. Elkezdek futni és ahogy odaérek a fényhez újra zuhanni kezdek.

Mintha leöntöttek volna egy vödör hideg vizzel úgy vágtam magam ülésbe. Megint egy fura álom. Az órám hajnali 3-mat mutat. Soha nem értettem az ilyen értelmetlen dolgokat. Vajon van valami jelentése?
Miközben ezen töprengtem bementem a fürdőbe lezuhanyozni. Kicsit égette a forró víz a bőrömet, de ezzel most nem foglalkoztam.
Lassanként végeztem a bőröm szétáztatásával, így felvettem a pizsamámat, és vaisszabújtam az ágyamba azzal a szándékkal, hogy aludni fogok. Nem mondom, hogy nagyon gyorsan sikerült, de végül egy órás szenvedés után újra elnehezdtek pilláim, majd mély álomba zuhantam.

Reggel az órám idegesítő hangjára keltem fel. Bekentem a bokámat és még egy negyed órát ücsörögtem egy kicsit. Ezután visszakötöttem és elindultam a megszokott reggeli teendőimet megcsinálni...

*A verseny előtti napon*

Egy két há...-számoltam magamban, miközben a táncot próbáltam. A lábam már teljesen tökéletes, mintha mi sem történt volna.

-Ügyes vagy!-jött be a teljes bangtan.

-Köszi-mosolyogtam rájuk-akkor ma nálatok?

-Úgy van-bólogatott Jin-aztán holnap együtt megyünk a versenyre.

-Nagyon rendes tőletek, hogy ennyi mindenben segítetek és próbáltok ellazítani.

-Ez alap édesem-ölelt meg V majd egy gyors puszit nyomott a számra.

Miután visszaöltöztem együtt mentünk át hozzánk. Anyukám egy adag isteni sütivel várt minket. A finom illat hamar a konyhába csalta a fiúkat. Szerencsére Apa és Anya is nagyon szereti őket. Sőt. Még Tae-nak is nagyon örütek és támogatnak is minket. Anyu például már most tökre rá van izgulva az esküvőre. Ez a gondolat mindig mosolyt csal az arcomra. Esküvő. És az ÉN esküvőm. Anyu is ennyi idős volt, amikor Apa megkérte a kezét. Rá egy évre házasodtak össze. Ez körülbelül nálunk is így lesz. Minden nap eszembejut, amikor V-vel bejelntettük, hogy összeházasodunk.

*visszaemlékezés*

-Nagyon izgulok-mondtam, miközben már a kapunkban álltunk.

-Semmi baj nem lesz-fordított magával szemben V-Állítólag szeretnek a szüleid. Az enyémek is téged, és szerintem még örülni is fognak.

-Rendben-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt-menjünk.

Miután sikeresen beletaláltam a remegő kezemmel a kulcslyukba benyitottam.

-Anya! Apa!-kiáltottam el magam.

A válasz hamar jött:

-A nappaliban vagyunk.

-Sziasztok!-mentünk be kézenfogva.

-Jó napot!-hajolt meg Tae.

-Ő... kicsit tudtok figyelni?-kerestem a szemkontaktust szüleimmel.

Miután Apám kikapcsolta a TV-t mind a ketten felénk fordultak. Mi ketten leültünk velük szembe a kanapéra.

-Majd én-mondta V és rám mosolygot-Szeretném az önök engedélyét is kérni, hogy a lányukat elvegyem feleségül. A szüleim egy hónapot adtak, hogy keressek magamnak valakit, akit eljegyzek vagy ők raktak volna mellém egy lányt. Szerencsére rám mosolygott a szerencse és megismertem az önök csodás lányát.
A szüleim reakcióját lesve néztem az arcukat. Apám komoly arcot vágott amitől egy kicsit megrémültem, de végül meglágyult. Anyám szerintem azt se tudta, hogy fejezze ki, áldását adja. Végül hosszú óráknam tűnő percek múlva Apa szólalt meg.
-Nekem nincs ellenemre. Legyetek boldogok!

Anyu felpattant és odarohanva hozzánk átölet mindkettőnket.
Nagy kő esett le a szívemről.

-Vigyázz a lányunkra-mondta Anya Tae-nak intézve szavait.

-Megigérem-bólintott engedelmesen.

Ezután együtt vacsoráztunk és én alig birtam felfogni, hogy minden ilyen simán ment. Egyszerűen kifejezhetetlenül boldog vagyok!

*visszaemlékezés vége*

-Szivem!-lengette meg a kezét arcom előtt Tae.

-Igen?-léptem vissza a valóságba az ábrándozásomból.

-Gyere, segítek összepakolni-húzott fel, majd az elemet felé vettük az irányt.

Úr isten! Sikerült...!😩
Elértük a 2350 megtekintést!😱😲😍😍 Imádlak titeket!😍😍😍 Köszönöm azoknak akik mindig támogatnak.😙 Próbálom innentől kicsit rendezettebben hozni a részeket. Puszi Sue!😙