*Lilla szeszöge*

Nem tudtam megszólalni. Nagyon jól érzem magam Suga-val. Talán túl jól... Ahogy vitt a karjaiban, majdnem elolvadtam. Olyan cuki volt. És az a ragyogó tekintet...

-Tedd le! Mi a faszomat csinálsz a menyasszonyommal?-rántott vissza a valóságba Tae övültöző hangja.
Suga nem válaszolt egyből. Hirtelen megtorpant és mintha haldokolna... olyan arckifejezés ült ki az arcára. De csak egy pillanatra.

-Hűtsd le magad! Nem tud járni te barom!-tett le óvatosan a földre.

-Már miért ne tudna járni?-háborodott fel V-Van két lába. Tudja használni!

YoonGi épp szóra nyitotta volna a száját, amikor közbe szóltam.

-Taehyung. Elég legyen. Tényleg nem tudom használni a lábam. Elestem.

-Hogy mi?-vágott értetlen fejet.

-Amikor kerestelek elestem és nem tudok a lábamra állni-kezdtem el magyarázkodni, de nem volt időm befejezni, ugyanis Tae felkapott és gyors léptekkel elindult a többiek felé.

Mi baja van? Szomorú tekintettel néztem fel rá.

-Mi az hercegnőm?

-Csak nem értelek. Miért voltal olyan mogorva Sugaval?

-Csak... mert... mindegy!

-De nekem nem az!

-De az-szólt rám dühösen.

-Tae...-kezdtem volna el, de közbe vágott.

-Féltékeny lettem amikor megláttalak Suga kezében, jó?

-Értem...

Halkan gyalogoltunk tovább. Nem érzek semmit YoonGi iránt! Vagy legalábbis azt hiszem, hogy nem. Nekem itt van Tae. Én szeretem őt! Épp oda akart szólni valamelyik tagnak amikor számat rátapasztottam ajkaira. Kicsit meglepődött, de hamar visszacsókolt. Édes ajkait lágyan, majd egyre vadabban faltam. Imádom a csókját, a szemét, a száját... mindenét! Miután elváltunk rám mosolygott és szólt RapMonsternek, hogy mi haza megyünk. Ezután inkább a hátára vett és így mentünk hazáig. Nekem kényelmes volt, neki már nem biztos. Végül negyed óra után a kulcsai után kutatva letett az ajtónál. Kinyitotta majd ismét felkapott és bevitt a kanapéra.

-Hívok egy orvost. Maradj nyugton!-utasított, majd elment telefonálni.

A lábam érdekes és nem túl hétköznapi színeket kezdett el felvenni. És ráadásul nagyon fájt. Körülbelül tíz perc múlva Tae lehuppant mellém egy jeges borogatással a kezében. Miután óvatosan rátette a fájó pontra hozzám bújt és bekapcsolta a TV-t. Legalább nem a fájdalomra figyelek. Egy film felénél tarttottunk, amikor megszólalt a csengő. Kim felpattanat és ajtót nyitott az orvosnak, aki rögtön felém tartott.

-Jó napot!-mosolygott rám kedvesen.

-Önnek is-viszonoztam a gesztust.

-Hol fáj?-kerdezte miközben elkezdte tanulmányozni a lábamat.

-A bokámnál.

Amikor megérintette, és elkezdte finoman mozgatni, felszisszentem. Baromira szar érzés volt.
Sokáig vizsgálta a bokám, amikor kijelentette, hogy nem történt nagy baj. Hát ez remek hír. V fürgén segített az orvosnak, ha kért valamit. Kötést tett a lábamra, majd megkérte a vőlegényem-de fura ebbe így belegondolni-, hogy vigyázzon rám és legalább egy napot ne álljak a lábamra. Végül az orvossal kellett mennie, hogy valamilyen krémet adjon. Nem szívesen hagyott egyedül, de megmondtam neki, hogy a fiúk valószínű nemsokára hazaérnek. Végül beleegyezett.
Egyedül maradtam. Tovább néztem a filmet és szinte el is feledkeztem a lábamról. Miután végig ment a film átváltottam egy másik csatornára amin épp a spongyabob ment. Hogy én ezt biztos nem nézem végig... Épp tovább kapcsoltam volna, amikor valaki üvöltve mellém zuhant.

-Spongyabooob!

-Jungkook, ne üvölts már! Kiszakad a dobhártyám-nézett rá dühösen Jin.

-Bocsi anyu-nézett rá bűnbánóan.

Végül a maradék négy fiú is leült mellém és nézték a TV-t. Mondanám, hogy elmenekülök, de nem volt túl sok esélyem. Jin meg elment vacsorát főzni.

-Na végül mi lett a lábaddal?-nézett rám Jimin.

Az első aki észrevette. Köszönöm.

-Nem tudom pontosan. Az orvos annyit mondott, hogy pihentessem egy napig. Tae elment krémért- meséltem el röviden.

-Az szar lehet-vágott fancsali fejet J-Hope.

-Túl lehet élni-nevettem fel-szívem szerint itt hagynálak titeket, de egyenlőre ez nem megy.

-Szívesen segítek!-pattantt fel Suga.

-Inkább majd én-nyomta vissza a fotelbe RapMon, majd oda jött hozzám és felkísért a lépcsőn egészen a szobámig.

Ott lehuppantam az ágyamra, és miután biztosítottam afelől RapMonstert, hogy nem kezdek rohangálni magamra hagyott.
Egyedül voltam, és most mindent végig tudok gondolni. Holnap próbám van. Nagyon jó... Meg amúgy is. Hogy állítsak haza a szüleimhez? "Sziasztok! Képzeljétek megkérte a barátom a kezemet." Félek a reakciójuktól. Meg itt van Suga is. Nem tudom mi van velem. Hiszen teljes szívemből szeretem Tae-t. Végülis, úgy érthető ha arra gondolok, hogy a második biasom a BTS-ből. De akkor is. Ő is furán viselkedik.... Ekkor kinyilt az ajtó és Taehyung jött be rajta a krémmel a kezében.

-Gyere le. Kész a vacsora-nyújtotta át az említett tárgyat.

Bólintottam, majd nehézkesen elindultam. Végül sikeresen megérkeztem az asztalhoz és lehuppantam az üres székre. A finom vacsorából egy emberes adagot benyomtam. A fiúk meg csak pislogtak, hogy ezt meg hogyan. Amikor készen lettem eszembe jutott egy kényes téma. Hogy fogok fürdeni?

-Ő... Tae, drágám. Fel tudnál velem jönni?

-Baj van?-nézett rám félve.

-Nem, dehogy. Csak kéne egy kis segítség-mosolyogtam rá.

Felmentem és elővettem a pizsamám. Éppen kiléptem a szobából amikor megérkezett Kim.

-Valahogyan fürdenem kéne...-nyögtem ki halkan.

-Oh... oké. Gyere-nyitotta ki nekem a fürdő ajtaját.

Elkezdett meleg vizet engedni a kádba és leült a szélére. Lassan én is elkezdtem vetkőzni. Végülis már látott így. Amikor már csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam, odamentem és megkértem, hogy segítsen kikapcsolni, a bugyit meg csak lehúztam magamról. Óvatosan beereszkedtem a kádba és a lábamat feltettem a szélére.
Nehezen, de túl lettem a fürdésen. Bedöltem az ágyba és nem sokkal késöbb Tae is társult. Lágyan átölelt, és így aludtunk el.

*másnap reggel*

Korán szólt az ébresztőm. Hat óra van. Tae nyűgösen sohajtozott mellettem. Feltápászkodtam és felvettem az aznapi ruhámat. Lementem, megfésülködtem, összepakoltam a cuccaim és megittam egy bögre kakaót, majd felvettem a vékony kabátom. Kidöcögtem az ajtón, és elindultam a buszmegálló felé. Nem volt a legjobb fájó lábbal sétálni. Egy nagy feket kocsi lassított le mellettem.

-Pattanj be-mondta Jin egy kacsintás kíséretében.

-Köszi-másztam be-hova mész?

-Boltba. Kevés a kaja, de előtte elviszlek téged, hogy ne kelljen gyalogolnod és buszoznod.

Mosolyogva ültem az anyósülésen. Rendes tőle, hogy ennyi mindent megtesz értem. Nekidöltem az ablaknak és csak bámultam kifelé. A következő pillanatban már csak annyit láttam, hogy megáll a kocsi az épület előtt. Ilyen gyorsan ideértünk?

-Köszönöm a fuvart-mondtam, majd becsuktam a kocsi ajtaját és elindultam befelé.

Bejelentkeztem a portán és lifttel felmentem az emeletre. Elértem a teremig, és odahúztam nagy nehezen egy széket. Elkezdtem bemelegíteni és nem sokkal késöbb megjött a tanárom is. Csodálkozó tekintettel nézett a lábamra. Ebben a percben esett le ami eddig még nem. Így hogyan fogok táncolni?

Itt az új rész mint látható. Bocsánat a késésért, de a telefonom szervízbe került. Remélém tetszett az új fejezet. ^^ Gondolatokat lehet írni kommentbe. ;)