*Lilla szemszöge*

-Lilla!-halottam meg Jungkook hangját.

-Igen?

-Ide tudnál jönni?-kérdezte üvöltve.

-Persze!-válaszoltam, majd Suga-ra néztem-Remélem sikerül valamire jutnod azzal a lánnyal-simítottam meg az arcát, mire ő becsukta a szemét, mintha nem akarná, hogy vége legyen az érintésnek.

Nem válaszolt. Elindultam az ajtó irányába és amikor kezem a kilincsen volt, Suga hirtelen átölelt hátulról. Nem értettem, de hagytam, mert gondolom szüksége van rá. Szembe fordultam vele és visszaöleltem.

-Minden rendben lesz-súgtam a fülébe.

-Nem hinném, de azért köszi-motyogta vissza.

-LILLAAA-hallottam meg ismét a kis maknae nagy hangját.

-Megyek már!-mondtam és ellengedtem Suga-t.

Bíztatóan rá mosolyogtam és kimentem a szobából, majd a nappali felé vettem az irányt.

-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte Kook.

-Suga-nal voltam-válaszoltam egyszerűen.

Erre a mondatomra Jungkook és Jimin összenéztek.

-Mit csináltatok?-vont kérdőre Jimin.

-Beszélgettünk, de neketek ez miért ennyire fontos?

-Semmi-mondta Jungkook-na de most, hogy végre lejöttél igazán segíthetnél-villantott egy cuki mosolyt rám.

-Miben kéne?-huppantam le mellé a kanapéra.

-Dalt írok és kicsit elakadtam-nézett rám szomorúan.

-Hát megpróbálhatom, de nem ígérhetek semmit.

Végül egy óra próbálkozás után Jungkook-nak sikerült megírni a dalt, amibe épphogy bele kellett szólnom. Csak bíztatás kellet neki. Tök furi, hogy egy hónapja még mit meg nem adtam volna azért, hogy legalább egy órát velük lehessek. Most meg a barátaim és nem kapok fangörcsöt ha rám néznek.

-Szia-puszilt bele a nyakamba hátulról Tae, ezzel visszazökkentve a valóságba.

-Hali-vigyorogtam rá.

-Eljössz velünk sétálni?

-Aham. Mindenki jön?-érdeklődtem.

-Igen, miért ne jönne mindenki?

-Ja semmi különös csak kérdeztem-majd felálltam, hogy elmenjek átöltözni, mert az itthoni kis macis ruhámba mégse mehetek emberek közé.

Felszaladtam V szobájába és egy világoskék ruhát vettem fel, ami hátrafelé hosszabodós volt. Ehhez egy magassarkú társult. Amikor lementem a fiúk már csak rám vártak. Nyitott szájal figyelték ahogyan lejöttem a lépcsőn.

-Nagyon csinos vagy Lilla-mondta RapMon.

Jungkook rám kacsintott, Jimin meg csak nyitva felejtette a száját. Suga-n láttam, hogy egy picit elpirult és lehajtotta a fejét. J-Hope is megdícsért, hogy nagyon jól nézek ki, míg Jin csak egy csábos mosolyt villantott. Tae felém lépett és átkarolta a derekam.

-Kanos dögök-jegyezte meg V-szálljatok le a barátnőmről.

Ezután senki nem szólt egy szót sem, de hallottam az elfojtott nevetést. Kellemes idő volt kint, amikor kiléptünk az ajtón. J-Hope egész úton nyomatta az idiótábnál idótább poénjait. Szabadok voltunk és sokat nevettünk. Amikor megérkeztünk egy kis réten voltunk ami mellett egy patak haladt el. Levettem a magassarkúm és mezitláb szaladtam oda a vízhez. Legugoltam és beledugtam az ujjaim végét a hideg vízbe. Pár apró hal úszkált, de nem volt túl sok.

-Társulhatok?-kérdezte Jin.

-Persze-néztem fel rá.

Legugolt mellém és a vizet figyelte.

-Sokat jövünk ki ide-mondta hallkan-itt nem zavar semmi. Nyugodt minden és kipihenhetjük magunkat.
Ránéztem és nem láttam rajta mást csak a békét és a nyugalmat. Egy kis idő után visszamentünk a többiekhez, akik ez idő alatt leterítettek egy nagy pokrócot és volt még egy nagy kosár is rajta.

Odamentem Tae-hoz és megpróbáltam elkérni tőle a vizet, de nem volt ez olyan könnyű, mint amilyennek hittem.

-Légysziii-könyörögtem neki kiskutyaszemekkel.

-Nem, nem-rázta meg a fejét mosolyogva.

-Naaa szomjas vagyok-nyafogtam.

-Mit adsz cserébe?-kérdezte komisz vigyorral az arcán.

-Nézd!-mondtam hirtelen és a háta mögé mutattam.

Nem gondolhatta át a dolgokat, amikor hátra fordult abba az irányba amerre mutattam. Gyorsan kikaptam a kezéből az üveget és futni kezdtem.

-Na gyere csak ide!-kiáltott utánam.

Nevetve futottam tovább. Eszem ágában sem volt megállni. Nem sok idő kellett neki, hogy utolérjen. Egy laza mozdulattal felkapott és forogni kezdett velem.

-Tegyél le!-sikítottam.

Hallottam, ahogyan a többiek jóízűen nevetnek. Szemetek. Ahelyett, hogy segítenének. Miután ismét talajt éreztem a talpam alatt ittam az üvegből, majd átnyújtottam Tae-nak. Visszamentünk a pokróchoz és leültünk. RapMon egy sütis dobozból kínálgatott mindenkit.

-Jimiiin-kezdtem el nyafogni-hozol nekem sütit?

-Nem. Van két lábad, emeld meg azt a kis formás feneked és menj érte-kacsintott rám.

Jungkook, Jin és J-Hope már arrébb vonultak a sütijükkel. V fogalmam sincs hova tűnt. Suga meg zenét hallgat. Végül felálltam és vettem magamnak. Miután elnyammogtam a sütimet elindultam megkeresni Tae-t. Hova tűnt? Hiszen az előbb még itt volt. Megtanult teleportálni és Egyiptomban tevegel? Vagy mi? Odamentem a pataknál beszélgető fiúkhoz.

-Jungkook! Nem láttad V-t?-néztem rá segélykérően.

-Fogalmam sincs-nézett rám Kook-az előbb még itt volt.

-Arra ment-mutatott a patak túl oldalára J-Hope.

-Köszi-vigyorogtam rá majd mezitláb átmentem a kis folyón és elindultam. Ezen az oldalon sokkal inkább volt erdősebb, mint ahol mi piknikeztünk. Minnél mélyebre mentem, annál inkább bepánikoltam.

-Taeeee-kiáltottam és riadtan kapkodtam a fejem.

Nem jött válasz. Lehet, hogy ennyire nem jött be az erdőbe? Mert ha nem akkor én most nagy szarban vagyok, ugyanis eltévedtem.

-Taehyuuuung!-ismételtm meg előbbi tettem.

Riadt kiabálásomra madarak repültek fel az egyik bokorból. A váratlan zajra megijedtem, és addig futottam, amíg valami az utamba került és közelebbről is megismerkedtem a talajal. Persze, hogy sikerül egy fa kiálló gyökerében eltaknyolnom. Fájdalom nyilalt a bokámba és csak reménykedtem, hogy fel tudok állni. Összegyüjtve minden erőmet elkezdtem felkaparni magamat a földről. A művelet nem igazán úgy ment, ahogyan elkélzetem. Hamar viaszahuppantam a földre, amikor fájó lábamba, mégnagyobb fájdalom nyilalt.

-Taehyung!-sikítottam kétségbeesetten.

Most mihez kezdjek?-gondolkoztam el. Felállni nem tudok, és ki tudja milyen távol vagyok a fiúktól. A gondolataimba zárva feküdtem a földön. Elkezdtem tanulmányozni a környezetem, hogy lefoglaljam az agyam egy kisidőre. Magas lombhullató fák tornyosultak felém, amiken dalos madarak fújták nótájukat. Bárcsak én is tudnék repülni! Mint a madarak, vagy az angyalok. A patak békés csordogálást már rég nem hallottam, így szinte biztos voltam abban, hogy messzire kerültem a többiektől. Vajon elkezdenek majd keresni? Vagy esteleg már most is keresnek? Csak én lehetek ilyen szerencsétlen-néztem a lábamra. Ismét megpróbálkoztam azzal, hogy lábraálljak. Nem jött össze.

-A farncba!-sziszegtem fogaim között.

Hirtelen ötlettől megindulva elkezdtem mászni, és egy vastag, hosszú botott kerestem a szememmel. Alig két méterre találtam is egyett, ami mintha csak nekem lett volna odarkava. A bot vége V alakban ágazott ketté, így mégjobban hasznomat leltem benne. Megint elkezdtem feltápászkodni, és a bot segítségével talpon maradni. Miután sikerült végrehajtanom ezt a műveletet elindultam abba az irányba ahonnan jöttem. Legalábbis azt hiszem abba az irányba megyek...

-Taehyung!-szólítottam ismét.

Reménykedve füleltem, de még mindig nem érkezett válasz. Lassan döcögtem tovább, és próbáltam minnél jobban kímélni a bokámat, ami idő közben elkezdett feldagadni és lila színű árnyalatot vett magára. Ekkora szerencsétlen is csak én lehetek! Basszus ha kiderül, hogy Tae-t csak hívta a természet és egy közeli bokornál nem ment távolabb én meg itt össze vissza rohangálok és még a bokámmal is történik valami... Le kell nyugodnom. Messziről mintha a patak csobogásának hangja csapta meg volna a fülem.
Egy ujabb öt-tíz perc séta után megláttam valakit. Suga!

-Yoongiiii!-hátha meghalja-Suga segíts!-reménykedve álldogáltam egyhelyben és vártam, hogy meglásson.

Lassan nézett körbe, mintha nem lett volna biztos abban, hogy a nevét hallotta.

-YoonGi! Itt vagyok!-integettem neki.
Elkezdett szaladni felém és amikor ideért hozzám értetlen pillantással nézett a botra.

-Amikor elindultam V-t megkeresni megijedtem és futás közben elestem. Nem tudom használni a bokámat-magyaráztam el egyszuszra.

-Gyere-jött közelebb, és felkapott, mint ezelőtt nemsokkal Tae.