11. fejezet~Csillagos éjszaka
*Lilla szemszöge*
A szenvedélyes csókok közben egyre forróbb lett köztünk a levegő.
Egyre lejebb kezdett csókolgatni és szívni kezdte a nyakamat. Tudtam, hogy ennek nyoma marad, de jelen pillanatban nem érdekel. Csak élveztem minden pillanatot és az érintését. Kezét fenekemre csúsztatta és egy pillanatra se engedett el. Halk nyögés hagyta el a számat mire V belemosolygott édes csókunkba. Lekapta rólam pólómat és melltartómmal kezdett el ügyetlenkedni. Miután én már félig meztelen voltam ő róla is lekerült a felső és elhajította. Tovább csókolt és nadrágomhoz nyúlt. Miután ez a ruhadarbb is lekerült rólam és róla is ennyit mondott:
-Egy. Legyél csendes, mert ha meghalják a fiúk az ciki lesz mind a kettőnknek. Kettő. Ha fáj rögtön szólj.
Aprót bólintottam. Felkészültem. Végül az utolsó ruhadarabok is lekerültek rólunk.
-Gyönyörű vagy-súgta a fülembe.
Egyre lejebb kezdett el puszilgatni, míg elért addig a pontig. Minden mozdulata annyira izgató volt. Szívogatni kezdet, mire felnyögtem. Amikor már kellően izgatott voltam rám nézett és én bólintottam. Felvette az óvszert és egyszercsak megéreztem teljes méretét magamban. Nem volt kellemes érzés. Fancsali fejet vágtam és riadtan kérdezett meg Tae.
-Fáj?
-Egy picit.
-Abba hagyjam?-kérdezte félénken.
-Ne!
Erre elmosolyodott lehajolt hozzám és megcsókolt, ezzel elterelve a figyelmem az enyhe fájdalomról. Egy kis idő után kellemes érzés váltotta fel a fájdalmat. Kicsit gyorsított a tempón és mind a ketten szaporábban vettük levegőt. Felváltva nyögdécseltünk, de nem túl hangosan. Amikor mind a ketten elértük a csúcsot V felmordult, majd kihúzodott belőlem és fáradtan dőlt ki mellettem miután kidobta az óvszert. Felálltam az ágyról és miután megkerestem a bugyim és a hálóingem felvettem, majd visszafeküdtem Kim mellé. Ez idő alatt ő felvette a bokszerét. Hozzábujtam és belepusziltam a nyakába.
-Szeretlek-súgta bele csókunkba.
-Én is-súgtam vissza.
Egymás karjában szuszogtunk. Amikor éreztem, hogy elaludt hallkan kiosontam a teraszra, ami a szobájából nyílt. Kellemes volt az idő. Gyengéd szél fújt. Felnéztem az égre amin megannyi csillag ragyogott. Egy hullócsillag szelte végig az égboltot mire lecsuktam a szemem és kívántam. Két kar ölelt át hátulról. Nem ijedtem meg, mert tudtam ki az. Együtt néztük a csillagos égboltot. Gyönyörű volt a látvány. Egy szót sem szóltunk egymáshoz csak csendben álltunk és a pillanatnak éltünk. Pár perc múlva mellém állt és úgy figyelt engem ahogyan nézelődök.
-Lilla!-szólított meg.
-Igen?-néztem rá kérdőn.
Hirtelen letérdelt előttem.
-Lilla... Hozzám jössz feleségül?-kérdezte a rémény tüzével ami a szemében égett.
Annyira meghatódtam. Egy hónapja vagyunk együtt és ő máris elkötelezné magát mellettem? Nem tudom, hogy nem lenne-e ez korai. Egyenlőre a szívemre hallgatok...
-Igen-mondta ki végül.
Ezután felállt és hosszú szenvedélyes csókban részesített. Imádtam a pillanatot, amikor nyelve táncot járt az enyémmel. Végül visszamentünk a szobába és lefeküdtünk az ágyba.
-Tae?-kérdeztem hallkan.
-Igen?-húzott mégközelebb magához.
-Ez nem túl korai?-kicsit izgatott voltam, hogy mit fog válaszolni.
-Mármint arra gondolsz, hogy megkértem a kezed?
-Igen, arra.
-Nem. Már csak azért sem, mert a szüleim azt mondták, hogy ha még idén nem találok magamnak menyasszonyt, akkor ők fognak nekem választani. De ha nem szeretnéd akkor nem eröltetem-hallottam a hangján, hogy szomorú.
-Figyu Taehyung-fordultam szembe vele-Én nagyon szeretlek téged. Nem muszáj öt nap múlva összeházasodnunk. Nincs megadva, hogy miután megkérted a kezem x nap múlva esküvőnek kell lenni. Ez a mi döntésünk. Érted?-néztem a szemébe a gyenge fényben.
-Értem. Imádlak! Annyira szeretlek mint még az életemben senkit. De ezt majd az ARMY-k előtt is meg kell tennünk. Örülök neki, hogy bármi van mellettem állsz és mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra-mondta, majd lágy csókot nyomott a számra.
-Próbálom a legjobbat kihozni magamból, de mostmár aludjunk, mert kezdek álmos lenni.
-Rendben. Jó éjt!-motyogta hallkan.
-Neked is!-majd mind a kettőnket elnyomot az álom.
----------másnap reggel----------
-Ébren vagy már hercegnőm?-kérdezte Tae hallkan.
-Igen. Mostmár-mondtam nyűgösen.
-Az előbb bejött RapMon szólni, hogy lassanként menjünk reggelizni.
-Rendben-mondtam és mivel elhangzott a reggeli szó felugrottam és már öltöztem is abba a ruhába amit hoztam.
Nagyon éhes voltam. Megvártam amíg Tae is felöltözik és együtt elindultunk a konyhába. Kéz a kézben érkeztünk a már nagyban reggeliző többiek közé.
-Jó reggelet a gerlepárnak-vigyorgott ránk J-Hope.
-Kösz...-felelte Taehyung.
Lehuppantam az egyik székre és nekiláttam a reggeli műzlimnek.
-Mit csináltok ma?-kérdeztem, miután lenyeltem a falatot.
-Szabad napunk van-mondta Jin.
-Az jó. És van program?-néztem körbe a fiúkon. Suga nincs itt-állapítottam meg.
-Álltalában ilyenkor csak itthon döglünk és kipihenjük magunkat-válaszolt Jimin.
-Amúgy hol van a swag cukorka?-kérdeztem miközben a mosogatóba tettem az üres tányérom.
-Ki?-nézett rám Jungkook kérdőn.
-Suga-feleltem röviden.
-Jaaa... fogalmam sincs-rántotta meg a vállat a maknae.
Ezután felmentem V szobájába és levettem a töltőröl a telefonom. Megnéztem a közösségi oldalaim, de nem túl sok izgalmas történt. Nézegetem a V APP-ot, amikor egyszercsak megakad a szemem egy címen. "EXO COMEBACK" What? Realy? Ú... Ezt muszály lesz megnéznem. Ma fogják felrakni éjfélkor. Biztos, hogy fent fogok maradni-terveztem el.
-Mit nézel?-jelent meg Tae.
-Csak a közösségi oldalakat-válaszoltam.
-Szereted az EXO-t?-nézett a kezemben lévő telefonra.
-Igen.
-És van biasod?-kérdezte kíváncsian.
-Aham, mert?
-És ki az?
-Sehun, de miért is?
-Csak kérdeztem-mondta egy keserű mosolyal a száján.
-Naaa... Ne legyél szomorú. Nekem te vagy a legfontosabb. Meg amúgy is. Tudod te, hogy hány lány rajong még érte? És gondolom azzal is tisztában vagy, hogy érted mennyi lány van oda meg vissza. Nekem még is szerencsém volt és megkaptalak. Szerinted most itt lennék ha nem szeretnélek mindennél jobban?-kérdeztem és a szemébe furtam a tekintetem.
-Nem, de...
-Nincs de-raktam mutatóujjam a szájához-Téma lezárva.
Ezután megcsókoltam, de ebben benne volt minden érzelem amit felé közvetítettem.
-Nekem most sajnos van egy kis elintézni valóm addig csinálj amit akarsz. A fiúk itt vannak ha valami van-nyomott puszit a számra és elindult.
-Rendben, szia!
Ezután elgondolkoztam, hogy mit csináljak. Suga... Nem volt ott a reggelinél. Átmegyek hozzá hátha a szobájában van.
*Kopogok*
-Gyere be!-hallotam meg a hangját.
-Szia-dugtam be a fejem a résnyire nyitott ajtón-Zavarok?
-Nem dehogy! Gyere csak-mosolygott rám.
Leültem mellé az ágyra és feltettem a bennem motoszkáló kérdést.
-Miért nem voltál reggelizni? Csak tegnap óta vagy ilyen? A fiúk sem értik, hogy mi a bajod.
Az arcáról lefagyott a mosoly.
-Csak...-kezdte el nagy nehezen-...van egy lány...aki megnehezíti a dolgokat amíóta ismerem. Nagyon megkedveltem, de nem érhetek hozzá...még egy ujjal sem...
-És ismerem ezt a lányt? Nem tudok segíteni?-kérdeztem reménykedve hátha tudok valamit tenni Sugáért.
-Sajnos nem tudsz semmit tenni...-mosolygott szomorúan.
*Suga szemszöge*
Annyira butus, hogy nem jön rá...róla beszélek... Lilla...nagyon szeretem, de soha nem lehet majd az ennyém...Sajnos.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro